Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

c 239. országos ülés 1907 deczember 9-én, hétfőn. 289 van !) a mélytől az ország elfordult. (Igaz! Ugy van !) A függetlenségi párt és a koaliczió pártjai­nak erkölcsi tartalma képezi az értéket, melyet a nemzet honorált. (Igaz ! Ugy van !) Hódy Gyula: Etikai alapon áll. Sándor Pál : Ez az etika ? Földes Béla előadó: Megfelelt az erkölcsi igényeknek a múltban és meg fog felelni a jövő­ben is. A mi a j>rogramm keresztülvitelét illeti, arra nézve bátor vagyok egyet megjegyezni, azt t. i., hogy a függetlenségi pártnak többségre jutása összeesett épen olyan koiszakkal, a melyben e programm keresztülvitele nagy nehézségekbe üt­közik, a melyben, lehet mondani, egyrészt lehe­tetlenné is vált annak megvalósitása. De épen az hogy lehetetlenné válik, nézetem szerint nem azt jelenti, hogy lejtőre jutott és csődbe jutott és hogy, nem tudom, a legközelebbi választások alatt ne merjen a közönség elé lépni, hanem épen az, ellenkezőt jelenti. (Mozgás.) Azt jelenti, hogy ma már egész Magyarország és minden gondolkodó ember be fogja látni, hogy Magyarország teljes állami életét csak ugy érheti el, ha az a programm valósul meg, a melyet a függetlenségi párt kép­visel. (Éljenzés baljelől.) Ennek a programúinak van jövője, semmiféle más programmnak és minthogy ennek előkészítése e törvényjavaslatnak is feladata, minthogy a kormány e törvényjavaslattal biztosítani akarja azt, hogy ezen kérdések a napirendről lekerüljenek és nagyon jól tudjuk, hogy az összes gazdasági, ipari és kereskedelmi körök is várva-várják, hogy rendes, nyugodt állapotok biztosíttassanak, én azt hiszem, hogy mindazok helytelenül járnak el, a kik ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését megnehezítik. (Igaz ! Ugy van!) Még egy szavam volna a nemzetiségekhez, (Halljuk ! Halljuk !) a kik részéről némelyek ugy­látszik, bizonyos érzékenységgel magukra vettek egy passzust, a mely a beszédemben foglaltatik, a hol azt mondtam, hogy destruktív tendencziák vannak. . . Baloghy Ernő : Tökéletesen igaza van ! Földes Béla: A nemzetiségi képviselők közül ezt valaki zokon vette és erre reflektált. Az én felszólalásomban a nemzetiségek direkte nincsenek aposztrofálva. En talán épugy gondolhattam a szocziáldemokratákra vagy más pártokra, a melyek­nél destruktív tendencziák észlelhetők. De ha a nemzetiségi képviselők ezt ugy értelmeznék, annak én csak örülnék, mert ha a nemzetiségi képviselők mélyebben hatolnak bele a kérdés jelentőségébe, maguk is el fogják ismerni, hogy destruktív tendencziákkal nem érhetünk el semmit sem a magyar, sem a románnyelvű képviselők gondjaira bízott választók érdekében, hanem csupán kon­struktív tevékenységgel. Erre kell egyesülni minden jó hazafinak, (Helyeslés.) azoknak is, a kik magukat külön nyelven beszélő csoportok képviselőinek tekintik, és azt hiszem, hogy ez előbb-utóbb be is fog következni, ha a törvényhozás áttérhet KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XIV. KÖTET. arra a munkára, a mely csakugyan konstruktív, hogy mi a nép gazdasági és különösen szocziális érdekeit előmozdíthassuk. De ehhez elsősorban az szükséges, hogy mi ezen kérdések tárgyalását fejezzük be, és ez okból kérem a képviselőházat, hogy a törvényjavaslatot elfogadja, (Élénk éljenzés és taps. Szónokot, számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Hencz Károly jegyző: Polónyi Géza! Hoffmann Ottó : Csujmó ! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Napok óta egy vádnak súlya alatt magamat türtőztetve hall­gattam a vitát, noha nemcsak jogom, de köteles­ségem is lett volna a házszabályokra való hivat­kozással személyes megtámadtatás és félreértett szavaim helyreigazítása czimén szót kérni. De nem tettem,-mert a látszatát is kerülni akartam annak, a miként e pillanatban is akarom, annak, hogy e vita bármi tekintetben való elhúzására segédkezet nyújtsak. Ez az elhatározásom indoka annak, hogy mai záróbeszédemben is mellőzni fogom azokat a nagy kérdéseket, a melyek ennek a vitának tulaj­donképeni érdemleges anyagát képezik, minő a vámtarifa kérd kvóta kérdése és az, hogy vájjon 1917-re az önálló vámterület felállításának vannak-e itt lefektetett akadályai, igen vagy nem. Mindezeket a kérdéseket ma a ház hangulatára való tekintetből mellőzni fogom, (Helyeslés.) de fentartom magamnak a jogot, hogy akkor, a mikor ez az általános vita bezárása után hozandó hatá­rozatnak elodázásával semmi tekintetben nem jár, vagyis a részletes vita során, ezen kérdésekre visszatérhessek és ott fejtsem ki a velem szemben elfoglalt azt a jogosulatlan álláspontot, mintha én törvényeknek helytelen idézésével atb. téves, alaptalan álláspontot foglaltam volna el. Most rátérek azokra, a melyek elodázhatatlan kötelességemmé teszik, hogy nem csak politikai reputácziómnak, hanem egyéni integritásomnak megóvása okából is válaszoljak azokra a táma­dásokra, a melyekben sajátságos módon, saját­ságos helyről részesültem. Érdekes jelenetnek volt a t. képviselőház távollétemben tanúja akkor, midőn a november 28-án tartott ülésen megtörtént a következő dolog. Felállott Szterényi József államtitkár ur, a ki azt mondta hogy — szószerint fogom idézni a tételeket, nehogy legtávolabbról egy szó olyasmi kerüljön bele beszédembe, a mi nem állíttatott — : »Ennélfogva a kereskedelemüg3n miniszter ur megbízásából, mint ezen kiegyezési tárgyalások tartamára a miniszter urnak külön bejelentett képviselője és megbízottja kérek szót kizárólag azért, — a személyemre vonatkoztatva — hogy ezen szakszerűnek Ígérkezett, de a szakszerűségnek még csak látszatával sem bíró fejtegetésekkel szembeszálljak<<. Ugyanezen beszédben, melyet tehát Szterényi József ur, mint a kereskedelemügyi miniszter meg­hatalmazottja, Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister ur megbízásából mondott el, tartalmaz­tatik a következő (olvassa) : »Mindenekelőtt kon­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom