Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-237
264 2T1. országos ülés 1907 deczember 7-én, szombaton. sülét volna a földdel bíró gazdák egyedüli védője. (Zaj.) Ha tehát az Orsz. Magyar , , . Elnök (csenget): Csendet kérek! Mezőfi Vilmos: . . . Gazdasági Egyesület ilyen nyilatkozatot tesz — ennek az egyesületnek legszellemesebb és legkiválóbb képviselői: Bernáth István képviselőtársam és Buday Barna képviselőtársam az alkotmánypárt értekezletén valóságos dicshimnuszt zengtek a kormánynak e szerződés megkötéseért — akkor azt hiszem, helyes, sőt szükséges, ha kutatjuk, vájjon a közös vámterület, vájjon az Ausztriával való közösség: mennyire volt áldásos Magyarországra és miben használt a mezőgazdaság fejlődésének ? Erről a kérdésről Magyarországon egy közvélemény alakult ki, az, a mely beismeri, hogy Magyarország Ausztria iparának esztendőnként átlag milliókat áldoz. De ezt a szörnyű nagy áldozatot azzal szépítik, hogy állítólag ugyanannyi, vagy talán több visszajön Ausztriából Magyarországba, a mi nyerstermékeinkért, a mi gabonatermésünkért való ellenszolgáltatásként, egyszóval azért kell a vámközösség, mert Ausztria ép ugy piacza Magyarországnak nyersterményekben, miként Magyarország piacza Ausztriának ipari czikkekben. Ezt a hiedelmet fogom én itt lerontani, a mikor bizonyítani törekszem — és hiszem, hogy ez si kerülni is fog -— hogy mennyire téves 9(2 cl feltevés, hogy Ausztria-Magyarország mezőgazdaságára előnyös hatást gyakorolt volna, hogy Ausztriával való negyvenéves közösségünk Magyarország mezőgazdaságát emelte volna. Egészen mást fogok bebizonyítani. A t. ház egyet fog érteni velem, hogy nem a néhány ezer nagybirtokos vagyonának növekedése jelzi, nem a hitbizományok, a holtkézi birtokok haszonélvezőinek, nem az ezer holdak urainak vagyonosodása bizonyitja, hogy a közös vámterület áldást hozó volt-e Magyarországra nézve, hanem bizonyítaná a vámközösség áldásos voltát, ha tapasztalnék, hogy Magyarország kisgazdái, kisbirtokosai, a jmraszt gazdák is ennek hasznát élvezték. Csakhogy erre nézve mire tanít a statisztika ? Először is azt a hitet rontja le, mintha Ausztria volna Magyarország nyerstermékeinek legfőbb fogyasztója. Óriási tévedés ez. Magyarország húsz évi búzatermésének csak tiz százalékát, Buza és liszt évi értékének pedig csak kilencz százalékát fogyasztja Ausztria. Ez az egész, a mivel Ausztria Magyarországot segíti, ez az, egész, mivel Magyarország gazdáit, földbirtokosait támogatja. Bizonyos azonban az és ezt a hivatalos adatokból, az országos statisztikai hivatal kiadványaiból tudom, hogy 1870-ben Magyarországon az önálló birtokosok és bérlők száma volt 1,973.000, .— kerek, összegekben beszélek, — 1900-ban azonban a bérlők s önálló birtokosok száma 1,855.000-re fogyott, vagyis karroincz év alatt 118.000-rel fogyott le Magyarországon az önálló bérlők és önálló gazdák szána. Ha most a bérlőket levonjuk e számból, akkor a következő tapasztalatokra jutunk. Önálló földbirtokos volt 1870-ben 1,631.000, 1900-ban már csak 1,525.000, vagyis harmincz év alatt csak Magyarországon, Horvátország nélkül 105.000 önálló kisbirtokossal lett kevesebb. Ez azt jelenti,hogy évenként, a mióta Ausztriával közösségben vagyunk, a mióta Ausztriával avámszövetségeket megújítottuk, átlag 3500 kisbirtokos pusztul el évenként, 3500 kisbirtokos szaporította évenként a proletárok, a napszámosok, a béresek és cselédek óriási táborát. De nemcsak a birtokosok számának e csökkenése bizonyítja az átkos hatást, a melyet a közös vámterület Magyarország mezőgazdaságára gyakorolt, de a gazdaságok számaránya is bizonyitja ezt. 1870-ben a statisztika kimutatása szerint 2,486.000 önálló gazdaság volt Magyarországon, 1896-ban már csak 2,388.000, vagyis az önálló gazdaságok száma is 100.000-rel csökkent. Bizonyos, hogy ezzel a tömeges pusztulással karöltve halad az ország földjének szörnyűséges eladósodása is. Horánszky képviselőtársunk 1904 június 4-én megdönthetetlen adatokkal bizonyította, hogy Magyarország földjére évenként átlag 322 millió korona uj terhet tábláztak be, vagyis Magyarország földje évenként 322 millió koronával adósodik el. Egy hang (halfelöl) : Csakhogy törlesztettek is ! Mezőfi Vilmos: Be fogom bizonyítani, hogy a törlesztés sem történt olyan mértékben, a mint az óhajtandó volna. Vagyis 1890-től 1900-ig a birtoktalan népesség, vagyis az a nép, a melynek sem háza, sem földje egy talpalatnyi sincs, 450.000rel szaporodott. Hogy ezt a rémes számot teljes egészében ismerjük, beszédem későbbi folyamán kimutatom, hogy viszont Ausztriában miként esett a birtoktalanok száma a mezőgazdaságban, és miként szaporodott a birtokos kisgazdák száma, a mi nyilvánvalóvá fogva tenni, hogy a 40 esztendős közös vámterület Magyarországot egyre közelebb vitte a tönkhöz, Ausztriát pedig gazdagította, nemcsak a kisipar és a nagyipar terén, nemcsak kereskedelmében és hitelügyében, hanem abban is, a mi talán újdonság lesz a t. képviselő urak előtt, még a mezőgazdaság egész nagy területén is. Polónyi Géza : Nagyon érdekes ! Mezőfi Vilmos: Miután előbb a törlesztésről volt szó, nézzük, hogyan szaporodott a birtokváltozások száma. 1876-ban 189.249 gazdaság cserélt gazdát, ennyi telekkönyvi vagyis szerződéses birtokátirás történt Magyarországon, ellenben 1903-ban már 595,000 telekkönyvi átírás vagyis szerződéses birtokátruházás történt Magyarországon. Bizonyos, hogy ezek az átírások nem jelentik azt, hogy minden gazdát cserélő birtokos tönkre ment. Jelenti egy része azt, hogy örökölt, hogy r birtokát parczellázta, hogy talán előny r ös
