Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-236

250 236. országos ülés 1907 deczember 6-án, pénteken. az csak megerősítette pozicziójukat. (Felkiáltások : Nem hallani a szónokot!) Elnök". Elsősorban csendet kérek, t. Mz. Másodszor kérem a képviselő urat, szíveskedjék valamivel hangosabban beszélni, vagy előbbre jönni, mert a gyorsírók nem hallják. (Zaj.) A t. házat csendre kérem ! Maniu Gyula: Nem akarok ezen felfogás helyességével foglalkozni és pedig azért nem, mert az én felfogásom szerint nem az az irányadó, hogy bizonyos esetben, bizonyos körülmények között mi kedves a kormánynak, hanem a fontos az, hogy mi hasznos, mi káros az országra nézve. Már pedig az országra nézve, nézetem szerint semmi sem lehet ártalmasabb, mint az. ha tájékozatlan marad a közvélemény az országra nézve vitális érdekű kérdésekben, ha tévtanok, bizonyos ferde felfogások kerülnek uralomra, s ha oly áramlatok kerülnek felszínre, melyek az egyoldalú elfogultság jegyében keletkeztek. Az országnak legvitálisabb érdekeit érinti az Ausztriával való gazdasági kiegyezés kérdése kapcsán épen a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat és a nemzetiségi kérdés és engedjék meg, hogy ezen kérdésekben valahányszor látjuk, hogy a ferde és téves felfogások egész tömkelegével találkozunk, e felfogásokkal szemben mindannyiszor álláspontunkat kifejezésre juttassuk ; ezt tennünk annyival inkább kötelességünk és pedig nemcsak politikai, hanem polgári kötelességünk, mert ezen kérdések egymással a legszorosabb összefüggésben állanak, daczára annak, (Halljuk ! Halljuk !) hogy első pillanatra egymástól eltérő kérdéseknek tűnnek fel. Olyan összefüggésben van egymással ez a két kérdés, a minő összefüggésben áll az ember lelki életének harmóniája testi szervezetének egészséges funkcziójával. És engedjék meg, t. uraim, hogy azon meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy ha ezen javasfat azon annyira hánytorgatott hibákkal és gyarlóságokkal bir, akkor ez nagy részben épen annak tulaj donitható, hogy ezen ország belső képe, viszonyai olyan kórosak és visszásak, hogy azok alapján egy egészséges és a minden tekintetből figyelembe veendő követelményeknek teljesen megfelelő közgazdasági javaslat élénkbe nem kerülhetett. Mert azt kérdem én, hogy mi az a lélektani kép, a mely elénk tárul azon alap tekintetében, a melyen ezen törvényjavaslat megszületett? A függetlenségre és a teljes szabadságra való törekvés egyrészről és az uralomvágy másrészről; a faji tulajdonságoknak túlbecsülése, s azok megőrzésére való törekvés az egyik oldalon, a másik oldalon pedig épen ezen faji tulajdonságoknak ignorálása, lekicsinylése vagy semmibevevése. A fejlődés minden feltételének megszerzése egyrészről, s annak lehető megvonása másrészről; egyfelől a saját erőnek túltengő önbizalommal való túlbecsülése, másfelől a többi tényezők erejének lekicsinylése. Ez az a kép, a mely pszichológiailag elénk tárul azon alapot illetőleg, mely — állami beiéletünket tekintve — ezen javaslatot létrehozta, és higyjék el nekünk, hogy ezen alapnak a másik, az anyagi oldalról nézett képe nem sokkal vigasztalóbb. Kétségtelen, hogy ezen kérdés megoldása előtt állván a kormány, gazdasági kérdést kellett megoldania. És mi is gazdasági kérdés megoldása előtt állunk, midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat el- vagy el nem fogadásáról van szó. De lehetetlen, hogy akkor, midőn ezen törvényjavaslat elfogadhatóságáról kívánunk tárgyalni, ne vizsgáljuk egyfelől a jog szempontjából, másfelől a politikai helyzet és a politikai bizalom szempontjából is ezen törvényjavaslat kérdését. A jog szempontjából -mindenekelőtt azzal a kérdéssel kell foglalkoznunk, hogy vájjon az- előttünk fekvő törvényjavaslat megfelel-e tételes törvényeink és a parlamentarizmus kívánalmainak. A politikai helyzet szempontjából azt kell vizsgálnunk, hogy e helyzetnek megfelel-e a javaslat vagy sem és, a mennyiben megfelel, ki viseli a politikai felelősséget azon politikai helyzetért, a mely arra kényszeritette a kormányt hogy ezen javaslattal álljon elénk, (ügy van! a középen.) A politikai bizalom szempontjából pedig azt kell vizsgálnunk, hogy vájjon ezen törvényjavaslat általunk ismert tételei nyujtanak-e ugy gazdasági mint politikai tekintetben biztosítékot a kormány politikai előrelátó képességéről és elhatározó képességéről oly mértékben, hogy megbízzunk benne olyan kérdésekben is, a melyeket mi, a kik távol állunk attól a, hogy ugy mondjam, officzinától, a hol ezen törvényjavaslatok készíttettek, közelebbről figyelemmel sem nem kisérhettük, sem meg nem ismerhetjük. A mi az első kérdést illeti, én, daczára annak, hogy a függetlenségi párt nagynevű közjogásza igyekezett a kétségeket eloszlatni, és elhárítani, mondom, ezen kitűnő közjogásznak véleménye ellenére is határozottan állítom és ez a meggyőződésem, hogy ezen törvényjavaslatnak benyújtási módja tételes törvényeinknek nem felel meg. Nem felel meg azért, mert az 1867 : XII. t.-cz. 61. §-a szerint az Ausztriával kötendő gazdasági viszonyra vonatkozó törvényjavaslat részletesen tárgyalandó és az országgyűlés által részletesen beterjesztett és elfogadott törvényjavaslat kerülhet Ö felsége jóváhagyása elé. Eízel az ellenvetéssel szemben a függetlenségi pártnak az az állásfoglalása, hogy itt tulaj donképen nem szövetségről, hanem szerződésről van szó. Engedelmet kérek, t. ház, de ez a vélekedés sem állja ki a kritikát. Nem állja ki azért, mert az 1867. évi törvénynek egész szelleme szerint a hangsúly nem a szövetség szóra, hanem az Ausztriával való viszony megkötésére van helyezve, t. i. a törvény abból a ratio legisből indul ki, hogy tekintettel arra, hogy az Ausztriával kötendő gazdasági viszony legvitálisabb érdekeinket érinti, s hogy az egymást felváltó kormányok igen könynyen juthatnak idegen befolyás alá, legjobb meggyőződésük ellenére is: szükséges az, hogy az