Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-235
235. országos ütés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. 241 iránt — nem találtam benne a függetlenségi programmra vezető utón egyetlen egy cselekedetet sem, hanem találtam benne annál több szólamot és szép igét, a melyek nagyon dicsőségesek, ha a függetlenségi politika utján előrevisznek, de kárhozatosak, hogyha visszafelé vezetnek, mert a szép szó nem arra van hivatva és eddigiem volt arra hivatva. Én az inkompatibilitást a függetlenségi párt és a mai jiolitika közt nemcsak politikai téren találhatom fel, és itt engedjék meg a t. képviselő urak, hogy azon időkre mutassak vissza, a midőn mi még együtt küzdöttünk. Igenis megtaláltam az inkompatibilitást legelsősorban és főképen a függetlenségi többségi párt belső életében, mert annak a pártnak belső életét, egész berendezését ahhoz a programmhoz kellett volna alakítani, a melyet meg akart valósítani; annak a pártnak pedig nem az a hivatása, hogy 80—100 vagy 280 képviselő egy körben legyen, hanem hogy egy organizmust képezzenek, a mely a nemzet közgazdasági életét előrevigye, társadalmát vezesse, egész életét kormányozza. T. képviselőtársaim közt és közöttem nem itt keletkezett a differenczia a kiegyezési tárgyalásoknál, hanem ott, midőn voltunk olyanok: nem egy és nem kettő, a kik azt kívántuk, hogy ez a kör a körből nevelkedjék át országos szervezetté, a mely országos szervezet megteljék elsősorban közgazdasági intézményekkel és a maga függetlenségi politikáját ne bizza csak a kormányra, hogy az csinálja, hanem csinálja maga is az ő nagy erkölcsi erejével; midőn azt mondtam, hogy az országos szervezetben a milliókra támaszkodjék és igy vigye az életbe és testesitse meg azt a programmot: itt kezdődött köztünk a különbség. Hát ne méltóztassék a szereplési viszketeget szememre vetni. Ezek csak konzekvencziák, a melyeket évek előtt betüről-betűre megjövendöltem, a melyeket meg is irtam, le is szegeztem és a melyek be is következtek. Mert itt nemcsak arra van szükség, hogy a kormányzat részéről és a jog tekintetében legyen meg a feltétele annak, hogy az ország függetlenségét megcsináljuk, de a pártélet szemjjontjából meg kell lennie annak a föltételnek, hogy a pártélet ne fogyaszsza a nemzet erejét és intelligencziánkat, középosztályunkat ne pusztítsa a választási hadjáratokban, hanem neveljen uj nemzedéket, uj erőt és a pártélet a maga belsejében is legyen elég erős arra, hogy necsak a kormányt támogassa, hanem hogy az osztrákkal szemben a nemzetnek minden jogát kivívja és keresztülharczolja. Ebben az esetben nem teher egy párt az országra nézve és nem tehet szemrehányást neki senki, mert az ország maga dönt és nem vitte fait accompli elé. Hanem igenis, a párt így kovászként szerepel, az ország előhaladásában éltető lelke annak a nemzetnek, KÉPVH. SAPLÓ. 1906 — 1911. XIV. KÖTET. minden dolgát fedezi, minden dolgát előbbre viszi, tevékenyen részt vesz benne, együtt él a nemzettel. T. képviselőház! Minden nemzetben találok egy ilyen szervezett pártot, a mely nemzet a maga függetlenségéért és szabadságáért él és azt keresztül is viszi; ott azonban, a hol nem mennek ezen az utón előre, hanem csak jelszavakként használják a szabadságot, függetlenséget, ott csak politikai pártok léteznek, a mely politikai j)ártok sem nem elég erősek, sem nem elég elhatározottak — az egyeseknek teljes jóhiszeműsége és akarata daczára is, — b°gy a zt a programmot, a melyet maguk elé kitűztek, megvalósítsák. Olay Lajos: Ilyen alkotmányos élet nincs a világon sehol! A kormány vezet, a párt követi! Elnök (csenget): Csendet kérek! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Épen ez a különbség, a mit a képviselő ur mond. Az ország kellene, hogy vezesse a pártot, a párt a kormányt és akkor alulról építhetnék fel önök Magyarország függetlenségét. Most azonban minden hatás felülről jön. A kormány vezeti a pártot, a párt az országot, a kormányt pedig maga az uralkodóház irányítja Bécsből és az osztrák behatás tartja fenn, az vezeti. Most felülről jön a diktandő, s a magyarnak meg kell az előtt hajolnia, meg kell hajolnia, a maga jól fel fogott érdekei ellenére is, az összbirodalmi kívánságok előtt. Ha pedig alulról lehetne kormányozni, akkor a magyar érdek felfelé szorítaná a maga törekvéseit, hangja eljutna a trónusig, az uralkodót magyarrá tenné, lehozná Bécsből ide Buda várába, az évnek legalább egy bizonyos részére. ('Ellen-mondások. Zaj bal felöl.) Olay Lajos: A kormány a többség kifolyása és a kormány vezet! Elnök: Csendet kérek! Lengyel Zoltán: Magyar lenne a hadsereg, fellendülne a közgazdasági élet. (Zaj balfelöl.) Én, t. képviselő urak, nemcsak azért vagyok ellenzéki önökkel szemben, mert rossz ez a kiegyezés, hanem azért is. mert látom, hogy a pártpolitika belső berendezésében sem tudnak önök a jövőbe előre nézni. Látom, hogy itt mindig és mindig züllöttebbek lesznek a pártviszonyok ; (Mozgás balfelöl.) mindig kevesebb lesz az erő, mindig kevesebb lesz a hit és mindig kevesebb lesz a támogató ezen az utón és tovább és tovább mennek a lejtőn, nem mentik meg az országot, hanem ellenkezőleg, elvesztik azt, a programm egyes pontjait feladják, a támogatás is folyton, egyre, mindig gyengül és mindinkább kénytelenek az osztrák követeléseknek engedni. (Zaj.) Nekem gróf Andrássy Gyula egy magánbeszélgetés alkalmával azt mondta, hogy a 67-es alapon lehet erős politikát csinálni, de a 48-as alapon viszont nem lehet gyenge politikát csi31
