Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

235. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. 237 osztrák vonalának 1905 január l-e óta megtakarított feleslegéből fogjuk fedezni, amennyiben ez nem volna elég, a kassa-oderbergi vasút uj függő adósságot vesz fel, a melynek jövendő feleslegéből fogjuk kifizetni; csak ka ezek a szükségletek teljesen fedeztettek, és az összes függő adósságok kifizettettek, az osztrák vonal feleslegét csak akkor fogjuk a magyar vonal kibővitésére és fejlesztésére fordítani.« Az is a nagy nemzeti vívmányok közé tartozik, bogy mi a kassa-oderbergi vasút osztrák vonalát odaadtuk az osztráknak, És ezt a t. miniszterelnök ur ugy tünteti fel, mintha ez a magyar álláspont teljes győzelmét jelentené, mintha az egész második sínpárról lenne szó, pedig itt nincs nemzeti vívmányról és pénzügyi eredményről szó, hanem szó van arról, hogy mindaddig, a mig az osztrák vonal mindezeket a szükségleteket nem fedezte, addig a magyar vonalnak feleslegét nem szabad a magyar vonal kibővitésére és fejlesztésére fordítani. Mi következik ebből ? Azt mondja továbbá: »Azzal a föltétellel, hogy sikerülni fog egyezségre jutni a vasúttársasággal a tőke kamatoztatásában és a tervezett újítások üzemköltségeiben való részesedés tekintetében, az osztrák államvasutak igazgatósága az oderbergi állomáson kisegítő sinpárat fog létesíteni, ugy, hogy kizárólag a kassá— oderbergi vasút fizesse a befektetés kamatait, s a föntartási költségeket.« T. képviselőház! Azt mondja továbbá a 7. pont: »A magyar államvasutak és a kassá— oderbergi vasút igazgatósága a forgalomnak abban a kvótájában, a melyben a mai tartalék keretében a kassá—oderbergi vasút osztrák vonalai részesednek, nem fog olyan pótlékot kívánni, mely az osztrák vonalak kvótáját alterálná. Ha ilyen kívánság másrészt . . .« Itt nyomdahiba van. Nem lehet tovább' olvasni. Ezekből az adatokból az következik, hogy az osztrák részen az osztrák befektetéseket, a mint Derschatta mondja, kizárólag az osztrák forgalom és az oszták vasutak érdekében épitik, de kizárólag ezen vonalrész feleslegéből és vagyonából ; ezen rész költségei a magyar vonalakkal össze nem keverhetők, már pedig a kamatbiztositási különbséget ebben az esetben a magyar államkincstárnak kell viselni. A kassa-oderbergi vasútnak a kiegyezés folytán elvesztettük az osztrák részét, rövid idő múlva elvesztettük az osztrák részen a magyar személyzetet is, ugyancsak elvesztettük ezen a vonalrészen azt, hogy a második sínpár ki legyen építve és ezen jablonkau-tescheni részen kiépítendő második vágányt és az oderbergi állomáson a síneket . is magyar pénzből fogjuk csinálni s a mennyiben abból különbözet származik, a magyar állampénztár fogja a kamatbiztosítást megfizetni. Ez a tényállás. Es mi ennek a veszteségnek az ellenértéke? Ennek az ellenértéke a dalmácziai vasút, a melyre gróf Batthyány Tivadar képviselő ur azt mondta, hogy azt nem a magyarok és nem az osztrákok, hanem a horvátok kedvéért építettük, a mire én azt mondtam, hogy a horvátok kedvéért Dalmácziát Magyarországgal kellene összekötni, nem Ausztriával és hozzá nem ezen a legdrágább vonalon. Mit adott a kormány ? A kormány junktimbe hozta az oderbergi részen a sinépitést az egész dalmácziai vasúttal, a mely, a mint a miniszter ur háta mögött ülő államtitkár ur mondja, 80 millió koronába kerül. Erre én azt mondtam, hogy nem tudom, hogy nem fog-e 200 millió koronába is kerülni, ebből a pénzből pedig megépíthettük volna a károlyváros—fiumei második vágányt. A dalmácziai vasút Knintől egészen Rudolfswerthig legnagyobb részében 95%-ában magyar pénzen épüL a legdrágább vasút, a mi lehetséges a világon. És még mi van ennek a háta mögött? Az, hogy erre az egy vasútra nézve a t. kormány ebben a vasúti egyezményben tarifális megállapodást kötött az osztrák kormánynyal, hogy nevezetesen olyan tarifát fog fentartani ezen a vonalon, a mely a tengeri szállítás tarifájánál nem drágább, vagyis deüczittel fog a magyar államkincstár szállitem Dalmácziából Ausztriába és Ausztriából Dalmácziába, s Magyarország nemcsak ezen száz vagy kétszáz millió korona tőkének kamatját veszti el, hanem deüczittel fog ott szállítani, mert nem fogja nekem a miniszterelnök ur azt mondhatni, hogy a Karszton keresztül a vasúti szállítást olyan önköltségi áron tudja eszközölni, mint a hogyan hajón Fiúméból tudnak szállítani Zárába. Rettenetes feladása a magyar álláspontnak és érdekeknek, Dalmácziának Ausztriával való összekapcsolása; a fiumei forgalmat jjedig csökkentette a kormány, s ennek fejében nemcsak hogy nem kapott a kassá—oderbergi vonalnál semmit, hanem még ott is sérelmeket találunk, mert elveszítettük az osztrák vonalat. KFe tessék tehát ezt ellenértéknek tekinteni, mert egyik nagyobb sérelem, mint a másik, s egyik nagyobb tőkeés érdekveszteség, mint a másik. Ha már stratégiai szempontból mi Keletre építkezünk, — a balatoni vasútnak is, gondolom, az a hátulsó gondolata, — hogy Kelet felé, Dalmáczia, Szaloniki és Bosznia felé kell a vasutakat építeni, nem tudta a t. miniszterelnök ur megcsinálni, legalább azt, hogy Dalmáczia Magyarországon át kapjon összeköttetést vagy legalább Magyarországgal is? Nem lehetett volna azt a vonalat Magyarországon keresztül vezetni, okvetlenül a legnehezebb, a legdrágább és a legrövidebb útvonalon kellett Dalmácziát Bécscsel összekötni? És ha már összekötötték, nem lehetett volna a magyar érdekek védelméről legalább annyira gondoskodni, hogy magyar kereskedő tudjon szállítani