Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. 17 hogyan fogja megakadályozni, hogy a mikor ő »nemmel« szavaz, ne szavazzon »nemmeJ« Supiló Ferencz. (Zaj. Élénk helyeslés a baloldalon.) Polónyi Géza nagy ügyessége sokra képes. (Igaz ! Ugy van !) Elnök (csenget) : Csendet kérek t. ház ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: de hogy miképen fogja keresztülvinni, hogy ne álljon fel Supilo Ferencz akkor, a mikor ő feláU, azt már nem tudom, Olay Lajos : Ö csinálta az egészet, neki nem baj ! Ns Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Arra kérem tehát azokat, a kik kiléptek a függetlenségi pártból, gondolják meg, hogy itt egy nagy nemzeti érdekről van szó, (Igaz ! Ügy van !) olyan nagy nemzeti érdekről, a mely elégséges arra, hogy aggályaikat legyűrje lelkükben. Kérem őket, ne hallgassanak egyébre, mint lelkiismeretük szavára, ne hallgassanak másra, mint hazafiságuknak sugallatára és ne adják a világnak azt a szomorú bizonyságot, hogy akkor, midőn a magyar haza nehéz helyzetben van, még most is vannak olyan magyar hazafiak, a kik nem tudnak magukon uralkodni, nem tudják egyes nézeteiket alárendelni a haza parancsoló érdekének. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) KEPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XIV. KÖTET. T. ház! Semmi sem kívánatosabb, mint hogy a jelen esetben és jelen helyzetben minden félreértés határozottan elkerültessék, nehogy a haragnak, a szenvedélynek és a gyűlölködésnek érzületei rajtunk erőt vegyenek, hogy ország és világ előtt kétségtelenül be legyen bizonyítva, hogy mikor az állam egységéről, a magyar nemzeti állam eszméjéről szó van, bárki részéről támadtassék az meg. köztünk, magyarok közt, ebben véleményeltérés és véleménykülönbség nincs. (Igaz! Ugy van! bal felöl:) T. képviselőház! Könnyen megtörténhetnék, hogy a nagy közvéleményben is tápot nyerhet az a nézet, hogy mi — közöttük én is — a kik ezen kiegyezési javaslatokkal szemben súlyos aggodalmakat táplálunk, segítségére akarunk jönni egy olyan küzdelemnek, a melyet szivből és lélekből mindnyájan elitélünk. A mi a jelenlegi politikai helyzetet és az arra való utalást illeti, azt hiszem kétségtelenül megállapítható, hogy a politikai helyzet alatt, a mely ennek a a törvényjavaslatnak benyújtását tette indokolttá, azt kell értenünk, hogy a horvátországi képviselő urak a magyar országgyűlésen jogukkal visszaélve ostromolják a nemzeti államot és annak minden alapköveit. Ha ez igy van, akkor nekem is meg kell azt állapi tanom, hogy meggyőződésem szerint a horvát képviselő urak azzal a joggal, a melyet a magyar nemzet lovagiasan fehér lap átnyujtásával számukra biztosított, visszaélnek és ezen alkalmakból, melyeket láttunk, azon eseményekből joggal vonható le az a következtetés, hogy a horvátországi, most itt megjelent képviselők nem az 1868: XXX. t.-cz. szellemében, annak védelmében, hanem egyenesen az ott lefektetett alapelveknek megdöntése érdekében, a mint azt itt sűrűn állítják, valószínűleg másokkal szövetkezve, folytatnak olyan hadjáratot, a mely ellen minden magyar embernek sikra szállni becsületbeli és hazafias kötelessége. (Igaz! Ugy van!) Már most az a kérdés, hogy milyen módon és mennyiben kontribuálhatok én ahhoz, hogy e tekintetben minden félreértést eloszlassak. Xapok óta aggódva látom azt a helyzetet, a mely a bizonytalanságnak, a kapkodásnak bizonyos jelenségeit mutatja, egységes megnyilatkozó akarat nélkül, a házszabályoknak ma igy, holnap amúgy való magyarázásával megosztja önkéntelenül azt a tábort, a mely jsedig szívesen és készségesen vállalkoznék arra, hogy előzetesen megállapított, itt e házban enuncziált kormányprogramra mellé sorakozva, egy testtel és egy lélekkel küzdjön ezen merénylet ellen, a mely Magyarország parlamentjében ez idő szerint dúl. (Helyeslés.) Az eddigi gyakorlat szerint ilyen kérdésekben pártközi értekezletek szoktak tartatni. Nem tudom, szándékozik-e a kormány ilyent inicziálni vagy nem. Ha ilyent inicziál, nekem is vannak eszméim, hajlandó vagyok ott elmondani azon tervemet, a mely 3 Elnök : Az ülést újból megnyitom. A kereskedelemügyi miniszter úrtól levél érkezett hozzám. Kérem Vertán Endre jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Vertán Endre jegyző (olvassa): »Kegyelmes Uram ! A kiegyezési ügyekre vonatkozólag a ház tárgyalásainál Szterényi államtitkárt bejelentem mint képviselőmet még akkor is, ha jelen vagyok, hogy bármikor felszólalhasson, a mi egészségi állapotomat tekintve szükséges, vagy legalább is kívánatos lenne.« Kossuth. (Nagy mozgás. Zaj. Felkiáltások : Nem hallottuk!) Elnök: Mégegyszer fel fog olvastatni. (Helyeslés. Felkiáltások : Hangosan !)) Vertán Endre jegyző (ismét jelolvassa a levelet). Elnök: A házszabályok 214. §-a alapján a kereskedelemügyi miniszter ur bejelentése tudomásul vétetik. Ki következik % Zlinszky István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Szivem mélyéig hatott az a meleghangú felszólítás, a mely a függetlenségi pártkörből kilépettekhez, többek közt hozzám is intéztetett. Elsősorban kötelességemnek tartom erre vonatkozólag ugy, a hogy azt minden előkészület nélkül, a közvetlenség ^erejével tehetem, nyilatkozatomat megtenni. Őszintén sajnálom, hogy Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter ur nincs jelen, hogy ő is hallhatná azt, a mit mondandó leszek.