Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

222 235. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. sokkal kevesebb ellenállással találkozott volna, mint igy, és ha azokat az eszközöket alkalmazza a kiegyezési komplexum tárgyalása idején, mint a minőket alkalmaz most az egyszakaszos törvényjavaslat tárgyalása folyamán, ép olyan eredményt ért volna el, mint igy. A magam részéről azt találom, hogy nekem a rossz kiegyezést kell elleneznem, mint függetlenségi képviselőnek minden kvótaemelés ellen kell küzdenem, a meddig csak módomban van; ka pedig a t. miniszterelnök ur ráadásul törvény-, alkotmány- és házszabálysértéssel, illetőleg nem sértéssel, de ezeknek érintésével és bolygatásával mégis sérelmes utón akarja ezt keresztülvinni, akkor nekem kétszeres erővel kell ez ellen küzdenem. T. képviselőház ! Ennek a törvényjavaslatnak van egy igen erős baja is, a melyen a t. miniszterelnök ur, ugy látszik, egyszerűen átcsúszott, vagy pedig egyáltalában nem felelt meg azon érvelésre, a melyet itt a házban először Nagy György t. képviselőtársam hangsúlyozott, hogy t. i. az egyszakaszos törvényjavaslatnak ezen módon való keresztülvitele beleütközik a kiegyezési megállapodásokba is, mert ezen kiegyezési megállapodásoknak felépítése azon alapszik, hogy van egy magyar, van egy osztrák vámtarifa és van egy a kettőből és a kettő fölött keletkezett közös szerződéses tarifa, s a mig az egyik vagy másik nincs meg, addig szerződéses tarifát sem lehet csinálni. Már most mi következik belőle ? Az, hogy a t. miniszterelnök ur törvénysértéssel, alkotmánysértéssel akarja kivinni, rendeleti utón akarja életbe léptetni a szerződéses tarifát, a mely filius ante patrem, minthogy meg akarják csinálni, mielőtt még az autonóm vámtarifa a törvénytárba be volna czikkelyezve. Ez beleütközik magába a kiegyezési megállapodásba, de beleütközik magába az alkotmányba is. És mi lesz azután ? Hát az autonóm vámtarifát is csak ugy pro forma fogjuk beczikkelyezni utólagosan ? Hiszen ezt vitattam én, t. miniszterelnök ur, heteken keresztül, hogy ez pro forma dolog, de a t. miniszterelnök urnak minisztertársa és az annak háta mögött ülő államtitkár ur azt mondották, hogy ez mérföldjelző és borzasztó nagy nemzeti vivmány, holott ez bizony . . . Farkasházy Zsigmond: Mondták, hogy nemzeti vivmány! Lengyel Zoltán : . , . ártatlan, pro forma kis dolog, a mely sokkal rosszabb, mintha nem is volna pro forma. Ez épen olyan dolog, mint a hogy az osztrák gyárosoknál csinálják. Az osztrák gyárosoknál ugy csinálják, hogy ugyanabból a posztófajtából csinálnak három véget: az egyikre rányomatják, hogy »horvát« vagy nem tudom mi, a másikra rányomatják, hogy »magyar gyártmány«, »honi ipar«, a harmadikra, hogy »osztrák gyártmánya a horvátok is, magyarok is, osztrákok is olyan bolondok, hogy mint sajátjukat viselik. Hát a t. miniszterelnök ur a vámtarifával is ugy van, hogy a t. miniszter urak előbb csináltak egy tarifát, ebből a,zután, a nélkül, hogy egy betűt változtattak volna rajta, — egyszerűen külön bélyeget alkalmaztak reá, — csináltak külön magyar, külön osztrák tarifát és a tetejébe, még egy szerződéses tarifát, hogy ki-ki azt a portékát vásárolja, a mely neki tetszik ; a ki összbirodalmi, annak jó a közös tarifa, a ki osztrák, annak is jó a közös tarifa, mert Ausztria közös tarifát iktatott törvénybe, jóllehet a kiegyezési megállapodás egyenesen kötelezővé teszi, hogy csak az osztrák császárság területére érvényes tarifát léptessen életbe. És, t. miniszterelnök ur, jó lenne utólag gondoskodni arról, hogy ha már előre megcsinálták a tarifát, most a szerződés folytán annak czimét változtassák meg, különben ez a czégtábla-história sem lesz befejezve. És mi szegény jó magyarok, szegény jó ártatlan magyarok, belementünk az önálló vámterületért való lelkesedésbe, harczoltunk. küzdöttünk, lelkesedtünk, s akkor egyáltalában nem lett az osztrák tarifából külön tarifa, hanem egy olyan tarifa, a mely sem nem magyar, sem nem önálló tarifa, hanem proforma dolog, a mely eddig lépett életbe, azt meg sem csináltuk, törvénybe sem iktattuk, de soha hatályba nem fog lépni és a mely teljesen azonos a másikkal és a melyért még fizetünk is 1 6% kvótát. Hát, t. képviselőház, én ugy gondolom, hogy a kormány nem apasztotta a nehézségeket és sérelmeket, hanem növelte, mikor ezt a törvényjavaslatot a többi hegyébe beterjesztette és a mikor a sérelmes intézkedéseket sérelmes utón akarja keresztülvinni. De azt kérdezem, biztositotta-e a t. kormány ezzel a kiegyezés létrejöttét, törvényes utón való létrejöttét ? A mig nálunk mindezen nyaktilókkal, statáriummal, hajszával, mindenfélével a világon, a mi ma nagyon közkeletű kifejezés, keresztülhajtották a magyar kiegyezési törvényjavaslatot, vagy nem hajtották, de életbeléptették, az osztrákoknál keresztül van vive ? És ha az osztrákoknál nincs keresztülvive és nincsen biztositva, mi szükség van arra, hogy a magyar függetlenségi pártot és a függetlenségi képviselőket kettős karikán ugratják keresztül a publikum szemei előtt, hogy nemcsak a közös vámterületet, hanem a törvénysértést is le kell nyelnie és mindennek fejében nem érjük el, hogy a kiegyezés törvényes utón legyen megcsinálva és a gazdasági nyugalom 10 évre törvényes utón és alapon álljon lábra ? T. képviselőház ! Igenis, ma sem tudjuk, hogy mi lesz az osztrákoknál és nagyon okosan cselekszünk, ha még egy darabig vitatkozunk e javaslat felett, legalább addig, a mig kivárjuk, hogy ők törvénybe iktatják-e. Hiszen nekünk deczember utolsó napjaiban mindig módunkban van magunkat meg nem előzni. Lássuk, osztrák urak, az önök érdekében van a kiegyezés, iktassák törvénybe ! De ha önök nem iktatják törvénybe, akkor minek iktassuk mi, holott mi ezzel a magunk nyakára rárakjuk a közös vámterületet, a tarifális sérelmeket, a kvótaemelést; mire való akkor, hogy törvénybe iktassuk törvénysértéssel ezt az egy-