Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-234

534. országos ülés 1907 deczember k-én, szerdán. 211 és mindazon törvényjavaslatok, a melyek a mai ülés napirendjére voltak kitűzve. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzá járulni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Most pedig áttérünk az interpelláoziókra és pedig ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Bánffy Dezső báró ! (Az elnöki széket Rakovszky István alelnök foglalja el.) B. Bánffy Dezső: T. ház! Nagyon rövid leszek, bár igen fontos kérdésről akarok szólani, illetőleg interpellácziót intézni a miniszterelnök úrhoz. Méltóztatnak tudni, hogy én szerintem gazdasági önállóságunknak jövőre való biztosítása elsősorban és mindenek felett attól függ, hogy az önálló magyar nemzeti bankot feltudjuk, fel akarjuk-e állitani már 1911-től kezdve, illetőleg ha akkortól kezdve nem hasszabbitjuk meg a közös bankszabadalmat, de az önálló bankot állitj uk be. Azt gondolom, e tekintetben a t. ház legnagyobb része velem egyetért. Azt hiszem, hogy különböző formák között a különböző pártok keresték is módozatait és lehetőségét annak, hogy ha már a gazdasági közösséget ilyen vagy olyan formában 1917-ig tűrnünk kell, pénzügyi önállóságunkat már előbb létrehozhassuk és én a leghatározottabban fentartom azon nézetemet, hogy ha mi azt akarjuk és komolyan akarjuk, hogy gazdasági önállóságunk már 1917-től kezdve létrehozassék és a vámsorompók felállíttassanak, akkor a pénzügyi önállóságunkra van már előbb szükségünk és ezzel a fegyverek és eszközök megszerzésére abból a czélból, hogy gazdasági önállóságunk létrehozásának lehetőségét biztosítsuk, illetőleg, hogy pénzügyi és hitelviszonyaink függetlenné tételével rendelkezzünk a.zon erő felett, a mely szükséges arra, hogy az önálló gazdasági berendezkedés 1917-re létrejöjjön. Ha hitem szerint, az igen t. háznak legnagyobb része a banknak 1911-ben való felállítását czélozza és óhajtja, akkor nem hiszem, hogy a t. ház velem együtt ne aggódnék az utolsó napokban azon nyüatkozatok következtében, a melyek Bécsben részben a lapokban, részben pedig miniszteri és bizottsági nyilatkozatok alakjában megjelentek, mert bárha a miniszterelnök ur október 16-án, a midőn a kiegyezésre vonatkozó javaslatokat beterjesztette, e kérdésben nyilatkozott, még is e tekintetben némi homály van előttünk. A miniszterelnök ur akkor igy szólott (olvassa) : »Ha az Osztrák-Magyar bank fennálló szabadalma a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés tartamára bármi okból nem ujittatik meg, a két kormány a jegybank ügyének akkor szükségessé váló uj rendezése előtt oly megállapodásokat fog létesíteni, a melyek alkalmasak arra, hogy. a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés határozmányainak végrehajtását biztosítsák, nevezetesen megakadályozzák, hogy az a pénzérték esetleges különbségéből eredő hatások a két állam közti szabad forgalom czélzatát meghiúsítsák, vagy befolyásolj ák.<< Elmondta ezt a miniszterelnök ur és a nélkül, hogy akkor az itt elmondottnak jelentőségét mérlegelte volna a t. ház, egy olyan bizonyos megnyugvás jelentkezett, hogy hiszen ugy áll a dolog, hogy ezen rendelkezéssel a banknak 1911-ben való felállítása nehézségekbe nem fog ütközni. Azonban a bécsi lapokban és a bécsi tárgyalásokban kifejezésre juttatott kijelentések kissé aggályossá teszik most ezt a biztonságot, annyival is inkább, mert olyan formán tárgyalják ezt a kérdést, minthogyha az esetben, ha nem sikerülne a megállapodást a minszterelnök ur által mondottakra vonatkozólag és annak értelmében létrehozni, a bank felállításának lehetősége esnék el, illetőleg a magyar állam evvel a jogával nem élhetne. Természetesen én ezt igy értelmezni nem akarom és igy értelmezni nem is lehet, de mégis ezélszerübbnek tartottam erre való tekintettel itt a kérdést a t. ház előtt felvetni és a miniszterelnök urat egy nyilatkozatra, illetve egy feleletre kérni fel. Azokban a nyilatkozatokban, a melyek elhangzottak, a melyekben a zárjegyzőkönyvről is van szó, melyet mint Paraphirungs Protokollokat Beck báró bemutatott, három külön pont említtetik : az állampénztári fizetések aranyérték alapján való rendezése, a járadékokra vonatkozó intézkedés és végre ez a harmadik, a mit előbb a miniszterelnök ur beszédéből felolvastam. Nem akarok hosszasabban beszélni. Aggodalmaim megnyugtatást keresnek és azt hiszem, hogy nem én aggódom egyedül abban a tekintetben, hogy vájjon az az értelmezés, a mely Bécsből jött, nem teszi-e kétségessé azt, hogy jogunkkal annak idején szabadon élhetünk, élhetünk szabadon, korlátozás nélkül '? Igaz, hogy a Neue Freie Pressében megj elent nyilatkozattal és az ottani miniszterelnök urnak nyilatkozatával szemben, Földes Béla előadó ur — gondolom — tegnap vagy tegnapelőtt egy hosszabb fejtegetésben magyarázza, hogy szorosan véve annak az érték-különbözetnek kiszámítása és azok folytán kiegyenlítése lehetetlen dolog és még ha egy európai areopagot hívnának is össze, ezt megállapítani és annak következtében végrehajtani nem lehet. Beszédét igy végzi: »ad impossibilia non datur obligatio.« Hát hiszen ez jól hangzik, de ha kormányok, államok megegyeznek, akkor természetes dolog, hogy mégis csak olyan valamire nézve egyeznek meg, a mit végre is akarnak hajtani és nem bújhatnak azon menedék mögé, hogy hiszen ugy sem lehet végrehajtani, a mint azt az előadó ur magyarázta. Ezeknek előrebocsátása után, hogy nagyon rövid legyek, egyszerűen felolvasom interpellácziómat, a mely öt pontból áll (olvassa) : 1. Megfelel-e a tényeknek, hogy az 1907. október hó 8-án létrejött jegyzőkönyvi nyilatkozattal a magyar kormány feltétlen kötelezettséget vállalt 27*