Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

196 233. országos ülés 1907 litásnak, mert ezeknél a kiegyezési tárgyalásoknál a jelenlegi kormány olyan helyzetben volt, a melyhez hasonlítható egyetlen egy kormányra sem nehezedett. Minden korábbi kormány ugy tárgyalt azt osztrák kormánynyal, hogy elfogadható megegyezés létre nem jötte esetén az 1867 : XII. t.-czikkben fentartott önálló vámterület területére vonul vissza. Ez a kormány volt az egyedüli 1867 óta, a melynek ugy kellett tárgyalni az osztrák kormánynyal, hogy ez a visszavonulás a vámsorompó tényleges felállítására, az önálló vámterület tényleges életbeléptetésére nem állott rendelkezésére. Tárgyaltunk, küzdöttünk ugy, hogy a legerősebb fegyver, a melyet a törvény a magyar kormány kezébe adott, nem állott rendelkezésünkre. (Igaz! Ugy van !) így méltóztassék összehasonlítást tenni és így tessék azután megállapítani, hogy az, a ki csak nyíllal lövöldözhet, nem tudott olyan messze lőni, mint ki Mannlieher-puskával lőtt. Van-e az ilyen összehasonlításnak politikai, van-e, hogy magamat ugy fejezzem ki, ethikai jogosultsága? (Felkiáltások : Nincs •') Ámde azt mondják azon t. képviselőtársaim, kiknek felfogásával most szembeszállók, hogy azért megvolt az a háttér, megvolt az a terület, a melyre biztosan léphettünk volna. Ezt mondja és ezt fejtegeti Polónyi Géza; törvényjavaslat alakjában állítja elénk Bánffy Dezső báró; ezt erősiti meg Sándor Pál, stb. szóval megvolt az a terület, a hova biztosan visszavonultunk volna, ha a megegyezés nem sikerül és ez a terület lett volna annak a statuskvónak fentartása helyesebben szólva az 1899. évi XXX. t.-czikkben fentartott állapotoknak meghosszabbítása mindaddig, mig a kényszerhelyzet, a melyet az idegen szerződések nyakunkba akasztanak, meg nem szűnik, vagy mig talán időközben egy megfelelőbb kötést létrehozni mégis sikerül. Sándor Pál t. képviselőtársam (Mozgás balfelöl) nagy emfázissal azt mondja, hogy a függetlenségi pártnak is csak ezt lett volna szabad tennie programmja szempontjából; mert e programm szempontjából tűrheti ideig-óráig a tényleges vámterületi egységet, de nem tehet pozitive olyat, a mi azt fentartja akár szerződés, akár szövetség alakjában. Mélyen t. képviselőtársaim itt, gondolom, egy nagy és megvallom, megfoghatatlan illúzióban élnek. Megfoghatatlan előttem különösen annak az az indokolása, a melyet Polónyi Géza t. képviselőtársunktól hallottunk és a mely, ugylátszik, gyökeret vert a javaslat ellenzőinek lelkében, mert ugyanazt megismételte ma Babocsay Sándor t. képviselő úr, hogy a statuskvo először előnyösebb lett volna ránk nézve, mert a kvóta felemelését kizárta volna; másodszor föltétlenül biztosítva volt nekünk, mert a királyi szó, — ezt ma csodálatos formulázásban hallottam Babocsay Sándor képviselő úrtól — mint deczember 3-án, kedden. az osztrák császári akarat egy ténye, Ausztriában is kellett volna, hogy érvényesüljön — biztosította számunkra a statuskvót. Először is a statuskvo fogalmának kiterjesztése ellen van némi észrevételem. A kvóta azon statuskvóban, a mely statuskvo fentartásának megkísérlésére nézve mi akkor, a midőn kormányra léptünk, kötelezettséget vállaltunk, a mi semmi egyéb, mint az 1899. évi XXX. t.-czikkben szabályozott ügyeknek komplexuma, benn nem foglaltatik, és csodálkozom, hogy épen Polónyi Géza t- képviselőtársam, — a kit sajnálom, hogy itt ma nem látok jelen lenni — állítja azt, hogy a királylyal létrejött megállapodásainkban, a midőn kormányt vállaltunk, a kvóta benfoglaltatott volna. Hiszen t. képviselőtársam kifogásolja azt, hogy mi a kiegyezési tárgyalásokba belevegyittetni engedtük a kvótát. O élesen hangsúlyozza, hogy a kvóta megállapítása törvényeink szerint — és ebben igaza van — elsősorban a parlamentnek joga és hogy a király csak akkor léphet akczióba a kvóta dolgában, midőn a parlamentek meg nem egyeztek, és ugyanaz a Polónyi Géza most azt hiszi, hogy mielőtt a parlamentek csak foglalkozhattak volna ezzel és csak gondolhattak volna e kérdésre, a király és az általa a kormány elvállalására kiszemelt egyének között létrejöhetett volna ily megállapodás, a mely a kvóta tekintetében lekötést tartalmaz. (Élénk helyeslés, taps és éljenzések a baloldalon és jobbfelóí.) De tovább megyek, t. képviselőház! Polónyi Géza t. képviselőtársam a legnagyobb súlyt arra fekteti, hogy az önálló magyar bank felállítása mindenképen biztosítva legyen. Ha pedig a statuskvót oly tág értelemben veszszük, a mint ő veszi, hogy az t. i. az összes pénzügyi és közgazdasági állapotoknak fentartását jelenti abban a kiterjedésben és minőségben, a melyben azt kormányraléptünkkor megtaláltuk, akkor ennek a statuskvónak fentartása kizárja nemcsak a kvótaemelést, hanem kizárja az önálló bank létesítését is, mert akkor magában foglalja a közös bank fentartását. Hát szerencsére nem foglalja magában. Valamint nem foglalja magában a kvótabeli statuskvót, épp ugy nem foglalja magában a bankbéli statuskvót, hanem mindkét irányban minden lekötöttség nélkül szabad kezet hagy, és tisztán csak azt foglalja magában, a statuskvóra való megállapodásokat, azon vívmányokat, és azokra terjeszkedett ki, a melyek az 1899. évi XXX. t.-czikkben egyoldalulag szabályozva lettek. Már most a legcsodálatosabb érv azonban az, hogy a mely azt akarja ebből levonni, hogy nekünk ennek a statuskvónak a fentartása Ausztria részéről királyi szó által volt biztosítva. Bocsánatot kérek, a királyi szónak szentI ségéhez természetesen kérdés nem férhet; de mi