Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

233. országos ülés 19U7 deczember 3-án, kedden. 1Ő3 nem köttetett, a pénzszükség és az ebből származott zavar kisebb volt, mint a megkötött kiegyezés után pár évre. Ezzel én egyáltalában nem akarom azt mondani, — mert hiszen ez már valóban túlzó volna — hogy a kiegyezés a pénzügyi viszonyokat megnehezítené, de az mindenesetre megállapítható ebből a tényből, hogy a kiegyezés, vagy a ki nem egyezés eléggé közönyös a mai pénzügyi viszonyainkra vonatkozásban. A pénzbőség vagy a pénzszükség egészen más körülményektől függ, de, nehogy eltérjek a tárgytól, ennek fejtegetésébe bocsátkozni nem szándékozom. A közgazdasági kérdésben majdnem egy deczenniumon át a kiegyezés nélkül való quasi ex-.lex állapotban voltunk, mégis ezen időszak alatt voltak oly időpontok, a melyben az osztrákok pangó tőkéjüket majdnem a nyakunkba akasztották, mig most a kiegyezésnek ama bizonyos reggeli szürkületén némely pénzre éhes magyar valósággal a fogát csikorgatja. Megállapítható, hogy a magyar közgazdasági közélet a világszerte dúló pénzkrizist Kerkápolylyal szólva nagyban és egészben becsülettel kiáltotta és ki fogja állani meg a jövőben is, de csak az egészséges magyar közgazdasági közélet, azonban a hitel kártyavárára épített üzérkedés bele fog pusztulni. Az egészséges üzlet alapja a pénz, a hitel annak csak kisegítő eszköze. Elismerem azonban, hogy az egészséges üzlet is joggal igénybe veheti a hitelt: azonban csak hitelre, vagy túlnyomó részben hitelre vállalatot építeni nem lehet. Ugyan ki csodálkozhatik az olyan hitelszövetkezet bukásán, a melynek alaptőkéje 100.000 korona volt és a visszleszámitolt váltók értéke pedig 2 millió korona, tehát a hitele húszszor akkora volt, mint a tőkéje. Engem tehát az a fenyegetés egyáltalában nem ijeszt meg, hogy a ki nem egyezés esetére Ausztria retorzióval élne velünk szemben a földmivelési produktumok tekintetében, valamint a hitel és pénzügy terén is. Egy dolog mégis bekövetkezhetnék. Az egészen bizonyos, hogy mi magyarok nem vagyunk takarékosak. Ha a pénzügyek, a hitel terén, bennünket némileg megszorítanának, talán jobban meggondolnék, hogy hova kell tenni pénzünket. Hollandiát is a gueux-ek, a nélkülözni tudók mentették meg és tették virágzóvá, Azonban Hollandia már nagyon régi idő óta gyakorolja a takarékosság erényét. Már 200 évvel ezelőtt Rákóczi követének, Vetésynek azt mondták, czélozván az aranysujtásokra : »nos non gestavimus aurem in podice, quam vos«, vagyis : mi nem viselünk a reverz-oldalunkon is aranyat, mint ti. Ismétlem tehát, hogy az osztrák retorzió miatt nem aggódom. Legelőször is nem aggódom azért, mert ez Ausztria érdekében sem következnék be. másodszor azért, mert ezzel szemben nekünk is meg volnának az eszközeink, harmadszor pedig azért, mert némi retorzió nekünk talán nem is ártana. Nem akarok a kiegyezési komplexum részleKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. teivel, annak hibáival és bizonyos előnyeivel foglalkozni, mert ezt előttem már sokkal hivatottabb és illetékesebb képviselőtársaim megtették, és talán még a jövőben is meg fogják tenni. Én csak az aggodalmaskodás azon két mozzanatával szemben kívántam állást foglalni, hogy mi lenne termékeinkkel és mit csinálnánk mi pénz hiányában, ha Ausztriával ki nem egyeznénk. Egész életem politikai alapelve, a melyet sohasem tartottam illúziónak, ábrándnak, hanem, igenis, megvalósítható tételnek, Magyarország teljes függetlensége, (Éljenzés a baloldalon.) annak minden konzekvencziáival együtt. A meggyőződés szüárdsága és a szilárd meggyőződésnek a nép széles rétegeiben való szétterjedésén kivül nem kell ehhez más, csak a derék nemzetek, a milyen a magyar is, jó tulajdonainak megnyüatkozása : munkásság, szorgalom, kitartás és bátorság a felmerülő akadályokkal szemben. A nemzetek élettana, a mint mondtam, ugyanaz, mint az egyes embereké. Igen jól mondja egyik jeles írónk : a sors a bátor ember előtt meghunyászkodik, és csak a gyávákat üldözi rémképeivel. Ez szól a nemzeteknek is. Meghunyászkodással, kényelemszeretettel, a jövőbe vetett hit és remény hiányával, a mi a lefolyt negyven év karakterisztikus vonása volt, sohasem fogjuk kivívni függetlenségünket. Még ma is azt mondják a vezérek is, hogy Ausztriával szemben az egész vonalon közgazdasági téren gyengék vagyunk. Tagadom. Ha valahol, itt talál Antheus regéje. A mi kedves jó anyaföldünkből olyan erőt meríthetnénk, a mely erővel az egész világ közgazdasági támadásaival szemben megállhatnánk. Ezt nem frázisképen mondom, ez a tétel egy megvalósítható fogalom. Hiszen nekünk — ismert dolog — vannak kitűnő termékeink, de megvan az ipar folytatásához szükséges majdnem mindennemű elsőrangú nyersanyagunk. Igazán, ha egymagunkban állnánk is a világon, becsülettel és művelt emberekhez illően megélhetnénk. (Helyeslés.) Ha valahol, nálunk volna megvalósítható az az ideális közgazdasági állapot, hogy sem kivitel, sem behozatal ne legyen, mindenünket magunk használjunk fel és semmiben se szoruljunk másokra. Én mindamellett e politikának nem akarok épen prófétája lenni, mert én az Ausztriához való közgazdasági viszonyunkat is nem a Lueger gyűlölködő politikája, hanem Kossuth Lajos barátságos, és hogy ugy mondjam, természetes politikája szerint kezelném. Ausztriával, annak összes népeivel, legyünk jó szomszédok, geográfiai helyzetünknél fogva is egymásra vagyunk utalva, de Ausztria sokkal inkább reánk, mint mi reája, mert utóvégre is mi könnyebben nélkülözhetjük Ausztriának azt az évi ezer milliónyi, túlnyomó részben bécsi rongyát és csecsebecséjét, {Igaz!) mint ők a mi termékeinket. Teljesítsük azonban egymás minden jogos, sőt méltányos kívánságát, de ne zsarolja ki egyik a másikat, azaz helyesebben: a másik az 25