Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-233
176 233. országos ülés 1907 A mostani kiegyezésben a tőkésítés 4-325%-os kamatozás mellett mondatik ki, vagyis 1349 millió koronát kell fizetnünk. Tehát az 1225 millióhoz, t. i. a 4'65%-hoz viszonyítva, 94 millió koronával többet, a magyar álláspontot tekintve, az igazságos, a törvényes álláspontot tekintve, az 5%-os kamatozást fogadva el alapul, 229 millió többletet fizetünk a magyar blokk megváltására. Es erről a magyar blokk megváltásánál igy nyert eredményről mondja Kossuth Ferencz a függetlenségi pártban tartott beszédében, hogy az itt nyert különbözet rekompenzáczió azért a súlyos áldozatért, a melyet a nemzetnek a kvóta felemelése miatt fizetni kell. Én, t. képviselőház, nem üres érvekkel, hanem számokkal bizonyltok, törvényre hivatkoztam és számokban mutattam ki, hogy elfogadva az igazságos magyar álláspontot, 229 millió korona többletet fizetünk, ha pedig méltányossági alapra helyezkedünk és elfogadjuk az effektive Zinsgenuss alapját, ha már a tényleges kamatlábot veszszük, a 4-65%-os tényleges kamatláb mellett is igen súlyos áldozatok hozattak a blokk megváltására. A miniszterelnök ur jelentésének indokolásában mondja, hogy a járadékadó megváltásához szükséges összeget 4%-os járadékkötvények értékesítése utján szerezzük be és kijelentette, a mi természetes is, hogy az évi megtakarítás függ azon árfolyamtól, a melyen kötvényeinket értékesíteni tudjuk. A miniszterelnök ur az igy nyert évi hasznot, évi megtakarítást 2 és fél millió forintra becsüli, vagyis 97%-os nettó értékesítési árfolyamot vesz alapul, mert annak alapul vétele mellett, gondolom, 2,415.715 korona évi megtakarítás muatkoznék. Igen ám, de én kiváló pénzügyi szakférfiakkal léptem érintkezésbe, a kik felvilágosítottak engem arról, hogy ki van zárva, hogy a 97%-os nettó értékesítési árfolyamot a mai pénzügyi viszonyok között alapul lehetne venni, hanem a 96%-osat, sőt a pénzügyi világot kevésbbé rózsaszínben látó pénzügyi politikusok szerint, csakis 95%-os alapot lehetne elfogadni. Már most a 95%-os nettó értékesítési árfolyam mellett a megtakarítás csak 1,544.120 korona volna, a 96%-os árfolyam mellett pedig 2,038.216 korona lenne. Es itt rámutatok ezen összegnél arra, hogy a miniszterelnök ur jelentésében a 96%-os nettó értékesítési árfolyam melletti évi megtakarítás hibásan van a jelentésben kitüntetve, és 97.520 korona differenczia mutatkozik az én számitásom és a bizottság jelentésében foglalt számítás között. j&j Ebből nyilvánvaló t. képviselőház, hogy 2 és fél milüó megtakarításról szólni sem lehet, de hogyha mégis igy lenne — és én nagyon örülnék, ha még többet takaríthatnánk meg — kérdezem, hogy az előbb kimutatott 227 millió korona reáfizetéssel szemben miféle ellenértéket képvisel ez az évi 2 és fél millió megtakarítás ? Az osztrák felfogás a magyar blokk megváltása kérdésében egészen természetes; az a felfogás nyert itt folytonosan hangoztatást, hog}^ az osztrákoknak érdekükben áll, hogy az államadósdeczember 3-án, kedden, ság még nem konvertált részét konvertáljuk és igy lehetővé tétessék azt, hogy a tőkét mi visszafizethessük, addig az osztrák pénzügyminiszter, Korytowski a pénzügyi bizottságban mondott beszédében rámutatott arra, hogy a tőkemegváltás az osztrák kamatnyereség 2,800,000 koronát tesz és igy az osztrák nem fogja a blokk hátralévő részét illetőleg, a fenmaradó adósságot idejében konvertálni. De, t. képviselőház, hogyan intézkedik a mi tőkevisszafizetési jogunkról a törvényjavaslat? Azt mondja ki, hogy, a mennyiben az első tiz év leforgása alatt fizetünk, az általunk törlesztendő tőke 1348 millió koronát tesz ki. Ha már most 10 év leforgása után fizetünk, minden esztendőben többet kell fizetnünk 3,345.000 koronával, vagyis, ha 22 esztendő múlva törlesztjük adósságunkat, 1389 millió koronát fizetünk és az osztrák álláspont .^diadalt ülhet, mert ez az összeg semmi egyéb, mint a mi adósságunknak 42% mellett való tőkésítése. Azt hiszem, számszerűleg sikerült kimutatnom, hogy a magyar bank megváltásának kérdésében egy igen súlyos áldozatot rótt a kormány a nemzetre. De hogy áll a kérdés a domaniális kérdés tekintetében ? Az 1867-ik évi XV. t.-cz. 2. §-a szerint 150.000 irtot ezüstben fizetünk a domaniális kölcsön törlesztésére, egyszersmind e kölcsön kamatai benfoglaltatnak a mi évi járulékainkban. A domaniális kölcsön története az volt, hogy 1866-ban az osztrákok az ausztriai földhitelintézettől 60 millió kölcsönt vettek fel és akkor az a 400 éves kéz, a mely 400 év óta mindig »kontár volt a törvények alkotásában, de mindig értett a bitófák felállításához és a börtönök épitéséhez«, Magyarország kedvelt hivei iránti szeretetből az osztrák államadósság egy részét, 30 millió forintot a magyar államj ószágokra kebeleztetett be és mi az 1867 : XV. t.-czikkben köteleztük magunkat e kölcsön reánk eső részének — a melyből különben egy fillért sem élveztünk — megfizetésére ; az volt, csak vitás, hogy ha ez a 46 évre felvett kölcsön 1912-ben ki lesz fizetve, akkor 1913-tól kezdve mennyivel kisebbedik majd a mi évi hozzájárulásunk az ausztriai államadóssághoz, mert az 1867: XV. törvény rendelkezései szerint a mi járulékunkban a kamat is benfoglaltatik, nyilvánvaló, hogy valamelyes összeggel annak kisebbednie kell. A magyar álláspont ebben is tiszta, világos, félreértést nem ismerő ; a magyar pénzügyi politikusoknak mindig az volt az álláspontjuk, hogy e kamatokban a kölcsönnek 50%-a foglaltatik, mert hisz a kölcsön fele magyar állami jószágokra lett bekebelezve és igy a kiszámítás 50%-os alapon történt. Hogy pedig ez nemcsak az én álláspontom, hivatkozom gróf Lónyay Menyhért volt pénzügyminiszterre, a Id a magyar bankügyről írott munkájában a domaniáhs kölcsönökről — ő mindig dominíális kölcsönt említ — a következőképen nyilatkozik (olvassa) :
