Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-232
232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfon. 169 Neues Wiener Tagblatt diadalmámorban referált a kiegyezésről, hogy ime Magyarország l"85°/o-kal felemeli a kvótát. Nem azt jelenti-e ez, hogy jelenleg is el lehetett volna kerülni, ha a gavalléria szempontjából nem jobban szeretjük a kerek számokat, az l"85°/ 0-os kvótaemelést! Nagyon jól emlékszem arra az időre, mikor Láng Lajost az ő könyvéért, a melyben kimondta, hogy nemcsak a teherviselési képesség lehet irányadó a kvóta megállapításánál, majdnem megkövezték. És most Beck báró mint diadalt jelentette be a bécsi parlamentben, hogy végre sikerült keresztülvinnie a magyar kormánynál azt az álláspontot, — és ez reájuk nézve becsesebb mint a 2°/o-os kvóta, — hogy a népesség száma egyéb körülmények által is befolyásolva, irányadó a kvóta meg ál lapitásánál. Ugron Gábor: A kvóta-bizottság ezt visszautasította. Pető Sándor : Beck báró tehát evvel dicsekedett a bécsi parlament előtt. — Hogy Magyarország teherviselési képessége nem bírja el a 36'4%-os kvótát, én azon indokokból merítem. a melyekkel annak idején a függetlenségi és általában az ellenzéki padokon beigazolták, hogy a teherviselési képesség még a 30°/o-ot sem éri el. Ha tehát a 30°/o-ot sem éri el, akkor nem kell nagy közgazdasági kapaczitásnak lenni, hogy megállapítsuk, hogy a 36'4°/o-ot még kevésbbé bírja el. A mikor 1899-ben a kvóta-bizottság 34'4°/o ajáülásával árulta el a hazát, akkor Apponyi és Horánszky külön indítványokat adtak be! És érdekes az is, hogy a mostani kormány és többség a két °/o-os kvótaemelés mellett van, de a Széll Kálmán-féle 1902 január 4-én beterjesztett törvényjavaslatot, a mely 34'4°/o kvótát állapit meg Magyarország részére 1909 végéig, ellenezték; abból törvény nem lett, pedig ha törvény lett volna belőle, akkor 1909 végéig csak 34"4°/o-ot fizetnénk, vagyis évenként 5,880.000 K-át megtakarítanánk. De az gyalázatos törvényjavaslat volt, nem volt szabad törvényerőre emelkednie, s azért fizetünk mi most 1907-től 1909 végéig is2°/o-kal magasabb kvótát. Ez tehát nem olyan állapot, a melyet akczeptálni lehetne. Ez nem egyéb, mint debacle, ez szedánja a magyar politikának, a magyar kormánynak, mert még annyit sem tudott kivinni a kormány, a mennyit 1902*-ben Széll Kálmán 1909-ik évre kivitt, még azt sem tudta kivinni, hogy fogadja el Ausztria 1909 végéig azt — mert lehet elvégre kétféle kvótát is egy cziklusra megállapítani — a mit Széll Kálmánnal szemben hajlandó volt elfogadni. Kimutatták itt már többen, hogy milyen teherrel jár ez a kvóta; rámutattak többen arra, hogy ez normális körülmények között is évi 5,810.000 koronát jelent. Én még csak arra kívánok rámutatni, hogy mindazok, a kik ezt a terhet eddig kiszámították, igen szerényen KÉPVH. KAPLÓ. 1906—1911. XIV. KÖTET. számítottak ós nem vették figyelembe azt, hogy 1881 óta állandóan emelkednek Magyarország hadügyi terhei, hogy 1881 óta átlag Magyarországon 4'37 millió korona többletet mutatnak a hadügyi terhek. Fel kell tehát tenni, mert nem lehet képzelni mást az európai helyzetnél fogva, hogy a növekedés legalább ilyen arányban normális viszonyok közt ezentúl is meglesz, s ekkor ha még meglesz a katonatiszti fizetések felemelése, ha még meglesz a kétéves szolgálati idő, egész bizonyos, hogy tiz év alatt legalább 100 millió koronájába kerül ez az országnak. Ugron Gábor: Ez legalább kerek szám! Pető Sándor: Hiszen a mint a kiegyezési javaslatból látjuk, egy pár millió ide vagy oda, nem sokat tesz, szabad tehát nekem is kerek számot mondani. (Mozgás balfelöl.) Olay Lajos: Akkor egy billió korona lenne épen a kvóta. Pető Sándor: Elérkeztem beszédem végére. Méltóztassék megengedni, hogy beszédem befejezéséül felolvassam Deák Ferencz egy levelének, a melyet a szentgróti védegylethez irt, következő passzusát (olvassa): »Igen rosszul vélekednék, a ki azt hinné, hogy csak harezok zivatara sodorhat el egy nemzetet, van még egy más lassú, de dicstelen és aljas nemzeti halál is: a közeiszegényülés, vagy nemzeti sorvadás. Ettől hazánkat megóvni a jelen időnek feltétlen parancsa*. Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy az előttünk fekvő kiegyezési javaslat szegényedést és sorvasztást jelent, s épen azért, mert ugy találom, hogy a kormány az ország gazdasági érdekeit megvédelmezni nem tudta, mert az országnak kezébe nem ad gazdasági eszközöket, hogy megerősödhessék, ellenben a benyújtott törvényjavaslat csak szegényedést és sorvasztást jelent, ez okból nem fogadom el a javaslatot. Elnök : Olay Lajos képviselő ur a mentelmi jogba ütköző cselekményt kíván a háznak bejelenteni. Olay Lajos: T. ház! A házszabályok 188. §-a értelmében egy mentelmi esetet vagyok bátor bejelenteni. Sokszor tapasztaltam, mikor a hátsó padokon ülök, hogy a baloldali folyosón vannak olyanok, a kik a koalicziót és a függetlenségi pártnak politikáját igen erős bírálatban részesitik, sőt nagyon gyakran meg is gyanúsítják. Nem éreztem ugyan magam hivatva arra, hogy e miatt felszólaljak, azonban megtörtént a szombati ülésen, hogy akkor, a mikor Wekerle Sándor miniszterelnök ur Sándor Pálnak felelt és a mikor meggyőződésemnek kifejezést adva igen gyengén tapsoltam és helyeslésemet fejeztem ki, valaki olyasfélét mondott, hogy: »még ez a vén panamista is okoskodik «. A szavakért nem állok jót, de ilyen vala23
