Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. 165 kéj>esek az önálló berendezést érvényre juttatni és nem leszünk képesek 1917-ben az önálló vámterületre áttérni, hogy ka addig komoly munkával, erős gazdasági és pénzügyi politikával ezt az országot ngy meg nem alapozzuk, hogy egyenlő versenytársakként, egyenlő felekként álljunk szemben Ausztriával.« (Elénk helyeslés.) »Mindaddig minden jogunk meddő lesz, hogy ÍZ önálló vámterületre áttérhessünk.« Itt ismét »élénk helyeslés« következik. T. ház! Ha én ezen beszédnek ezen passzusát megérteni akarom, legmélyebb sajnálatomra nem érthetem másképen — meg kell jegyeznem, hogy ezt is, mint a korábban czitált mondását, az államtitkár ur egy közbeszólás után mondotta el, tehát talán ő maga sem helyezett olyan nagy súlyt reá, mint a minőt én ennek tulajdonítani kénytelen vagyok — nem érthetem máskép, mint ugy, hogy ezzel az államtitkár ur egyszerűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy szemben minden gazdasági törvénynyel, szemben — hogy az ő kifejezését használjam — minden isteni és emberi igazsággal, Magyarországtól azt kívánja, a mire a világon még semmiféle ország képes nem volt. Magyarországtól az igen t. államtitkár ur a filius ante patrem elvének érvényesülését kivánja. Magyarországtól azt kívánja az államtitkár ur, hogy előbb erősödjék meg; előbb legyen hatalmas és gazdaságilag megerősödött, akkor azután majd bevisz Kánaán földjére és az önálló vámterület országába bennünket. Bocsánatot kérek, t. államtitkár ur, az önálló vámterület nem dogma, hanem gazdasági és czélszerűségi kérdés; azéri kívánja Magyarországon mindenki vagy legalább a többség az önálló vámterületet, mert arról van meggyőződve, hogy gazdaságilag más utón és módon Magyarország meg nem erősödhetik. Ha önálló vámterület nélkül is meg tudunk gazdaságilag erősödni és Ausztriával egyenlő erejű versenytársak leszünk, akkor maradunk a réginél; akkor nem kell ujitás; nem kell az önálló vámterület. Előbb méltóztassék bevinni bennünket Kánaán földjére, az önálló vámterület birodalmába, azután majd meg fogunk erősödni; de ha azt kívánja az államtitkár ur, a mit itt felolvastam, akkor előre megállapítom, hogy majd az akkori kormánynak államtitkárja, a ki szintén okos ember lesz és érteni fog a gazdasági kérdésekhez, (Mozgás és derültség a baloldalon.) — kérem, minden államtitkár okos ember — az az államtitkár ur majd elő fogja venni annak a hires Szterényinek, a gazdasági kérdésekhez olyan kitűnően értő Szterényinek a beszédét és azt mondja: Mit akarnak az urak önálló vámterületet ? Hiszen a függetlenségi kormánynak hires államtitkára is megmondta tiz évvel ezelőtt, hogy csak akkor beszélhetünk erről, ha erős, versenyképes ellenfelei és partnerei vagyunk Ausztriának, meg fogja állapítani, egészen nyugodt lehet az államtitkár ur, mert önálló vámterület nélkül máskép nem is fejlődhetnek az események és relácziók, meg fogja állapítani 1917-ben az ön utódja, hogy még nem vagyunk olyan erősek, a milyen erős voltunkat a koalicziós kormány is az önálló vámterületnek feltételéül kötötte ki. Az államtitkai- ur természetesen a fejét rázza és ezzel jelzi, hogy nekem ebben igazam nincsen. Ez is természetes; nekünk, a kik ellenzéki álláspontot foglalunk el, soha sincsen igazunk. Én azt mondom, hogy igenis a filius ante patrem lehetetlenségét kívánja, nincs Európában, vagy Európán kivül ország, a mely a mai modern világban, — a hol mégis az ipari termelés szerzi meg a gazdagságot, — védvámok nélkül gazdaságilag virágoznék, vagy gazdaságilag megerősödött volna. Tudom, mindjárt Angliát fogja a fejemhez vágni a t. államtitkár ur, hogy Angliában nincsen védvám. (Zaj.) Igaz, hogy Angliában nincsen védvám, de mikor tért át Anglia a szabadkereskedelem útjára és miért tért át ? Akkor és azért, a mikor azt hitte, — bár azóta ebben is csalódott, erszénye rovására csalódott — hogy ő az egész világ piacza és hogy Anglia láthatja el termékeivel az egész világot és a szabadkereskedelem ezen hazájáról is csak elméleti kijelentés értékével bir, hogy ott nincsen vámvonal, hogy ott szabadkereskedelem van, mert ott igen erős pénzügyi vámok vannak: a tea, kávé és konzerv árukra stb-re, ugy, hogy Angliának, a szabadkereskedelem alapján szervezett Angliának 500 millió korona vámbevétele van, tehát kétszer annyi, mint a védvámok alapján álló osztrák és magyar vámterületnek. Hát igy néz ki az angol szabad kereskedelem. Amerika vámokkal nemcsak ilyen hatalmas lett, nemcsak hogy az államháztartását fedezi, hanem államadóssági tőkéjét is törleszti vámok bevételével. És az az érdekes, hogy a mikor Szterényi államtitkár ur azt kívánja a magyar közgazdasági tényezőktől, hogy ezek igy magukra hagyatva szubvencziókkal és ilyen apróságokkal, — mert ezek mind apróságok — nőjjön erőssé, hogy 1917-ig egyenlő versenytársa legyen Ausztriának, ugyanakkor, a mikor tőlünk ezt kívánja, elfelejti azt, hogy mi tette az osztrák ipart olyan hatalmassá, a védvám — és hogy tulajdonképen Európában a zászlóvivője a védvámos iránynak — Ausztria. Tehát Ausztria nemcsak, hogy élvezi a védvámok által iparának a megerősödését, hanem az európai gazdasági irányzatban zászlóvivője nemcsak most, hanem zászlóvivője volt a múltban is ezen irányzatának. Ausztria 1878-ban emelt védővámokat és Németország csak utána kullogott és retorzióképen hozta be a védővámot 1879-ben. S mikor azután Ausztria 1882-ben — helyesebben Ausztria és Magyarország, de az osztrák ipar javára — a védővámokat megcsinálta és uj tarifát alko-