Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

156 232, országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. Tehát Magyarország egyik alaptörvénye, az 18G7. évi XII. t.-cz. azt parancsolja, hogy részletes javaslatok térj esztendők elő, és sehol sem mondja meg e törvény azt, a mit most tett a kormány, hogy a részletes javaslatok azután visszavonandók, visszavonhatok, mert azokat le kell tárgyalni és ö felsége elé kell terjeszteni szentesítés végett. Hivatkoztak az 1906 : III. t.-czikkre és Éber Antal t. képviselőtársam közbeszólásokkal többször is hivatkozott arra, hogy ott is hasonló esettel találkozunk, de a különbség oly feltűnő, hegy lehetetlen észre nem venni. Ez az 1906 : III. t.-cz, arra hatalmazza fel a kormányt, hogy rendeletileg léptettessenek életbe a szerződések további intézkedésig. Ebben az egyszakaszos javaslatban szó sincs a további intézkedésekről. Ez az egy szakasz egyszerűen törvényerőre akar emelni előttünk hivatalos formában nem levő szabályokat és egyezményeket. Igaz ugyan, hogy a bizottsági jelentés, az indokolás beszél arról is, hogy e törvények később részletesen a ház elé lesznek terjesztve, de magában a törvényjavaslat szövegében erről egy betű sincs, már pedig kötelező és irányadó nem az indokolás, nem a jelentés, hanem magának a törvényjavaslatnak a szövege. Az 1906 : III. t.-cz. tehát e tekintetben egészen más és sokkal tökéletesebb, mert megköveteli a további intézkedéseket is, ebben a törvényben azonban erről egy betű sincs. Igaza volt a t. kereskedelemügyi miniszter urnak azzal a megjegyzésével, hogy a törvényeket nem szokás rőfszámra mérni, igaz, kicsi törvény lehet jobb, mint egy egész lexikon, erre azonban igényt nem tarthat ez a kicsi törvény. Igaz, hogy rőfszámra nem mérik a törvényt, azt azonban megkövetelheti mindenki és megkövetek az alkotmányos fölfogás, hogy ha velünk intézményeket akarnak törvényileg elfogadtatni, akkor ezen intézmények abban a törvényjavaslatban, melyet elénk terjesztenek, akár melléklet, akár más szöveg formájában benn foglaltassanak. Hivatalos formában azon szerződések és rendelkezések, a melyekről az kivánják, hogy mi törvénynek elfogadjuk, előttünk nincsenek és olyanokat kellene elfogadni, a melyeket hivatalosan nem ismerünk, mert a ház hivatalosan csak azt ismeri, a mi tárgyalásra kitüzetik, és csak akkor, mikor a tárgyalás alatt áll. Az előadó ur is, mikor ezen egyszakaszos javaslatnak alkotmányos formáját kivánta igazolni, azt hiszem, nem jó példát választott, mikor arról beszél, hogy pl. az 1884 : XXVL, az 1884 : VI., az 1889 : III., az 1889 : XXXVL, 1889 : XX. és az 1886 : XXXIII. t.-czikkek mind egyszakaszos törvények, a melyekhez hozzá van csatolva a szerződések szövege. Hiszen semmi kifogás nem volna ezen egyszakaszos javaslat ellen, ha ehhez is hozzá volna csatolva a szeTződés tartalma. Az alkotmányjogi sérelem nem ott kezdődik, hogy ezen kiegyezést egy szakaszban mutatták be, hiszen mi nem vagyunk a formaságok emberei, mi nem rőffel mérjük a törvényeket; hanem az alkotmányjogi sérelem abban van, hogy sem melléklet alakjában, sem egyéb formában az intézkedések előttünk nem feküsznek. Épen az előadó ur példája igazolja, hogy alkotmányjogilag helyes csak az olyan javaslat lehet, melyhez legalább is mellékelve van a szerződés szövege, T. ház ! Azt hiszem, hogy az osztrák viszonyokkal szemben teljesen felesleges mulatság volt rátérni a törvényalkotás előttünk fekvő formájára. Teljesen felesleges óvatosság volt levenni a napirendről a kiegyezés egész komplexumát és egy alkotmányjogilag mindenesetre kifogásolható ilyen szöveggel a ház elé jönni. Minden valószinüség a mellett szól, hogy parlamentáris utón és parlamentáris formában Ausztriában 1907 deczember végéig ez a törvényjavaslat elfogadva nem lesz. Itt felmerül egy kérdés, a melyre Kelemen Samu t. képviselőtársam is az ő szellemes és szép beszédében rámutatott, hogy mi történik akkor, ha 1907 deczember végéig a bécsi Reichsrathban ez a kérdés letárgyalva, illetve országgyűlési alkotmányos utón Ausztriában ez a törvényjavaslat elfogadva nem lesz ? Az 1867 : XII. t.-cz. 61. §-a egész világosan országgyűlési megállapodást követel, azt követeli tehát, hogy nemcsak nálunk, hanem Ausztriában is a kiegyezési törvényjavaslat törvényhozásilag, országgyűlési alkotmányos utón fogadtassék el. De nemcsak az 1867: XII. t.-cz. 61. §-a kivánja ezt meg, hanem ez volt mindig a függetlenségi párt álláspontja. A függetlenségi párton különösen Ugron Gábornak volt a kedvencz témája ez, de kedvencz témája volt minden vezérszónoknak, hogy ők csak egy alkotmányos Ausztriával állnak szóba, hogy ők hallani sem akarnak olyan törvényről, a mely odaát Ausztriában a 14. §. segítségével fogadtatnék el. És kiváncsi vagyok, de kíváncsiak lehetünk mindannyian, annál is inkább, mert Kossuth Ferencz, mint a függetlenségi párt elnöke, legutóbb 1897 deczember 16-án elmondott beszédében jelentette ki azt, hogy semmi körülmények között sem akczeptálható, hogy Ausztriában a 14. §. segélyével fogadtassék el a kiegyezés, és, ha nem csalódom, magának Bánffy Dezsőnek, magának Széll Kálmánnak, mint miniszterelnöknek is ugyanez volt az álláspontja. Hát azt kérdem, t. ház, milyen lesz a kormány és különösen milyen lesz a függetlenségi párt álláspontja akkor, ha 1907. év deczember végéig Ausztriában alkotmányos utón el nem fogadják ezt a kiegyezést ? Remélem, miután erről nincs sem paktum, sem megegyezés, sem formula, ezt az egy elvet meg fogjuk épségben őrizni és nem fogunk hozzájárulni ahhoz, hogy Ausztria ezt az egyezményt a 14. §. segélyével léptesse a maga országában életbe. Sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem minden ember iránt, sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem különösen Kossuth Ferencz miniszter ur iránt és a függetlenségi párt iránt, semhogy egy perczig is kételkedjem abban, hogy ezen elvi álláspont-