Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-232
152 232. országos ülés 1Ö07 deczember %án, hétfőn. a melyek ebben a törvényjavaslatban foglaltattatnak. A bankkérdésre nézve azt mondja különösen a baloldal, hogy a bankügy teljesen ki van kapcsolva a kiegyezésből és épen azért hivatkozhatik arra, hogy fenn van tartva szabad keze arra nézve, hogy az önálló jegybankot biztosítsa 1911-re. Én ezt nem látom biztosítottnak, nem pedig azért, mert ha biztosítva látnám, akkor a függetlenségi párt nem nyújtotta volna be a Polónyi Géza határozati javaslatával szemben az önálló bankra nézve a másik javaslatot. (Zaj.) A Polónyi-féle határozati javaslat egészen világosan azt mondja (olvassa) : » Mondja ki a képviselőház, hogy az önálló magyar jegybank 1911. évi január l-re való felállítását elodázhatlanul szükségesnek tekinti s ennek a kormány közreműködésével való előkészítése czéljából egy 21 tagból álló külön bizottságnak kiküldését elrendeli«. Ezzel szemben a függetlenségi párt határozati javaslata így szól (olvassa): »Mondja ki a ház, hogy tekintettel arra, miszerint a jegybank kérdésében az országgyűlésnek aránylag rövid idő múlva határoznia kell, a bank kérdésének a kormány közreműködésével való előkészítése czéljából 21 tagú parlamenti bizottságot küld ki.« A két határozati javaslat közti különbség épen az, hogy a Polónyi-féle határozati javaslatban világosan meg van mondva, hogy azért küldessék ki a huszonegy tagú bizottság, hogy az önálló magyar jegybank felállítását készítse elő, a függetlenségi párt határozati javaslatából Ivedig kimaradt, hogy »önálló bank«, csupán azt mondja, hogy a bankkérdésnek előkészítésére küldessék ki a huszonegy tagú bizottság. Az előkészítés, a tárgyalás már most irányulhat arra, hogy a bankszabadalmat meghosszabbítják 1911-en túl is, irányulhat arra, hogy az Osztrák-Magyar Bankot fentartva, ketté vágják és felerészben Ausztriában, felerészben Magyarországon működtetik, és legutolsó sorban vonatkozhatik arra is, hogy az önálló magyar jegybank felállíttassák; holott a Polónyiféle határozati javaslatban semmi mást nem lehet magyarázni, mint azt, hogy az önálló magyar jegybank felállítását készítené elő ez a bizottság. Ebből is látszik, t. képviselőház, hogy nem őszinte az a szándék, a mely szerint 1911-ben Magyarországon az önálló jegybankot fel akarnák állítani. Különben a kormánynak egy általam is nagyon tisztelt tagja, Apponyi Albert gróf ur, ki is jelentette, hogy ő az önálló magyar jegybanknak híve ugyan, de azt kalendáriumhoz kötni nem akarja. Ugyanakkor mondotta ezt, a mikor pár perez előtt Holló Lajos az önálló magyar jegybanknak 1911-ben való felállítását hangoztatta. Hogy ha a két beszéd közti szoros összefüggést veszszük bírálat alá, akkor természetes, hogy azt kell következtetnünk, hogy Apponyi Albert gróf ur az 1911-ben felállítandó önálló bankban feltétlenül nem bízik, vagyis nem bízik abban, hogy az akkor felállíttatik. A mai kormány tagjainak legnagyobb része 67-es pártokhoz tartozókból áll, és az önálló banknak igaz hive tulaj donképen Kossuth F erén ezen kívül alig van. Hogy képzelheti akkor a t. ház, hogy Kossuth Ferencz képes lesz ezzel a kormánynyal Ausztriának az érdekei ellenére 1911-re megcsinálni az önálló bankot? Ez teljesen ki van zárva. Kényszerhelyzetről beszélnek, a kényszerhelyzet vitte bele a kormányt abba, hogy egy ilyen rossz kiegyezést kössön meg. Kényszerhelyzet szerintem nincsen, és nem is volt. A miniszterelnök ur a múlt év április 11-én ide vonatkozólag a következőket mondotta: (Halljuk! Halljuk 1) » Az Ausztriával fennálló viszony tekintetében habár ugyancsak a külfölddel kötött szerződések közbenső vámok szedését és a szabad forgalom korlátozását kizárják, oda fogunk törekedni, hogy az önálló vámterület jogállapotáról a tényleges külön vámterület állapotára térjünk át annyiban hogy a vámszövetség helyett a két állam közötti vámszerződések alakjában juttassuk érvényre a már előkészített tarifát és vámegyezményt ; csak ha ebbeli törekvéseink sikerre nem vezetnének, leszünk kénytelenek ajánlani azt, hogy az 1899 : XXX. t.-czikkben kimondott viszonosság mondassák ki az uj alapon a külfölddel kötött vám- és kereskedelmi szerződések tartamára.« Megvolt tehát a kibontakozás. Nem voltunk kényszerhelyzetben, mert az 1899 : XXX. t.-cz.-ben kimondott viszonosságot kimondhattuk volna a külföldi kereskedelmi szerződések lejártáig terjedő érvényességben. Miért nem állott elő a kormány egy ilyen javaslattal ? Hiszen ez a javaslat feltétlenül kimentett volna bennünket abból a kényszerállapotból, hogy minden körülmények közt megkössük Ausztriával ezt a rossz kiegyezést. Sőt tovább megyek. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur a függetlenségi párt alakuló értekezletén a következőket mondotta (olvassa). A mi politikai vallásunkban elmondhatjuk, hogy a függetlenségi eszme az ut, az igazság, az élet. Az ut azért, mert az vezet a nemzet üdvözüléséhez, az igazság azért, mert a világtörténelem mindenütt azt bizonyítja, s az élet azért, mert szolganemzetnek nincs jövője. Azoknak tehát, a kiket a nemzet a múltban vezérekül jelölt ki, ezen az utón kell haladniok. Ezt meg is fogják tenni, és ha még sem tehetnék meg, a mi csak fölülmulhatatlan nyomásnak lenne a következése, egy perczig sem maradhatnának meg a hatalom polczán.
