Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

150 232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. telünk nincs, ha ily kivitel 10 esztendő alatt kifejlődhetnék, módjában van a kormánynak, hogy iparunkat oly módon támogassa, a mely támogatás, — méltóztassanak elhinni — ka szükség van rá, érvényesülni is fog, hogy az jóval többet ér annál a kicsiny különbözetnél, a mely netalán itt a jövő fejlődés számára biztosíttatnék. A másik szemrehányás, a melylyel ép ily röviden akarok foglalkozni, a kassá—oderbergi vasútra vonatkozik. Ebben a tekintetben kijelentem, hogy ideálisnak a magam részéről sem tartom az elért megoldást. Sokkal ideálisabb megoldás lett volna — az annabergi csatlakozástól eltekintve, a melynek kivihetetlenségére Sándor Pál képviselő ur is utalt — kettős síneknek a lerakása. Azonban azokkal a kitérőkkel, a melyek az egy vágányon létesíttetnek, arra a 10 esztendei időtartamra, a melyről most határozunk, a forgalom lebonyolítása biztosítva van. Ezzel szemben Lengyel Zoltán t. képviselőtársam már az indemnitási beszédében utalt arra, hogy ő ettől a kiegyezéstől meg fogja menteni az országot. Méltóztassék megengedni, hogy én arra kérjem igen t. képviselőtársamat, hogy ne mentse meg ilyen sűrűn a hazát. (Derültség.) Mert méltóztatnak tudni, vannak mentők, a kik kimentik pl. a vizbefult embert, és akkor a mikor a tömeg hálája feléjük fordul, eltűnnek, a nélkül, hogy valaki tudná, hogy ki is volt az igazi jótevő. A politikai életben is vannak mentők, a kik súlyos helyzetben, az ország válságos állapota között előállanak a maguk mentó'akcziójával a nélkül, hogy erről a nagy nyilvánosság tudna, és a nélkül, hogy hirlapilag óhajtanák azt nyugtáztatni. (Zaj.) Vannak viszont olyan mentők, a kik előre falragaszokon hirdetik, hogy ők délután pontban hét órakor ki fognak menteni a vizből egy gyermeket, a ki véletlenül oda bele fog esni és megteszik ezt a mentést magnéziumfény mellett (a disszidensek félé fordul) külön e czélra szervezett zenekar kíséretében. (Derültség és tetszés.) Az ilyen mentés már nem mentés, hanem puszta mutatvány. És sem t. képviselőtársam, Lengyel Zoltán, sem a többi t. képviselőtársaim itt, a kiket nagyrabecsülök, ilyen mutatványokra nem szorultak rá, különösen nem akkor, a mikor ez az ország érdekében nem áll. Méltóztassanak elhinni t. képviselőtársaim, hogy mindannyian lelkiismeretesen mérlegeltük azt, hogy vájjon mi lesz a hatása annak, ha ezeket a javaslatokat elfogadjuk, a melyeket óriási dicsérettel közülünk egy sem halmozott el, és a melyeket csak a maguk igazi értékük szerint mérlegeltünk és nem volna-e helyesebb, hogy azokat elutasítva felidézzük azokat a következéseket, a melyekkel ez az elutasítás jár? Lelkiismeretességgel mérlegeltük a javaslatokat és az ország érdekeinek figyelemmel tartása mellett jutottunk arra a megállapodásra, hogy az ország érdeke követeli, hogy ezek a javaslatok törvényerőre emelkedjenek. (Helyeslés.) ífe méltóztassék arról megfeledkezni t. ház, hogy még a bajokból is származhatnak előnyök. íme, Amerika most egy nagy válságot élt át, a melynek hullámgyűrűi elhatottak egészen mihozzánk. Ez a válság, ezek a bajok okozták, hogy a munkások százmeg százezrei vesztik el ott kenyerüket és végre megnyílik az alkalom, hogy azok, a kik kivándoroltak, és a kiket pártkülönbség nélkül együttesen visszasírtunk, azok végre visszatérnek a haza- jukba, ha a kénytelenségnek hatása alatt is. És ha mi akkor, a mikor erre a visszatérésre alkalom nyílik, idézünk elő ilyen gazdasági rázkódtatásokat, a melyek a munkaalkalmat még csökkentik, akkor ennek az lesz a hatása, hogy még azok is, a kik itt vannak, elvesztik a kenyerüket. (Ugy van t) el fognak indulni oda Amerikába, a hol nincs mit keresniök. S azok, a kik ott vannak, a kik elvesztették a kenyerüket, azok reménységgel a szivükben jönnek majd ide vissza, hogy itt hazát és megélhetést találjanak, a melyet gazdasági romok között nem találhatnak majd meg. (Ugy van!) Ez egy olyan erkölcsi és anyagi csődje volna a magyar államnak, a melyet nem szabad felidéznünk, (Élénk helyeslés.) Ha ez lehetséges, akkor a visszatérő hajókra tegyünk fekete lobogót, mert örök szégyene lesz az országnak, hogy ha az az ezer meg ezer munkás, a ki igy visszajön a pangó gazdasági viszonyok között, a melyeket előidéztünk, itt megélhetést nem találnak, szaporítani fogjuk azoknak a mindennel elégedetlen elemeknek számát, a kikkel irtóztató küzdelmet kell, hogy felvegyünk. Felvegyük vérző szívvel, mert hiszen saját testvéreinkről van szó. Én nem járulhatok ahhoz, hogy ezek az állapotok előidéztessenek, nem járulhatok hozzá a gazdasági bizonytalanságnak további fentartásához, igy ebből az okból ezeket a javaslatokat elfogadom. (Élénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözli Jc.) Elnök: Következik? Zlinszky István jegyző: Pilisy István! Pilisy István : T. ház! Kossuth Ferencznek oly nagy tiszteletet biztosit az a név, a melyet apjától örökölt és az a múlt, a mely kizárólag az övé .... Muzsa Gyula: A kinek zászlaja alatt engem megválasztottak! (Folytonos zaj.) Pilisy István : Hogy ha elfogadhatnám azt a tételt, mely szerint itt csak az állhat elő, a ki Kossuth Ferencznél nagyobb hazafi, nem hogy szót emelnék, hanem be sem jönnék ebbe a házba. Muzsa Gyula: Akinek zászlaja alatt engem megválasztottak! (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pilisy István : Képviselői kötelességemet akarom teljesíteni akkor, a mikor felszólalok és pedig azért, mert én a benyújtott és a szőnyegen fekvő