Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

231. országos ülés 1907 november SÖ-án, szombaton. 137 A mostam esztendőben, 1907-ben, egy nagy deputáczió — mintegy 400 ember — jött fel ebben a kérdésben Székelyföldről. Hogy milyen nagy ennek a kérdésnek a fontossága és milyen égető annak a rendezése, bizonyítja az, hogy ezek a szegény emberek a messze Székelyföldről a maguk költségén feljöttek csak azért, hogy a miniszterek előtt, a kikben biztak, előszóval is elmondhassák panaszukat, előadhassák jogos kérésüket. A küldöttség, mely báró Orbán Ottó és Betheg Pál vezetése alatt jött fel, június 17-én az én vezetésemmel megjelent Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter urnái. Én akkor a miniszter ur előtt hosszan indokoltam, a részletekre is kiterjedőleg ismertettem a székelyföldi erdőbirtokosok panaszát és rámutattam az erdőtörvény hiányaira is. A miniszter ur válaszában volt szives megígérni, hogy meghallgatja a birtokosok panaszát és Mezőssy Béla államtitkár urat a lehető legrövidebb idő alatt leküldi a Székelyföldre, hogy ott meggyőződést szerezzen ezeknek a panaszoknak, ezeknek a sérelmeknek mibenlétéről. Mi az egész nyáron, egészen mostanáig, igaz szerettei, igaz bizalommal vártuk az államtitkár urat. (Derültség.) Tudjuk azt, hogy nem jöhetett el. Ennek oka az volt, hogy a kiegyezési tárgyalások minden idejét, minden napját igénybe vették. Most azonban ugy áll a kérdés, hogy az államtitkár ur hiába is fáradna le, mert ilyenkor már az erdők egy része hó alatt van nálunk, és igy nem nézhetné meg az államtitkár ur, hogy a legelőre alkalmas területek tényleg ennek a czélnak megfelelnek-e? Nem tudna az államtitkár ur közvetlen meggyőződést szerezni magának arról, hogy az erdészet által legelőnek szűken kijelölt területek erre a czélra elégségesek-e, s nem állapithatná meg, hogy tehát milyen mívelés és mekkora összeg fordítandó a legelők visszaállítására, feljavítására. A kérdés tehát az államtitkár urnak a Székelyföldre való lejövetele által sem nyerhetne megoldást. De másfelől ezt a kérdést másképen, radikálisan megoldani, ugy hogy a Székelyföldön az megnyugvást szerezzen, másképen nem is lehet, mint törvényes intézkedés által. Még pedig egyszerűen ugy — a mi az igazságnak is megfelel, — hogy a birtokosoktól elvett erdőt vissza kell adni a tulajdonosaiknak. Ez legelemibb kötelessége a magyar törvényhozásnak. Azokat az erdőket jogczim nélkül vették el birtokosaiktól, az állami gyámságot reájuk erőszakolták, s ezek az emberek még sem kivannak egyebet, csupán hogy birtokukat, a mit ők szereztek, a mihez nekik jogczimük van: ismét rendelkezésükre, birtoklásukra bocsássák. Tudom én azt, hogy a földmivelésügyi minisztériumban — nem a miniszter ur, mert ő mindig a legjobb indulattal volt az ügy iránt, ezt a sepsziszentgyörgyi székely .kiállítás rendeKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. zésével és támogatásával is megmutatta — de vannak egyesek, a kik talán nem annyira a székelyek iránti rosszindulatból folyólag, mint inkább az erdők iránti túlságos, mondhatnám: beteges szeretet következtében, mert jobban szereti a fát mint az embert minden tekintetben, valahányszor panaszszal fordulnak a birtokosok hvzzájuk, inkább az erdészeti hivatal állításának adnak igazat és e panaszok elbírálásánál őket az álíamerdészeti szempontok irányítják, vezetik. Megtörtént, hogy épen azért, mert a t. miniszter ur szives volt megígérni, hogy megvizsgáltatja a sérelmeket, hogy az erdőőrök látva, hogy e vizsgálat késik, most kicsúfolják, kigúnyolják azokat, a kik fenjártak a deputáczióban, ugy hogy tűrhetetlenné teszik helyzetüket, mert azzal gyanúsítják azokat a becsületes, tiszta lelkű birtokosokat, hogy az egész küldöttség humbug volt, nem is igaz, hogy a miniszter Ígéretet tett, hogy a sérelmeket megvizsgáltatja és lehetőleg orvosoltatja. Ezen erdőőrök ellen is megfelelő intézkedést kérek. Adatokkal fogok szolgálni. Én tehát tisztelettel kérem a t. miniszter urat, hogy a sérelmek orvoslása tekintetében egyrészt küldje ki a t. államtitkár urat ígéretéhez képest, és minthogy ez csak ideiglenes orvoslás volna, rövid időn belül méltóztassék benyújtani törvényjavaslatot, a mely azt czélozza, hogy az erdők visszaadassanak a régi közbirtokosok kezelésébe. Addig is, míg a törvényhozás e kérdést elintézi, méltóztassék saját hatáskörében, méltóztassék rendeletileg intézkedni egyfelől, hogy az üzemterveket elkészítsék már az erdőhivatalok, mert a szerződés 6. pontja szerint ezt kötelezőleg magukra vállalták, de nem készítették el mind ma sem, másfelől pedig, hogy a legelőre alkalmas területek átengedése, a vág-területek kijelölése tekintetében a birtokosok érdekére több figyelemmel legyenek. Ez ügyben tehát a következő interpellácziót intézem a földmivelésügyi miniszter úrhoz. (Olvassa): 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a székely közbirtokosságok 1888-ban szerződést kötöttek a közbirtokossági erdők kezelésének a m. kir. államerdészet részéről átvétele ügyében, a szerződés 8. pontjában a felmondás jogát kifejezetten és határozottan fentartva ? 2. Van-e tudomása arról, hogy mióta az 1898: XIX. t.-cz. 57. §-a a szerződés határozatai helyébe a hivatkozott törvény rendelkezéseit léptette, s igy a birtokosokat a felmondási jogtól megfosztva az erdőknek kényszer utján való állami kezelését rendelte el, azóta állandó a panasz a Székelyföldön az állami kezelést zaklató, költséges volta miatt? 3. Hajlandó-e addig is, míg törvény alapján az erdők visszaadatnak a közbirtokosságokig