Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. 135 eleseket a maguk egész terjedelmében, akkor bocsásson meg, de az az elevenek és holtak felett ítéletet mondó szerep a t. képviselő urat nem illetheti meg. (Élénk helyeslés, éljenzés és taxis.) Én elismerem mindenkinek azt a jogát, hogy bizonyos öntudattal szóljon, de azt, hogy ilyen öntudattal szóljon. . . . Egy hang: Prepotencziával! Wekerle Sándor minisz'erelnök: .. . engedelmet,, én nem akarok ilyen kifejezést használni, de az, hogy valaki az öntudat ilyen fokát fejtse ki, hogy necsak elszavalja, hanem formaliter el is játszsza a szerepet, de az, hogy tételek felállítása és bizonyítása helyett egyszerűen vádakat mondjon nagy igazságok színezetével és itt három órán át tisztán invektivákkal illesse a ház egyes tagjait: se a képvisekő urat meg nem illeti, se mást meg nem illet. (Élénk helyeslés.) Nem illeti meg különösen ezzel a függetlenségi párttal szemben, a mely párt épen akkor vette át a koaliczió többi tagjaival együtt az aktív politikát, a mikor önök romokat hagyva távoztak. (Taps és felkiáltások balfeVl: Igaz! TJgy van!) Én, t. képviselő ur, nem tartoztam ehhez a párthoz, én mint pártatlan és érdektelen fél léptem a politika terére akkor, midőn kívánták tőlem, hogy ide lépjek. De a históriai igazságnak tartozom annak kijelentésével, hogy egy elhagyott, egy kipusztított _ területen kellett átvenni a továbbműködést. És ha nem lehet öszszehasonlitani ezt a kiegyezést a korábbi kiegyezésekkel, akkor sem lehet szemrehányást tenni azért, nem lehet kifogásolni azt, miért nem valósítjuk meg a külön vámterületet. Nem azon egyszerű okból, mert 1917-ig kötve lévén, a függetlenség^ párt nem érvényesíthette ezt a követelését. (Elénk helyeslés.) Én, t. ház, el merem mondani, hogy az, a mit a t. képviselő ur ócsárol, a legnagyobb históriai erénye fog maradni ennek a pártnak. Elveinek fentartäsával az öntagadás ösvényére lépett azért, hogy az ország politikai és alkotmányos rendjét helyreállítsa és biztosítsa. (Hosszantartó éljenzés és

r taps.) Én a politikai bölcseségnak ezen tanújelét nem hagyhatom az elvmegtagadás köpenyegében a közönség elé állítani, (Elénk helyeslés a baloldalon.) és a kiben van igazságérzet, az ezen párt részéről politikai bölcseségnek fogja elismerni azt, a mit a t. képviselő ur ócsárol. (Ugy van! balfelöl.) A t. képviselő ur, ugy látom, nem is a maga nevében lépett fel . . . (Derültség balfelöl.) Egy hang (a baloldalon): Előharczos! Wekerle Sándor miniszterelnök: ...mert hiszen egy kimúlt rendszernek hazajáró lelke képen kisértett. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) Hódy Gyula: A Lloyd-kluhnak a kísértete! Sándor Pál: Annak a kimúlt rendszernek ön is oszlopos tagja volt, miniszterelnök ur! Wekerle Sándor miniszterelnök: A hazajáró lelkek fehér köpönyege az éjféli órákban félelmet kelthet a gyermekekben, de itt a fórumon, a hol világosan dolgozunk, félelmet kelteni nem fog. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Sándor Pál: Ez kell maguknak! Wekerle Sándor miniszterelnök: Szíves engedelmükkel még csak egy rektifikáczióval tartozom. A t. képviselő ur,' a ki a személyes invektivák terére lépett és azokban gyönyörködött... Sándor Pál: Ezt nem tettem, mert akkor rendreutasított volna az elnök! (Felkiáltások a baloldalon : De tette! Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem tudom, hogy a t. képviselő urnái hol kezdődik az invektiva, mert ez felfogásnak a dolga, de a t. képviselő ur jónak látta engem is meggyanúsítani. (Ugy van! a baloldalon.) Midőn itt hivatkozott arra, hogy én a »Pester Lloydban«, nem tudom, miféle befolyást gyakoroltam egyesek nyilatkozatára. Sándor Pál: Azt nem mondtam. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezt tisztázni kell, mert nekem takarni valóm nincs és igen sajnálom, hogy olyan suba alatti beszélgetéseket méltóztatik idehozni a képviselőház elé. A tényállás ez. (Halljuk! Halljuk!) Velem tudatta a Pester Lloyd szerkesztője, hogy ő ankétet fog tartani a bank és a valuta kérdésében. Az csak igen örvendetes dolog, ha ankéteket tartanak, mert hiszen ezen kérdések tisztázása, s minden oldalról való megvilágítása közérdeket képvisel, de hogy ő kiket hallgatott meg és hogy azok mit mondanak, arra én, bocsánatot kérek, semminemű befolyást nem gyakoroltam. (Ugy van! a baloldalon.) Egyetlenegy experttel, a ki ott nyilatkozott, sem előzetesen, sem utólagosan nem beszéltem; én csak egy szakférfira vonatkozólag — ezzel is tartozom az igazságnak — a ki előttem nyilatkozott a valuta- és a. bankkérdésekben, azt hallottam, hogy másutt másképen nyilatkozik. Igenis bevallom, hogy akkor kértem, illetőleg kérettem ezen szakférfiút, hogy a nyilvánosság előtt legyen szíves ezen kételyt eloszlatni, hogy vájjon az áll-e, a mit nekem mondott, vagy az, a mit imputálnak neki, hogy másoknak mondott. Hogy mint nyilatkozott ezen szakférfiú erre sem gyakoroltam semminemű befolyást. Röviden azzal fejezem be ma felszólalásomat, a nélkül, hogy a t. képviselő ur által felhozottaknak bővebb bírálatába bocsátkozni szükségesnek tartanám ... Egy hang (a baloldalon): Es érdemesnek. Wekerle Sándor miniszterelnök ... bocsánatot kérek, de ilyen kifejezéseket nem használok, ismétlem, hogy azzal fejezem be felszólalá* sómat, hogy elfogadásra ajánljuk ezt a kiegyezést, a mely távolról sem olyan rossz, a mint a hogy azt a képviselő ur feltünteti, bár, megengedem, hogy nem annyira jó, mint a mennyire