Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. 133 Sándor Pál: A mennyire lehet, igyekszem rövid lenni. A likai vasútnak van históriája, a melyet önöknek el kell mondanom, A darabontkormány idejében szintén szerepet játszott a likai vasút. Ausztriának a likai vasút régibb követelése, mint az annabergi csatlakozás Magyarországra nézve. A likai vasútnak Ausztriára nézve a főnehézsége a következő, a mi mindjárt megmagyarázza a tervrajzot is. Itt van a K. k. Staatsbahnnak krajnai vasúti nyúlványa, a mely végződik Rudolfswert irányában. Ez az irány a mi fiumei vonalunk, ez a barna, ez szintén magyar államvasút, a mely Boszna-Brod felé vezet, ez meg Bosznia vasútja. Most Ausztriának legfőbb követelése az volt, hogy összeköttetést kapjon a vasúttal dél felé, azaz: hogy összeköttetést kapjon itt első sorban a károlyvárosi kis rövid vonalra és ezzel megkapja az összeköttetést, szintén dél felé. (Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter közbeszól.) Rátérek. Mikor a darabontkormány tárgyalt, akkor felajánlották a likai vasútnak felépítését annak ellenében, hogy megkapjuk az annabergi összeköttetést, hogy megkapjuk a duplavágányt Oderbergig és egyszersmind megadják nekünk azon tarifa-engedményeket, a melyek a bruck—niarchegg—bécsi vonalra nézve fennállottak a SzéllKörber-féle egyezmény alatt. E három konczesszió ellenében kínálták a darabont-kormánynak azt, hogy kiépítik a likai vasutat, kiépítik pedig Ogulintól kezdve egész Kninig. De a darabont-kormányt nem lehetett rábírni, akármit mondtak is Bécsben, hogy megadja azt az összeköttetést, a melyet most megadtak Rudolfswert—Károlyváros felé. Helytelen volt is ennek a megadása ugy politikai, mint gazdasági szempontból. Politikai szempontból helytelen azért, mert összekötjük az osztrákot Horvátországgal és Dalmácziával, szóval azokkal a részekkel, a melyekkel politikailag ma úgyis a legnagyobb harmóniában vannak, a mi iránt önök a legnagyobb aggálylyal viseltetnek; helytelen volt politikai tekintetben azért, mert Stájerország, Krajna és egész Ausztria összeköttetést kap jiolitikailag Dalmácziával, a melylyel eddig csak tengeri hajói által volt részben a partokon összekötve. Azonban ez gazdaságilag is nagyon hátrányos reánk nézve, mert abban a pillanatban, a mikor a magyar államvasút fővonalába ez a K. k. Staatsbahn belecsatlakozik — mi forgalmi vagy tarifális tekintetben tehetünk bármit is tíz évre, — tiz év után, ha ez a vonal meglesz, Ausztriának módjában fog állni, hogy tőlünk erőszakos eszközökkel olyan tarifaengedményeket csikarjon ki, a melyek nem igen fognak a mi érdekünkben állani. Az uj vasút, a mely kontemplálva van, Ogulintól kiindulva Knin felé megy vagy pedig Károlyvárostól és a mely Beck báró előterjesztése szerint Ogulintól indulna ki és félkörben menne Horvátország közepén Goszpics, Gracsac és Pridubicz felé Kninig. (Ellenmondások.) Bocsánatot, de igy mondta Beck. Nekem abszolúte nincs tájékozásom ebben a tekintetben, mi sötétben vagyunk hagyva. Ha akartunk Dalmácziával összeköttetést, sokkal előnyösebb utón megtehettük volna a magyar államvasút Boszna-Brod állomásától, a honnan a kereskedelemügyi miniszter ur akar uj összeköttetést létesíteni Pécs felé. Ha Boszna-Bródot összekötöttük volna Bosznián keresztül, a hol az iparvasut Vakartól Kninig megvolt, Dalmácziával, akkor a magyar államvasút kapta volna Európa egész forgalmát, a mely dél felé, Dalmáczia felé irányul. így azonban biztosítom arról a t. házat, hogy rövid időn belül a K. k. Staatsbahn, ha akármilyen magas tarifatételeket fogunk igénybe venni, dirigálni fogja az egész vasutat, bármily magas barémet számítsunk is. Még azt nem kellett volna tenni, a mit én mondtam, hanem egyszerűen azt a vasutat, a mely Szarajevó-Jajcze felé megy, össze kellett volna kötni a vakari állomással, akkor is megvolna az összeköttetés és megvolna az, hogy az államvasút nyeri el az egész európai forgalmat lefelé ós nem a K. k. Staatsbahn, a mely igy ki van teljesen épitve egész Magyarország körül. Magyarország egész területe az osztrák államvasút hálózatába kerül, a mely osztrák államvasút hálózata minket meg fog fojtani. A mit tehát a darabont-kormány nem adott meg, azt a függetlenségi párti kormánynak sem lett volna szabad megadni. Ez az egy vonal, a melyet Ausztria tőlünk követelt, megfizethetlen kincs volt reánk nézve és a nélkül, hogy az annabergi összeköttetést megkapjuk, semmikép sem lett volna szabad odaajándékozni. A ki ezt be nem látja ós a kit erről nem sikerült meggyőznöm, azt nagyon sajnálom. T. kéjiviselőház! Én látom, hogy az idő igen előrehaladt. De nekem még a tarifakérdésre nézve és még a többi fontos közgazdasági kérdések tekintetében sok mondanivalóm volna. Hoitsy Pál: Majd a részleteknél. Sándor Pál: Remélem, a t. ház kegyes lesz, a mikor indítványom megokolását fogom előterjeszteni, nemcsak az indítvány megokolására engedelmet adni, hanem arra is, hogy más kérdésekre kiterjeszkedjem. Ezen feltevésben most nem alkalmatlankodom a t. háznak további előterjesztésekkel. Hoitsy Pál: Mikor a részleteket tárgyaljuk, akkor van ezek előadásának helye. Sándor Pál: Én tehát azzal fejezem be beszédemet, hogy folytatni fogom a részletes tárgyalásnál, ha lesznek kegyesek megengedni, hogy kitérjek azokra, a miket most elmondani idő hiányában nem áll módomban. (Zaj a bal-