Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

m. országos ülés tí07 egyengette, a mennyiben minden intézkedést meg­tett arra, hogy 1917-ben az önáüó gazdasági beren­dezkedés terére lépjünk át. Már most tessék a másik szerződő félnek lélektanába betekinteni. Az a szerződő fél minden­esetre mindent megtett, hogy az önálló gazdasági berendezkedést megakadályozza, és Ausztria már most érezteti velünk és akarja éreztetni gazda­sági életünk inferioritását, földrajzi fekvésünk kedvezőtlenségét, ezt már most is érezteti velünk és azért nem volt lehetséges a magyar kormánynak oly előnyöket elérnie, a melyeket más kormány, a mely feltétlenül a közösség álláspontjára helyez­kedett volna, meg vagyok róla győződve, sokkal inkább biztosithatott volna az országnak ; de a kormány arra törekedett, hogy a főczélt meg­valósíthassuk 1917-ben, hogy ugyanis az önálló gazdálkodásra áttérhessünk. Ha tehát a szerződést helyes áUáspontból akarjuk megitélni, akkor nem azt a kérdést kell felvetnünk, hogy több vagy kevesebb előnyt értünk-e el más irányban, hanem azt a kérdést, hogy azt, a mit a magyar kormány akart, meg­valósitotta-e, vájjon biztositva van-e az önálló gazdasági berendezkedés 1917-re, megvan-e már is az a nagyobb függetlenség, a melyre a független­ségi párt programmja törekszik. Már most, t. ház, azok az intézkedések, a melyek a szerződésben benfoglaltatnak, kétségen kivül megfelelnek ennek a törekvésnek. (Halljuk ! Halljuk!) Tudjuk nagyon jól, hogy a szövetség helyébe lépett a szerződés. (Helyeslés.) Eelvettetett az a kérdés, vájjon a szerződés és a szövetség között tulajdonképen mi a különb­ség ? (Halljuk! Halljuk !) Ha visszamegyünk 1867-re, akkor látjuk, hogy az 1867 : XVI. t.-cz. következőképen szól : >>. . . a két kormánynak sikerült a szövetséget megalkotni, —már most ez szerződés által törvénybe iktattatik<<. Már most, kérem, ebből mi következik ? Ebből az következhetik, hogy nem tudtak különb­séget tenni a szövetség és szerződés közt vagy pedig, a mi az én nézetem szerint a helyesebb, hogy igenis: van kétféle szerződés, van szövetségre szóló szerződés, és van közönséges szerződés, a milyen más államokkal köttetik, és az én nézetem szerint csakugyan eléretett a kormány által az, hogy mi ma ugyanazon alapon szerződünk Ausz­triával, mint a hogy szerződünk a többi államok­kal. (Elénk helyeslés.) T. ház ! Áz osztrák miniszterelnök, a kinek a megnyilatkozásai nagyon érdekesek és tanulsá­gosak, erre vonatkozólag azt a megjegyzést tette, hogy tulajdonképen semmi nóvum nincsen semmi téren, hogy tulaj donképen ez azelőtt is volt, hogy a magyarok azonban súlyt helyeztek arra, hogy a világ tudja mintegy ez utón is, hogy külön állam, a mit az ő nézete szerint nem is kellett volna bebizonyítani, mert azt amúgy is mindenki tudja vagy legalább mindenkinek tudnia kell. Mi azon­ban tudjuk, hogy sokan nem tudják, és már ezen szempontból is nagy jelentőséget tulajdonítunk wemher 27-én, szerdán. 7 annak, hogy ez szerződési viszony. (Igaz! Ugy van ! a haloldalon.) De ennek a szerződési viszonynak mégis vannak olyan következményei, a melyek kézzel foghatók és a melyek a szövetségi viszonyból nem származnak. Ide tartozik elsősorban az, hogy a két államnak a területe, habár csak virtuális értelem­ben véve, külön terület, azelőtt pedig közös terü­let volt. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) Erre is az osztrák miniszterelnök azt mondja, hogy eddig is volt, hogy eddig is tulaj donképen az a konven­czionális tarifa két tarifa volt, mert különben két állam nem is köthet szerződést, mint külön tarifa alapján. Ez azonban szofizma, mert tényleg tudjuk, hogy a vámterület szervezése olyan volt, hogy az mindenben a közös vámterület termé­szetével birt. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Következik az én fölfogásom szerint épen a szerződési viszonyból az is, hogy Magyarország a nemzetközi szerződések megkötésénél másként lesz képviselve, mint eddig. Itt is igen érdekes az osztrák miniszterelnöknek mintegy álláspont-vál­tozása. (Halljuk ! Halljuk !) Még 1906. Julius 6-án ő azt mondta, hogy ezt a két államot kifelé csakis a külügyminiszter képviselheti. Ez volt az áüés­pontja akkor tett nyilatkozatában, a melylyel visszavonta a Széll—Körber-féle egyezményt, ma pedig azt mondja, hogy mindkét állam a saját kormánya által lesz képviselve és a két állam mint nemzetközi egység lesz képviselve a külügyminisz­ter által. Voltak egyesek, t. ház, a kik bizonyos aggályt fejeztek ki az osztrák miniszterelnöknek ezen nyi­latkozatával szemben, a ki t. i. azt mondja, hogy Magyarországnak megvan az állami önállósága, de a nemzetközi jog szerint egy egységet képez Ausztriával. Az én szerény nézetem szerint ezt el lehet fogadni, mert többet, mint állami önálló­ságot, én nem tudom magamnak elképzelni az állami élet terén, ez jDedig teljesen el van ismerve nemzetközi jogilag is. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az a nemzetközi egység nem mond egyebet, mint a mi egyáltalában ilyen- nemzetközi szerződések­nek az eredménye. Tudjuk, hogy ilyen nemzetközi egységek különböző alapon léteztek a cambray-i ligától kezdve a hármas szövetségig. Hogy külön­böző alakulatok egységet képeznek, az az én néze­tem szerint inkább megerősti azt, hogy Magyar­ország önálló és független áüam, mert nemzetközi egységeknél a nemzetközi jog szerint más egyedek nem is szerepelhetnek, mint önálló, független álla­mok. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) En tehát ezen megnyilatkozásban, melyet az osztrák minisz­terelnök tett, abszolúte semmit sem találok, a mi a magyar közjog szerint kifogásolható volna. Áttérek azon vivmányokra, a melyek a vám­tarifának megalkotásában állnak. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk elsősorban azt, hogy ez magában­véve is — mondjuk — legalább szimbolikusan kifejezi a magyar államnak kereskedelmi és vám­ügyekben való önállóságát. De nemcsak ezt fejezi

Next

/
Oldalképek
Tartalom