Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-231
231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. 125 hatások a két állam közötti szabad forgalom czélzatát meghiúsítsák vagy befolyásolják.« Én elsősorban kérdem a miniszterelnök urat, mint pénzügyminisztert, világosítson föl engem e pár mondat jelentőségéről, másodszor felkérem valamikor volt tanáromat, most ezen ügy előadóját, a ki egész életében ezen kérdésekkel foglalkozott, hogy legyen kegyes a tudomány segitségévi", a melyet ő azonban nem alkalmazott felszólalásában, megmagyarázni nekem, mit jelent ez? Azt jelenti-e, hogy ha nekünk egy milliárd forgalmunk volt, akkor kölcsönösen el kell számolnunk az év végén az ázsiót ez egy milliárd forgalomból; hogy ki kell fizetnünk Ausztriának az ázsiót, a mely az uj bank és gyengébbségünk következtében okvetlenül reánk fog hárulni ? Vagy azt a következtetést vonja le abból, a mit az utolsó időben a bécsi körökben tettek? Én azt hiszem, hogy kötelességein már most figyelmeztetnem a házat arra az attentátumra, a mely itt készül a magyar jegybank ellen. Méltóztassék a november 27-én megjelent Neue Freie Pressét elővenni, a melyben Benedikt Mór, a ki tulajdonosa és szerkesztője ennek a lapnak, és a ki egyszersmind azt a formulát csinálta, a melyet a két miniszterelnök elfogadott, a következő kijelentéseket teszi: Farkasházy Zsigmond : Tegnap már idéztem. Sándor Pál: Engedelmet kérek a t. háztól, hogy németül olvashassam fel, miután magyar fordításban csak nehezen volna az értelme egész hűen visszaadható. Zakariás János: Fordítsa le magyarra! Sándor Pál: Benedikt itt a következőket mondja (olvassa): »Darauf ist die protokollarische. . .« Zakariás János: Bécsben nem olvasnak fel magyarul! Kelemen Samu: Külön engedélyt kért. Zakariás János: Tessék lefordítani. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Markos Gyula : Itt van magyar fordításban! Zakariás János: Bécsben nem olvasnak fel magyarul! Markos Gyula: Tudsz te rögtönözni egy magyar fordítást! Sándor Pál: Ugy látszik,képviselőtársamnak fontosabb az, hogy ne világítsam meg a kérdést. Zakariás János: Tessék lefordítani! Kelemen Samu: Szterényi is olvasott fel németül! Zakariás János: Bosszul tette! Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Mindig szokásban volt, hogy a mikor valamire hivatkozás történt, vagy czitátumot olvastak : fel, az eredeti szöveget olvassák. (Helyeslés a hözépen.) Ha tovább is folytatja a zajongást a képviselő ur, kénytelen leszek őt rendreutasítani. Sándor Pál (tovább olvassa): ». . . Daraus ist die protokollarische Vereinbarung entstanden, welche der Ministerpräsident heute mitgeteilt hat. Wer diese Formel liest, wird drei Verjiflichtungen darin finden. Zunächst die Verhandlungspflicht über die Bankfrage, welche bisher weder in den gemeinsamen Angelegenheiten, noch in den gemeinsam zu regelnden Angelegenheiten, noch in der Széllschen Beziprozitätsformel begründet war. Die Verhandlungspflicht ist durch die Formel zwischen beiden Begierungen vereinbart worden, nachdem überdies die beiden Staaten sich verpflichtet habén, auch mit der Bank über die Erneuerung dcs Privilegiums zu verhandeln. Die zweite Pflicht, welche eintritt, wenn eine ..der beiden Begierungen das Privilégium der Osterreichisch-Ungarischen Bank nicht erneuern will, ist eine Vereinbarungspflicht, Keine der beiden Begierungen kann eine getrennte Bank errichten, wenn nicht vorher — und das ist die dritte Pflicht — darüber eine Vereinbarung getroffen ist, wie die Wirkungen der Verschiedenheit des Geldwertes hintanzuhalten sind. Erst nach Erfüllung der Verhandlungspflicht und der Vereinbarungspflicht kann die Trennung der Notenbanken sich vollziehen. Daraus geht hervor, dass in den sieben Jahren, um welche die Zolleinheit länger dauert als das gegenwärtige Bankprivilegium, alsó in der Periode von 1911 bis Ende 1917, eine getrennte Bank nur dann errichtet werden kann, wenn die Mittel gefunden werden, um die "Wirkungen der Wertverschiedenheit des Geldes auszugleichen.« Most méltóztassanak meghallgatni, hogy Benedikt Mór a »Neue Freie Presse« szerkesztője milyen következtetést von ebből le, a mi voltaképen szégyen a mi közviszonyainkra. (Tovább olvas): »Die wirtschaftliche Geschichte der Monarchie kennt solche Mittel, die wohl nicht für gleiche, aber für ähnliche Zwecke durch viele Jahrzchnte angewendet wurden. "Wir erinnern nur, um ein bekanntes Beispiel zu erwähnen, an das jetzt ausser Gebrauch gekommene konzessionsmässige Becht einzelner Bakngesellsckaften, namentlich der Siidbahn, zu ihren Tarifen einen Zuschlag zu erheben, der dem durchschnittlichen Goldagio des früheren Monats entsprach. Es würde nicht schwer fallen, dieses System auf die wichtigsten Importtarife, für Getreide, Mehl, Vieh und Holz, aus Ungarn nach Osterreich derart anzuwenden, dass die Verschiedenheit des Geldwertes fühlbar genug ausgegliechen wäre. Es würde zu diesen Importtarifen ein Zuschlag eingehoben werden kőimen, der dem mittleren Monatsunterschied ím Kurse der künftigen Devise Budapest an der Wiener Börse, verglichen mit der jetzigen gesetzlichen Belátion,
