Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

H3l. országos ülés 1907 n A szónok tapsol. Derültség jobbfélol.) Kossuth Ferencz . . . (Ismételt élénk éljenzés a baloldalon. A szónok ismét tapsol. Derültség.) A függetlenségipártban tartott beszédében ezt mondta: (olvassa): »Egy reggeli lap szerencsés hasonlatával élve, törvénytipró kormányok* — tehát nem egy kormány, hanem kormányok — »elsülyesztették az ország hajóját és a nemzeti kormánynak a búvár szerej>e jutott. Le kellett hatolnia az iszap fenekére, hogy felhozza a felszínre és visszaadja a nemzetnek a megmentett roncsokat.« Tehát ez a kiegyezés képezi a roncsokat. A kvóta, a közös vámterület, a blokk-kérdésének megoldása, a vasúti kérdéseknek ezen megoldása : ezek a kincsek, a melyeket a mélyből felhoztak. Én pedig azt mondom, t. ház, hogy ha azokra a kormányokra is értette a kereskedelemügyi miniszter ur azt, a mit mondott, a mely kormányok alatt én is képviselő voltam, hogy azt a mocsarat, az igaztalanságnak azt a mocsarát, a melyben most élünk, azt kell lecsapolni, hogy a jövőre megtermékenyítsük azt a talajt, a melyen az országnak szolgálnunk kell. Egy hang (a baloldalon): Oda is búzát vetne ? Sándor Pál: T. ház, Magyarország külön vámterületet képezett 1526-tól egészen 1850-ig. Külön vámterületet az osztráknak grácziájából; az osztrák hozta meg a törvényeket; az osztrák követelte és kényszeritett minket arra, hogy külön vámterületet képezzünk. 1850-ben Ausztria provincíiájává váltunk, a mikor természetes, hogy élveztük mindazokat az előnyöket, a melyeket Ausztria is élvezett, tehát közös vámterületben voltunk. így maradtunk meg a közös vámterületben a mai napig, s a közös vámterületben fogunk maradni mindaddig, mig az osztrák érdek nem fogja parancsolni, hogj ismét külön vámterületet képezzen Magyarország. Mi az osztrákokkal ebben a tekintetben fel nem vehetjük a harczot. Ha Magyarországnak múltjában csak a Mária-Terézia-kort veszszűk, (Halljuk! Halljuk!) akkor azt látjuk, hogy amikor 1746-ban megalkotta az osztrák az ő vámtanácsát, akkor ez a vámtanács összefoglalta két pontban az osztrák-magyar monarchia részére a szükségleteket. Azt mondta első sorban, hogy meg kell védeni Ausztriát a fejlettebb külföldi iparok ellen, azonkívül biztosítani kell Magyarország nyersterményeit a legolcsóbb áron az osztrák fogyasztásnak. Hogy és mikép vitte akkor ezt Ausztria keresztül? Először a külföld ellen 30—60°/o-os vámot szedett, mig Magyarországban részint kiviteli tilalmakat állított fel, részint pedig nagy kiviteli vámokat szedett. (Halljuk ! Halljuk !) Magyarország nyerstermésének egy nagy részét kiviteli tilalom sújtotta. Ha Magyarország iparczikkeket akart bevinni Ausztriába, akkor ugyanannyi vámot KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XIV. KÖTET. 'ember 30-án, szombaton. 121 kellett neki fizetnie, mint a külföldnek. Ha azonban az osztrák akart vámczikkeivel Magyarországba jönni, akkor csak 3°/o-ot fizetett. Ha egy magyar kereskedő akart külföldről egy czikket behozni, akkor előnyben részesült 5°/o-kal, hogyha azt osztrák kereskedő által hozatta. Ha ki akartunk vinni, mondjuk három ökröt, akkor az egyik ökörnek az ára, a mi 36 frt volt, volt a vám. Ha ki akartunk vinni bort abban az időben, ez csak abban az esetben volt lehetséges, hogy ha kötelezte magát, hogy ugyanannyi osztrák bort is visz ki. Ilyen életet éltünk mi akkor. II. József idejében még sokkal szigorúbb lett ez a törvény. II. József a nemességtől azt követelte, hogy adót fizessen, de kész lett volna a vámokról lemondani, ha az adót a nemesség fizetni akarta volna. Ez természetesen megtagadtatott és igy még sokkal szomombb viszonyok létesültek Magyarországon, mint azelőtt voltak. (Halljuk! Halljuk!) Az akkori Karok és Rendek egész sor panaszszal fordultak akkor a koronához, hogy ezeket a vámokat törölje el, de hiába. Végre 1867 óta oly időt élünk először, hogy nekünk is volt beleszólásunk vámviszonyainkba. 40 év óta inkább a fiatal elemnek a munkája folytán j mindinkább előrehaladtunk az önálló vámterület megvalósítása ideájának propagálásában. Mudrony Soma volt az, a ki először kezdte és többen folytatták. Folytatták az önök padjain a legerősebben, de folytatták a szabadelvűpárt néhány tagjai és bemutathatom, hogy a szabadelvűpártnak voltak egyes tagjai, mint Enyedi Lukács, a kik egész életüket azzal töltötték, hogy az önálló vámterület létesítését elősegítsék. (Felkiáltások bal felöl: Boldog emlékezetű Enyedi Lukács! Zaj.) Rátérek arra, hogy én is részt vettem ebben a küzdelemben, a hogy a t. képviselő ur engem aposztrofált. 1903. évben, akkor a mikor a közgazdasági bizottság tárgyalta az akkori kiegyezést, nagy vita indult meg az önálló vámterület és a közös vámterületi idea fölött. Boldog emlékű Krasznay Ferencz — igazán jó barátom — vitte akkor a szót, s ha nem tévedek, épen Endrey Gyula t. kéjoviselőtársam is ott volt azok között, a kik engemet akkor igen erősen támadtak. Támadtak pedig azért, mert felállítottam az alternatívát és azt mondottam, hogy egy tizévi gazdasági cziklus egy országra igen rövid; azt mondottam, hogy lehetetlen az országot tiz évről tiz évre folytonosan kitenni azoknak a felfordulásoknak, a melyek Ausztria és Magyarország egyezkedési kísérletei alkalmával mindig bekövetkeztek. Vagy lépjünk át az önálló vámterületre, bizonyos átmeneti idővel — mondottam akkor — vagy pedig csináljuk meg a kiegyezési szerződést ne tiz, hanem húsz évre. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Hát, t, képviselőház, csak látták volna önök, hogy akkor abban a bizottságban, hogy nekem 16