Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

23Í. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. 115 jegyzem, hogy ha az önálló vámterületet most megcsinálnék, a mint hogy nem csináljuk meg, akkor is hátrányban lenne Ausztria, mert akkor Németországnak sokkal eló'nyösebb vámjai volnának, mint a külföldnek. Furcsa, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnak egyik barátja, dr. Ságh Manó nagyon sietett a miniszter urnak ezen kijelentésére már számokban is kifejezni azt, hogy mennyi volna Magyarország járuléka akkor, ha igy volna. Kiszámította ezt, hogy a mumus még nagyobb legyen és azt mondja, hogy ha ezek a két állam között oly arányban osztatnának fel, akkor ennyi meg ennyivel — én itt részletekkel nem akarom most fárasztani az urakat — gondolom 21 millióval károsodnék a mostani kvóta szerint Magyarország, tehát »csináljátok meg jó magyarok ezt a kiegyezést, különben az osztrák okvetlenül ti rátok fogja hárítani ezt a 21 milliót«. Ez a második mumus, a melyet Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur a falra festett. Következik a harmadik, a melyet azonban már fel kell olvasnom. Az állat- és liszt-kivitel tekintetében azt mondja Kossuth Ferencz t. kereskedelemügyi miniszter: (olvassa) »Az osztrák vasutakon a differencziális tarifák felállitásával Ausztria lehetetlenné tette volna a 170 millió koronára rugó liszt-kivitelünket és tönkre tette volna legnagyobb iparunkat, a malomipart. E mellett megnehezítette volna a gabonaipart és vasúti tarifáival a mi nyers áruinkkal versenyző czikkek beözönlését segítette volna elő.« Erre megjegyzem, hogy először is Ausztria még ma is állithat fel differencziális tarifákat, a tarifákban abszolúte nincs szabályozva a Magyarország és Ausztria közti viszony. Ausztria felemelheti tarifáit ugy, a hogy neki tetszik, és hogy ha differencziális tarifát akar felállítani, akkor czéljának elérésére elég, hogy ha a nyersáruk tarifáját száUitja lejebb. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem áll! (Mozgás a baloldalon.) Sándor Pál: Kérem méltóztassék majd megezáfolni, de ezekben a kérdésekben azt hiszem au fait vagyok. (Ugy van! jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, Ausztria ugy a mint megvan Csehországban a 15%-nyi Mühlenrefactie és Galicziában a 25%-nyi Mühlenrefactie, a mely Galicziába menő vonalainkat lehetetlenné teszi. Ausztria ezeket felemelheti, sőt biztos tudomásom van arról, hogy fel is emeli. A t. államtitkár ur azt mondta a közgazdasági bizottságban, hogy Ausztriától nagyon illojális volna, ha megtenné. Megteheti, csak illojalitás volna, ha megtenné. Hát, t. ház, mióta várhatunk mi Ausztriától lojalitást ? Illojalitást várhatunk, azt láttuk, tapasztaltuk, de lojalitást sohasem. Senkisem mutathatja ki az országban, hogy Ausztriától nem erőszakkal kellett volna mindent megszereznünk; és azért a függetlenségi pártnak, a mely még a szerződésekre sem ad semmit, nem lett volna szabad a lojalitásra sem bazirozni semmit, nem lett volna szabad egyszerűen lojalitással megelégedni. De tovább megyek, t. ház. Szólani akarok erről a 170 millió koronát kitevő lisztkivitelről. Ebből a liszt- és buzakivitelből 75% Ausztriába megy, tehát tehet Ausztria, a mit akar. De legyen szabad valamire figyelmeztetnem a t. házat, a mi, ugy látszik, elkerülte ugy a miniszter ur, mint az államtitkár ur figyelmét. Szterényi József államtitkár: Nem kerülte el! Elnök: Csendet kérek. Sándor Pál : Az államtitkár ur és a miniszter ur figyelmét e kérdésnél elkerülte az, hogy nekünk minimális vámtótelekről van szó: a búzára 6 korona 30 fillér, a rozsra 5 korona 80 fillér, az ökörre 60 korona, a tehénre 30 korona. Elkerülte a t. államtitkár ur figyelmét, hogy mi egy zárt területet képezünk a közös vámterületben, ebben a közös vámterületben pedig Ausztriának bizonyos kvantumra van szüksége Magyarország részéről, a melyet máshol nem szerezhet be, vagy pedig meg kell fizetnie a 6 korona 30 filléres vámot. Eltekintek most attól, hogy milyen visszaélések vannak az osztrák határon, a melyeket majd annak idején elő fogok tárni a t. kereskedelemügyi miniszter urnak. De hogy most csak egyet emlitsek, ott az őszi időben behoznak szalmát, a melybe a Buza benne van, szalma gyanánt, csépeletlenül, és igy vannak egyes malmok, a melyek egész éven át ebből élnek meg. Hát ez az osztrák lojalitás, t. ház P De eltekintve most ettől, csak azt vagyok bátor kérdezni: méltóztassék megmondani, hogy azt a 170 millió koronányi lisztet meg a 88 millió koronát kitevő ökröt, a melyet ma behoznak, honnan veheti az osztrák, ha nem mitőlünk ? Erre Ausztriának szüksége van, hogy megélhessen. Mérey Lajos: Ez igaz! Sándor Pál: Tehát arra bazirozni egy kiegyezés elfogadását, hogy különböző vexácziókkal fognak élni az osztrákok a mi állat-kivitelünkkel szemben, hát, t. ház, ne méltóztassék túlzásnak venni, a mit most mondok, de legyenek meggyőződve arról, hogy itten csak Magyarország gyengesége vitt arra, hogy mi általában ezekkel a hygienikus dolgokkal foglalkozunk. Hogy ha egyetlen egy minisztériuma lett volna az országnak, a mely képes lett volna egyetlen egyszer keresztülvinni, hogy a határon mi zárjuk el saját marháink előtt a vámot és ne engedjük át Ausztriába, hogy ha meggátoltuk volna ezen időn keresztül a szerb marhának a bevitelét, akkor Bécsben egy hónap alatt revoluezió ütött volna ki, mert nem lett volna enni való bus. (Ugy van! a leözépen.) Csak egyetlen egyszer kellett volna megmutatni erélyes rendszabályokkal, hogy mi ma15*