Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. 5 viselő ur irányában alkalmaztam, a kivel szemben pedig ily rendreutasításnak helye nem volt. Kérem ezt mentségemül elfogadni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) (Az elnöki széket Justh Gyula elnök foglalja el.) Elnök: Napirend szerint következik Miskolcz rendezett tanácsú városnak törvényhatósági joggal felruházásáról (írom. 632, 635) szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Felkérem Vertán Endre jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Vertán Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen!) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban is elfogadottnak jelentem ki. Miután ekképen ez a törvényjavaslat harmadszori olvasásban is elfogadtatott a képviselőház által, javaslom, hogy ezen törvényjavaslatot tárgyalás és szíves hozzájárulás czéljából tegyük át a főrendiházhoz. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni % (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról (írom. 636, 638) szóló törvén}']avaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Földes Béla előadó : T. ház ! Egy súlyos parlamenti helyzet (ügy van! a baloldalon.), a mely hozzá a magyar szót majdnem ritka vendéggé teszi ebben a házban, veszi hetek óta igénybe a törvényhozásnak drága idejét. Ezen súlyos helyzet legkárosabb hatásainak ellensúlyozására szolgál az a törvényjavaslat, a melylyel foglalkozunk. Semmikép nem jogosult az az állítás, mintha ez a törvényjavaslat valamiképen a kormány hatalmi mámorának a szüleménye volna; ellenkezőleg, ez a törvényjavaslat a nemzet létérdekeinek követelménye. (Ügy van! balfelől.) Tudjuk mindannyian, hogy a recziproczitás állapota tíz év óta tart és hogy ez egy olyan állapot, a mely sem a messzebbmenő gazdasági intézkedéseket, sem a nemzet hatalmi fejlődését nem mozdítja elő és a mely egy olyan alap, a melyet okvetlenül minél előbb egy végleges alappá kell átváltoztatnunk. Igaz, hogy sokan, a kik tisztán csak fizikai szemekkel nézik a világot, talán azt mondják, hogy végre ez a recziproczitás is olyan állapot volt, mely alatt az ország bizonyos fejlődést mutat. De ha összehasonlítást teszünk más államokkal, ha nézzük, hogy az utolsó tiz évben mily óriási mértékben haladt és fejlődött a gazdasági élet és ha másfelől konstatáljuk azt, hogy Magyarországon milyen jelentéktelen volt ezen tiz évben a vállalkozói szellem megnyilatkozása, akkor tisztában vagyunk azzal is, — ha, mondom, fizikai szemekkel ezt talán nem is lehet annyira konstatálni — hogy ez az állapot nem az, a mely a nemzetnek erősebb gazdasági fejlődését előmozdítani képes. Tudjuk azt is, hogy ennek az állapotnak a megszüntetésére ez tulaj donképen a harmadik kísérlet, és nem hiszem, hogy ebben a házban vagy e házon kivül volna olyan optimista, a ki abban a reményben ringatná magát, hogy ezen kiegyezést jobbal tudná helyettesíteni és pótolni, (ügy van ! a baloldalon.) és a ki vállalkoznék arra a nagyon merész szerepre, hogy az országot újból azoknak a küzdelmeknek és izgalmaknak tegye ki, a melyek a szerződések meg nem kötésével összefüggnek. T. ház ! En ezt a kérdést semmiképen nem tekintem bizalmi kérdésnek Bár azt hiszem, hogy a többségi pártok között, vagy talán a háznak többi tagjai között is alig van egy, a ki a kormánynak rátermettségét és hazafiságát kétségbe vonná, mindamellett olyan, hogy ugy mondjam, óriási nagy érdekekről van szó, a melyek még a kabinet-kérdés felvetése esetére sem intézhetők el másképen, mint az ország érdeke szerint. (Helyeslés.) Én tehát azokkal az aggályokkal fogok foglalkozni, amelyeket e törvényjavaslattal szemben hangsúlyoztak. (Halljuk! Halljuk !) Ezen aggályok két csoportra oszlanak. Vonatkoznak ezen aggályok részint a törvényjavaslat formájára, annak mintegy közjogi természetére, részint pedig az egész kiegyezési műnek gazdasági jelentőségére, arra, hogy ez tulaj donképen Magyarország gazdasági szempontjából mit ér nekünk. A mi, t. ház, a kérdés közjogi oldalát illeti, csak röviden akarom érinteni azt, hogy a parlamenteknek a nemzetközi szerződésekre való befolyása mutatja meg nekünk tvdajdonképen a kérdés lényegét. Ha már most vizsgáljuk, hogy vájjon milyen befolyást gyakorolnak a parlamentek a nemzetközi szerződésekre, akkor azt látjuk, hogy itt körülbelül két rendszerrel találkozunk. Az egyik rendszer az, a melyet »angol rendszerbnek szoktak nevezni. Mi ezen angol rendszer sajátsága ? Az, t. ház, hogy az angol parlament, a melynek szuverén hatalmát alig lehet kétségbevonni és a mely mindenesetre leghatalmasabb a törvényhozó testületek között, az angol parlament tudvalevőleg a nemzetközi szerződésekre lényeges befolyást nem gyakorol. Az egész befolyás, a melyet gyakorol, abból áll, mint az angol közjog mondja, hogy a parlament hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi szerződések azt a köntöst felvegyék, a mely nélkül az törvény nem lehet. Egyébként pedig a szerződés lényegére nézve az angol parlament semmi befolyást nem. gyakorol, a mint pl. Gladstonenek egyik megjegyzéséből világosan kiderül, a ki azt mondja, hogy: »Parliament has no power to change or modify of any way a treaty itself« : hogy a parlamentnek semmi joga nincs megváltoztatni egy nemzetközi szerződést. A mi a másik rendszert illeti, annak lényege aljban áll, hogy a nemzetközi szerződéshez a törvényhozás hozzájárulás ezen hozzájárulás nélkül az nem léphet életbe. Ez az a rendszer, a melybe