Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. 107 a 67-es alapot, a mely a független Magyarországot akarta kiküzdeni a nép előtt.... Zakariás János: És fogja kiküzdeni! Bródy Ernő : Kvótaemeléssel ? Sándor Pál: A fog-ra az isten sem ad. Visontai Soma ." A ki nem volt hive a pártnak, annak nincs joga igy leczkéztetni. Weresmarthy Miklós: Csak volt-ra nem ad semmit! (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : Ez a függetlenségi párt, a mely folytonosan támadta a 67-es alapot, a mely zászlajára tűzte a független Magyarországot, az önálló vámterületet, (Mozgás.) a magyar jegybankot, ez a függetlenségi párt, a mely mindig öblös hanggal kürtölte az országban. . . (Nagy zaj balfelől.) Ez nem sértés. Lovászy Márton : Micsoda hang ez ? Lehet egy parlamentben egy pártról igy beszélni ? Sándor Pál: . . . mondjuk, a mely nagy hanggal hirdette, választhatnak a kifejezések között. . . Zakariás János : És a mely nagy többséggel megvalósítja. Sándor Pál : Majd meglátjuk. Ez a függetlenségi párt gyorsabban, mint az általa gyűlölt Tisza Kálmán tette, szegre akasztja összes elveit (Nagy zaj és ellenmondások balfelől.) és elfogad egy olyan kiegyezést, a melynél hátrányosabbat, szégyenteljesebbet egy országra nézve el sem képzelhetek. (Zaj.) Kmety Károly: Magad sem hiszed. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Nem érti meg ! Sándor Pál: Azzal a tisztelettel, a melylyel Kossuth Eerencz kereskedelemügyi miniszter ur személye iránt viseltetem, majd az ő beszédéből megmagyarázom, hogy ő értette-e meg vagy pedig mások. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Valószínűnek tartom, hogy mások. (Élénk derültség és taps balfelől.) Sándor Pál : Ez a kiegyezés igazságot fog szolgáltatni azoknak a sokszor rágalmazottaknak, a kik még a népszerűtlenség árán is becsülettel szolgálták az országot; a kiket önök elneveztek mindennek, a lakájtól kezdve a hazaáruláson keresztül egész a labanczokig. Keller István : A nemzet igazolta ezt! Sándor Pál: Ezek az urak szembeszálltak bátran, de hiába, azokkal a néptrib ónokkal, a kik bátran öntötték a nép fülébe a fata morgana édes mérgét. Weresmarthy Miklós: A fata morganának nincs mérge! (Elénk derültség.) Sándor Pál: Ezek a néptribunok értettek a lázitáshoz, de Ígéreteik beváltásával nem igen törődtek. Egy Ígéretük azonban most fekszik a ház előtt, e kiegyezési javaslatokban. Ugy látszik, ez a javaslat képezi az első, igazi magyar, hithű, nehezen kiküzdött nemzeti vívmányt. Keller István : Hát az alkotmányvédelem ? Sándor Pál: Megkötötték ezt az újfajta vérszerződést önök az osztrákkal a miniszteremök ur erkélyén. (Zaj.) Zakariás János: Ki kötötte a külföldi kereskedelmi szerződéseket ? Sándor Pál: Fotográfiák őrzik meg a hálás utókor számára ezt a bizonyára igen megható jelenetet. (Zaj és mozgás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sándor Pál: Sajnálom, hogy mozgó fényképekben nem örökítették meg. (Elénk derültség. Zaj.) Visontai Soma: Ha nem volna kiegyezés, mit mondanának az V. kerületben ? Sándor Pál: Mert ha mozgófényképekben megörökítették volna azt, (Zaj.) akkor gyönyörködhetne benne az egész félrevezetett, becsapott ország. (Mozgás balfelől.) Es mit mondjak, mit beszéljek... (Felkiáltások: Semmit f Derültség a középen.) Én adok önöknek alkalmat nevetni; ez a kiegyezés ad alkalmat keserű nevetésre, elhihetik. Keserű szatíra az, a mi a kiegyezés által a magyar törvénykönyvbe beiktattatik; meg fogják bírálni azok, a kik utánunk jönnek, hogy azoknak volt-e igazuk, a kik könnyű oldalát veszik a kiegyezésnek és nem tekintik azt, hogy milyen foganatj a lesz e kiegyezésnek Magyarország jövő alakulására. (Mozgás balfelől.) De folytatom beszédemet, a melyet csodálom, hogy ilyen óriási többség, a mely mellett az ellenzék általában majdnem eltűnik, nyugodtan meghallgatni képtelen. Weresmarthy Miklós: Dehogy! (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sándor Pál : És mit gondoljak gróf Tisza Istvánról, az ő nagy emberismeretéről ? (Felkiáltások balfelől: Krístóffy! Folytonos nagy zaj a baloldalon és a. középen. Elnök ismételten csenget.) Mit szóljak az ő nagy emberismeretéről ? (Zajos derültség a baloldalon.) Visontai Soma: Az legkevésbbé volt neki! Sándor Pál: ... a ki a koaliczió . .' . (Felkiáltások a középen : Csa,k dicsérje !) Nem dicsérni jöttem, hanem temetni. (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Okolicsányi László (közbeszól. Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Sándor Pál: Menjen csak a hadügyi delegáczióba ott van a helye Okolicsányi képviselőtársamnak. Okolicsányi László : Nem kérek engedelmet ! (Zaj.) Sándor Pál: És mit gondoljak gr. Tisza Istvánról, az ő nagy emberismeretéről ? Okolicsányi László : Menjen a börzére ! (Folytonos zaj a baloldalon és a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Sándor Pál : Éretlen viczczekre nem felelek ! Okolicsányi László: Éretlen beszédre éretlen a viczcz ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! 14*