Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. 105 talán sohasem lehet: ezen aggodalomtól indíttatva fogadta el a jelenlegi helyzetet. Azonkívül más okok is vezették a pártot: a helyzet rendkívülisége, a mely nemcsak a magyar parlamentnek történetében, hanem a világtörténelemben is igazán páratlan: értem itt a jelenlegi horvát obstrukcziót. A horvát obstrukczió heteken keresztül (Felkiáltások a baloldalon : Hónapokon át.) megbénította a törvényhozás minden alkotási képességét. Az a testvérország, a melylyel a történelem bennünket elválaszthatlanul összekapcsol, a mely iránt egyrészről mindenkor a legnagyobb rokonszenv és a legnagyobb előzékenység nyilvánult meg, annak a testvérországnak a kiküldöttei itt, a mi parlamentünkben visszaélve a törvényben nekik biztosított nyelvhasználati joggal, elkövetnek mindent, hogy megakadályozzák a parlament alkotó képességét, hasznos törvényeknek hozását és igy valósággal lehetetlenné tegyék azt, a mire a koaliczió az átmeneti helyzet alatt összeállott, hogy ennek az országnak gazdasági, jogi megerősödését minden tekintetben előmozdítsa. Összeállott a koaliczió arra a czélra, hogy ezt a nemzetet megerősítse alkotmányában, gazdagítsa munkájában és népét gyarapítsa a jogokban. (Igaz! Ugy van! a lalfelöl.) És ezek a törekvések azok, a melyek elé most a horvátok áldatlan működésükkel mindenáron akadályokat gördítenek. Nem akarok bővebben foglalkozni azokkal a támadásokkal, a melyben a függetlenségi párt épen a tegnajú nap folyamán ugyaucsak függetlenségi elveket valló képviselő részéről részesült. (Ugy van ! Ugy van! Halljuk! balfelöl.) Felszólalt itt Kecskemét követe, Hock János képviselőtársam, a kit egy függetlenségi kerület küldött ide és itt függetlenségi választókat képvisel és ékesszólásának minden erejét, ámbár az egyszakaszos törvényjavaslat elfogadása mellett harezba vitte ilgy, hogy itt a függetlenségi pártot támadja és a függetlenségi pártra rádiktálja azt, hogy ezen párt az elveit feladja. Nem akarok kitérni ennek a beszédnek részleteire, mert nem akarom a háznak idejét ily felszólalással elrabolni (Helyeslés.) és azt a drága időt itt a háztól elvonni, a mely a törvényalkotás czéljaira van fentartva. Nem terjeszkedem ki egyes részleteire, mindazonáltal azt hiszem, hogy Hock Jánosból nem az igazi meggyőződés szólhatott akkor, .... Egy hang (balfelöl): Hipokrizis volt! Jankovics Marezell: . . . mikor ezen pártot elveinek feladásával gyanusitja. Egy hang (balfelöl) •' Ad hoc beszélt. Jankovics Marczell: Hiszen jól tudjuk, hogy midőn ezen mostani ház megalakult és midőn a pártok koaliczióba összeállottak, mi volt a koaliczió czélja. Az egész országban mindenki tudja, hogy a legnagyobb áldozatot épen a függetlenségi párt hozta. (Igaz! Ugy van! balKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XIV. KÖTET. felöl.) Ebben a parlamentben abszolút többségre került és mégis a kényszerhelyzetnek engedve, igazán önfeláldozással és hazafias áldozatkészséggel járult hozzá, hogy merőben átmeneti időre alakuljon a kormány, a mely az átmeneti időben kizárólag azon alkotásoknak megvalósítására van hivatva, a melyek ennek a nemzetnek legégetőbb szükségleteit képezik. Abban a pillanatban, midőn ezen átmeneti idő letelik, nagyon természetes, hogy a koaliczió önmagától föl fog bomlani (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) és mindegyik párt a meggyőződéséhez és teljes épségben fentartott elveihez képest tovább fogja követni elveit és azt az utat, melyet hazája üdvére és nemzete javára a legigazabbnak és a leghelyesebbnek tart. (Helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, hogy egy oly régi politikus és oly ékesszólással biró szónok, mint Hock János barátunk, ép oly jól tudja és ismeri ezen tényeket, mint mi valamennyien, azért bizonyára ékesszólásával nem tett nemzetének jó szolgálatot (ügy van! Ugy van! balfelöl.) akkor, a midőn ilyen válságos időben, midőn mondhatom mindannyian vérző és nehéz szívvel állunk itt, midőn ilyen válságos időben minket mintegy olyan helyzetben akar az ország előtt feltüntetni, mint a kik elhagyjuk ezt a függetlenségi lobogót. Midőn a függetlenségi párt ezen imént felolvasott határozatát hozta, akkor még a horvát obstrukczióval szemben nem voltunk abban a helyzetben, mint most. Az idő előrehaladott és épen azért a kormány kénytelen volt egy olyan eszközhöz folyamodni, a mely emberi előrelátáshoz képest a kiegyezési javaslatoknak törvénybeiktatását mégis a folyó óv végéig lehetővé teszi. A kormány tehát beterjesztette az egyszakaszos törvényjavaslatot, a melynek beterjesztése és itt a házban való tárgyalása, a menynyiben a háznak többsége ahhoz hozzájárul, alkotmányjogilag teljesen kifogástalan, mert hiszen egyáltalában nem lehet vita arra nézve, hogy a törvényhozásnak a háza teljesen szuverén; hogy az törvényt alkothat saját akarata és saját meggyőződése szerint. És a törvényhozásban preczedensek sem létezhetnek, mert a magyar törvényhozás háza mindig ugy alkotja a törvényt, a hogy szuverén akaratához képest azt jónak, helyesnek és czélszerűnek találja. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Épen ezért, t. ház, alkotmányjogilag semmiféle aggodalom ezen 1. §-os törvény ellen fel nem merülhet. Mindazonáltal mióta a kiegyezési javaslatok a függetlenségi párt elé terjesztettek, a helyzet megváltozott és épen ezért, az 1. §-os törvényjavaslatnak beterjesztése után, a függetlenségi párt nevében és e párt határozatának mintegy végrehajtásaképen van szerencsém a háznak 14