Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

230. országos ülés 1907 hátránya. Mert sajnálattal konstatálhatom, hogy ennek a megegyezésnek reánk erőszakolásával az osztrákok két legyet ütöttek agyon egy csa­pásra: nemcsak hogy maguknak óriási anyagi előnyöket biztosítottak, de egyúttal Magyaror­szágon a megváltás eszméjét, a . függetlenségi eszmét is sikerült diszkreditálniok. Uraim, ez a kiegyezés nemcsak gazdaságilag teszi tönkre Magyarországot, hanem tönkre teszi a jövőjét annak a pártnak is, a mely eddig hivatva volt arra, hogy fentartsa a nemzetben azt a reményt, hogy szebb jövő elé fogja vinni. Muzsa Gyula: Bizd csak reánk! Farkasházy Zsigmond : Méltóztassék elhinni, ezt a kiegyezést a függetlenségi eszme érintet­lenül nem fogja elviselni. A mi ezután lesz az országban, azt előre látni nem lehet, de hogy reményét, jövőjét az ország ezután is oly bizalom­mal, mint eddig a függetlenségi eszmére bizza, azt kétségbe vonom. (Mozgás.) És ez volt a czélja, ez volt a szándéka az osztrákok működésének, hogy nem csupán gaz­dasági előnyöket fognak saját hazájuknak bizto­sitani, hanem azonkívül diszkreditálni fogják Magyarországon azt az irányt, a mely a czentra­lizmusnak, a Gesammtmonarchie megteremtésé­nek útját állta. Nagy György: Ez a legszomorúbb! Farkasházy Zsigmond: És a Gesammt­monarchienak ez eszméje, a czentralizmusra való e törekvés, a mely ebben a kiegyezésben sikerét érte el, nem kiméra, nem látszat, nem mese­beszéd. Nekem alkalmam volt nem régen beszél­getést folytatnom az osztrák j>arlament egy vezérével, az ottani többség fejével, a leghatal­masabb osztrák politikussal, Luegerrel. (Zaj. Hátijuk! Halljuk!) T. ház! Mondhatom ennek a férfiúnak, a ki az osztrák politikára ma döntő befolyást gyakorol, nyilatkozatai engem megdöbbentettek. Nem a néptribunnak frázisaival, nem az agitá­tornak látszathajhászó floskulusaival, hanem meggyőző érvekkel próbálta megértetni velem, hogy a Gesammtmonarchie meglesz, mert meg kell lenni. Nagy Dezső: Csak folytassuk igy, meglesz! Farkasházy Zsigmond: Igenis, csak folytas­suk igy, meglesz, ez az én konklúzióm is. Azt mondotta Lueger, a keresztény-szocziális párt vezére: itt az ideje annak, hogy az osztrák­magyar monarchiában azokat a népeket, a me­lyek elnyomatás alatt szenvednek, a melyek igazságtalanságot és zsarnokságot tűrnek, fel­szabadítsuk. Ónok magyarok a szegény szlovéné ket, a szegény horvátokat, a szegény románokat, a szegény ráczokat a legelemibb emberi jogaik­tól megfosztják. Na gy György: Mért nem vágtad pofon, ha igy beszélt? (Zajos derültség.) wember 29-én, pénteken. 101 Lukács László: Mert ő Farkasházy! Farkasházy Zsigmond: Legyen nyugodt, t. kéjjviselőtársíim, hogy én a nézetemet meg­mondottam; arczul nem ütöttem, .mert czivili­zált emberek közt ilyen érvekkel nem szokás, küzdeni. (Zaj. Elnök csenget.) Zlinszky István: Azt is mondd el, a mi egyebet szokott rólunk mondani! A mit más­kor is mond rólunk! Azt is mondd el! Elnök (ismételten csenget.) Csendet kérek. Farkasházy Zsigmond: Azt, a mit hallot­tam. Nem árt, ha az ellenség gondolkodását ismerjük. (Igás;! Ugy van ! Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Ők a felszabadítás politikáját hirdetik Magyarország ellen. És mikor én mind­azt, a mit ő előadott és nagyon részletesen kifejtett, megczáfoltam legjobb tudásom szerint, hazafias fájdalommal, sőt kétségbeeséssel, akkor azt a kérdést intéztem hozzá: »Mit gondol kérem, a nagy magyar hazafias érzésnek leg­szenvedelmesebb ellenállása nélkül lehetséges lesz-e, hogy ilyesmit csak meg is próbáljanak ?« Erre ő azt felelte : Ma nem lehetséges, de jön valaki, a ki a felszabadítást keresztülviszi, jön valaki, a ki megteremti a Gesammt­monarchiát. Hát uraim, mikor a mi ellenségeink ilyen eszközökkel dolgoznak, a mikor ilyen fegyve­rekkel küzdenek ellenünk és ilyen terveket sző­nek, akkor azt a politikát támogatni, (Zaj. Elnök csenget.) a mely Magyarországon a füg­getlenség eszméjét lejáratja, a mely képes gaz­daságilag és érzelmileg megtörni politi­kát, azt a vágyat, a mely Magyarországot 40 esztendőn keresztül az összmonarchiába való beolvadástól megóvta: ez, uraim nem hazafias cselekedet! Én azt hiszem, hogy már azzal, hogy ebben a házban ez a törekvés egyértelmű elfogadásra és támogatásra nem talál, megmu­tatjuk odakünn, hogy azok a törekvések, a me­lyeket ott igen komolyan hangoztatnak, itt igenis ellenállásra fognak találni. Ezért tartom én igazságtalanságnak, hogy egyes különvélemé­nyeket e kiegyezéssel szemben kárhoztatnak és kifogásolják, hogy ez a különvélemény megnyi­latkozzék. En a magam részéről nagy nemzeti érdeknek tartom, hogy e kiegyezés a magyar parlament által egyértelmüleg el nem fogad­tassák és ezért voltam bátor azt az álláspontot bővebben megindokolni, hogy ezt az egyszaka­szos kiegyezési törvényjavaslatot el nem fogad­hatom, és ezért járulok hozzá Polónyi Géza t. képviselőtársam határozati javaslatához, a mely legalább a reményét fejezi ki annak, hogy a nemzeti bank és a?zal az önállóság kivívásának első igazi fegyvere valaha a nemzet kezébe fog kerülni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, van szerencsém a legközelebbi ülés ide­jére és napirendjére javaslatot tenni. Javaslom

Next

/
Oldalképek
Tartalom