Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

98 230. országos ülés 1907 november 29-én, pénteken. vonatkozó kívánságot és óhajt foglalja magában, elfogadtassák, akkor ebben a tekintetben az osztrák kormány nehézséget nem támasztott volna. Wekerle Sándor miniszterelnök: Most is meg lehet tenni! Farkasházy Zsigmond: Most, bocsánatot kérek, nem teheti a kormány: hiszen hallottam a t, kormány tagjaitól, nem is egytől: azt mondják, hogy azt a javaslatot, a melyet Polónyi Géza képviselőtársam benyújtott és a melynek támogatásáról és megszavazásáról szívesen lemondunk, ha a kormánypárt részéről ugyanez a javaslat fog előterjesztetni, hogy azt a javaslatot — ezt mondotta több miniszter ur — el nem fogadhatják, mert az osztrák kormánynyal olyan megállapodás jött létre, hogy ilyen határozat elfogadásához nem járulhatni hozzá. Wekerle Sándor miniszterelnök : Nem! Tárgyalásokba bocsátkozni a bankkal! Farkasházy Zsigmond: Nekem az a meggyőződésem, hogy ilyen kikötés azért tétetett, hogy ez által a t. kormánynak azon tagjai, a kik a nemzeti banknak nem hivei, hanem ellenfelei, szalválva legyenek és biztosítva arra nézve, hogy ellentétbe nem kerülnek saját elveikkel. Ezt, bocsánatot kérek, a leghatározottabban kénytelen vagyok kifogásolni. Mert, mikor a negyvennyolczas miniszter ur, Kossuth Ferencz, kénytelen volt elve és meggyőződése ellenére kiegyezést kötni és létesíteni, akkor azok a t. miniszter urak, a kik elvileg ellenfelei a nemzeti banknak és hivei a közös jegybanknak, azok is meghozhatták volna azt az áldozatot a nemzet érdekében, a megegyezés érdekében, hogy felfüggesztik elveiket, — nem annyira, a mint Kossuth Ferencz tette, a ki, igenis, maga hozta létre a kiegyezést, a mely elvei ellen van, hanem csak annyira, hogy egy deklaráczióhoz a többség óhajának érvényesülhetésére a parlamentben hozzájáruljanak. (Zaj.) T. ház! Vagyok bátor az elnök úrtól öt percznyi szünetet kérni, mert még hosszasabban kell szólanom. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassék folytatni. Farkasházy Zsigmond: T. ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel kénytelen vagyok az előadandók jelentékeny részét elhagyni, és bár nem volt szándékom e törvényjavaslathoz többé hozzászólni, esetleg kénytelen leszek az egy paragrafus tárgyalásánál azokra a részletekre visszatérni, a melyeket most el kell hagynom. De áttérek most arra, hogy ezért a kiegyezésért, a mely szerény nézetem szerint károsabb, hátrányosabb minden eddigi kiegyezésnél, ezért a kiegyezésért, a mely bennünket megakadályoz abban, hogy a közel jövőben annyi gazdasági erőt gyűjtsünk, hogy 1917-ben az önálló vámterületre térhessünk át, hogy ezért a kiegyezésért készpénzben áldozatokat voltunk és vagyunk kénytelenek hozni, oly áldozatokat, a melyek sem az igazsággal, sem az ország teherviselési képességével, sem azokkal az elvekkel, a melyeket eddig nem a mi pártunk, nem az a párt, a mely az ország gazdasági függetlenségét és a perszonál uniót tűzte ki politikája végczéljául, helyeseknek nem ismerhet el, de a melyeket az a párt, a melynek működése ellen oly heves küzdelmet folytattunk hosszú éveken keresztül, még az sem fogadhatott volna el és meggyőződésem szerint nem is fogadott volna el. Ugy tüntették fel a dolgot, hogy ez a kiegyezés, annak létrejötte és törvényerőre emelése oly létkérdés Magyarországra nézve, hogy a nélkül ez az ország^ egyszerűen elpusztul, egyszerűen megszűnik. És hogy ezt a kiegyezést, a mely életmentője Magyarországnak, törvénynyó tudjuk emelni, ennek kedvéért évente 5,800.000 koronát kell csak a mai viszonyok szerint fizetni, oly 5,800.000 koronát, a mely semmi téren, semmiféle módon, semmiféle alakban meg nem térül az országnak, hanem Ausztriának terheit a közös ügyek viselése tekintetében ugyanennyivel csökkenti. Azt mondották, hogy ha e kiegyezés létre nem jönne, akkor Magyarország gazdasági élete súlyos válságnak, talán a jiusztulásnak nézne eléje és indokolták ezt azzal, hogy a mi forgalmunk nemcsak túlnyomó részében, de majdnem egészében Ausztria felé irányul és hogy ha a mi áruczikkeink, nyersterményeink most egyszerre az osztrák piaczot elvesztenék, sehol elhelyezést nem találnának és a mezőgazdaságunk veszedelmes krízisen menne keresztül. A közgazdasági bizottság egy kimutatást is közöl jelentésében erre nézve, a melyben kimutatja, hogy Magyarország nyersterményei, a gabona, liszt, ökör, túlnyomó részben, 85 °/o-ban, Ausztriában talál fogyasztó piaczra; ez tehát oly jelentőségteljes dolog, a melynek fentartása kedvéért áldozatokat is hozhatunk. Nagyon fájlalom, t. ház, hogy a közgazdasági bizottság az érvelésnek e terére lépett, fájlalom azért, mert ez szankcziója és elismerése annak a sajnos lénynek, a melyet sok éven át panaszosan hirdettünk, hogy t. i. Magyarország a mai viszonyok közt nem egyéb, mint Ausztria gyarmata. És ez nemcsak megerősítése e ténynek, de oly színben való feltüntetése, mintha ez reánk nézve kívánatos és fen tartandó állapot volna. Uraim, mi a gyarmat ? Mit értünk gyarmat alatt ? Az ókortól fogva minden gyarmatpolitika