Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-225
344 225. országos ülés 1907 november 23-án, Szombaton. BoZÓky Árpád: Azzal vádolják a kultuszminiszter urat, hogy a mikor a két tanári állás megüresedett és ezekre a tanári állásokra a tanári kar mind a két esetben református vallásut jelölt, a miniszter ur nem vette figyelembe ezt a jelölést (Zaj.), és a második helyen jelölteket, a kik nem voltak református vallásúak, hanem katholikus vallásúak, azokat nevezte ki. (Mozgás.) Egy hang (a baloldalon) : Már ilyet mondani hogyan lehet? (Zaj. Elnök csenget.) Bozóky Árpád : Én, t. képviselőház, sem zavart csinálni nem akarok (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy nem !), sem jsedig nem akarom e vádakat magamévá tenni. . . Nagy Emil : Hát akkor minek beszél! Bozóky Árpád : Csak konstatálom azt, hogy a miniszter ur programmját és czélját. hogy a felekezeti béke meglegyen, nem érte el, annyira nem, hogy nemcsak a sajtóban, hanem papi szervezkedésekben, gyűlésekben nyomát látjuk a felekezeti türelmetlenségnek. (Zaj. Ellenmondások.) íme, t. ház, itt fekszik előttünk a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyetemes egyháznak kérvénye, kelt Budapesten, november 16-ikán. Ebben az van mondva : »A vallásszabadság, a mely az egyenlőséget és a viszonosságot magában foglalja, megkívánja azt, hogy az állam a felekezeteket egyenlő elbánásban részesitse«. (Elénk helyeslés.) Azt mondja továbbá a kérvény : »1791 óta 1907-ig igy volt, csupán az 1907-ik évi törvényhozás tért el ettől az iránytól«. (Zaj. Elénk ellenmondások.) Ugron Gábor : Ez már nem igaz ! Itt hoztuk meg a törvényt! Bozóky Árpád : Ott volt az erdélyrészi református egyház gyűlése. Meglehetős szenvedélyes hangokat hallottunk ott a kultuszminiszter ur politikája ellen. Ott volt a szabolcsi, debreczeni és az érmelléki református egyházmegyék gyűlése, ott is elitélték a kultuszminiszter ur politikáját és kérték a nem állami tanitók fizetésének rendezéséről szóló törvénynek megváltoztatását. (Zaj.) Ugron Gábor: A katholikus iskolákhoz a katholikusoknak van hozzászólásuk, nem a kálvinistáknak ! Bozóky Árpád: Hogy a katholikusokról is beszéljek . . . (Zaj.) Ugron Gábor: Ne szóljanak bele a protestáns iskolák dolgába ! Rakovszky István : ügy van, mi sem szólunk bele a protestánsokéba ! (Zaj.) Bozóky Árpád : Ott volt a pécsi katholikus nagygyűlés, a melynek lefolyása alatt egy előkelő szónok eszményképül állitotta fel a kurucz katholiczizmust és ugy mutatta be a kultuszminiszter urat, mint annak képviselőjét. (Zaj.) Most folyik le a tiszántúli református egyházkerület gyűlése. Ott is igen éles elitélő hangokat hallottunk a kultuszminiszter ur politikája ellen. E mellett sajnálatosan kell konstatálni azt, hogy még itt a fővárosban is a felekezetek szerint alakulnak a politikai pártok. (Zaj. Felkiáltások a középen: És ki az oka ?) A ki csinálja, az a hibás benne. Egy hang (bálról) : Vázsonyiék csinálják! Egy hang (a középen) : Hagyják Vázsonyit békében ! (Zaj.) Bozóky Árpád: Ma olvasom, t. képviselőház, hogy az országos katholikus tanügyi tanács november 28-ikán gyűlést tart, a melynek 5. pontja a katholikus tanitók keresztény-szocziális tevékenységének szervezése. (Helyeslés a középen.) Most alakult meg a keresztény-szocziálista párt; ez egy politikai párt. En ebből a szervezésből azt veszem ki, hogy az a párt a katholikus tanitókban korteseket akar magának szerezni. Rakovszky István : Joguk van hozzá! (ügy van ! a középen.) Bozóky Árpád : T. ház és t. kultuszminiszter ur, nagyon is kérem, hogy felügyeleti hatalmánál fogva méltóztassék épen a tanügy érdekében megakadályozni, hogy a katholikus tanitókat a keresztény szocziálista párt részére kortesekül kihasználják, mert ez feltétlenül ellenakcziót fog felidézni és a más vallásfelekezetű tanitókat.... (Zaj.) legyen, a ki akar, nemzetközi szocziálista, de a tanitókat nem engedjük ezen mozgalom czéljaira|kihasználni. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ha megengedjük azt, hogy a római katholikus tanitókat kihasználják erre a czélra,egész biztosra veszem, hogy más vallásfelekezetű tanitókat épen a tanügynek és felekezeti békének legnagyobb kárára majd egy politikai ellenmozgalom czéljaira használják fel. (Zaj.) T. képviselőház ! Hangsúlyozom, — bármenynyire méltóztatnak is szavaimat félreérteni — hogy belőlem nem a felekezeti türelmetlenség beszél. (Élénk felkiáltások : Nem I Felkiáltások a néppárti padokon : Szégyen !) Én római katholikus vagyok és nem akarok sem az egyik, sem a másik felekezetnek kedvezni, (Zaj.) csupán azt a szomorú tényt akarom konstatálni, és azt hiszem, konstatálhatom, hogy a felekezeti béke nincs meg. (Derültség a néppárti padokon. Zaj. Elnök csenget.) Miután igaz az, hogy ennek az országnak szüksége van a felekezeti békére, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) ha lehet, gondoskodjunk arról, hogy mi módon óvassék ez meg, és vizsgáljuk, hogy ki és mi volt az oka annak, hogy a felekezeti béke nincs meg. (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Ez a czélja interpellácziómnak, a melyet ezennel a kultuszminiszter úrhoz beterjesztek, és a mely igy hangzik (olvassa) : »1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy ugy a napisajtónak, mint a vallás- és közoktatásügyi lapoknak, folyóiratoknak egy részében hónapok óta szakadatlanul és a kérdést állandóan napirenden tartva, azzal vádoltatik a miniszter ur, hogy a tanügyi kinevezéseknél és általában közoktatásügyi politikájában a római katholikus vallásfelekezetüeket előnyben részesiti a más felekezetüekkel szemben?
