Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-206
91 206. országos ülés 1907 október 30-án, szerdán. Popovics Dusán : Idők jele. (Tetszés a horvátok padjain.) A nagyméltóságú miniszterelnök ur sokkal finomabb. Nem valami borzasztó dolog, — mondja ő, — de a törvény Horvátországban nem ismer szerb nemzetet. Nem valami borzasztó dolog, de a közös kormány nem ismer Horvátországban szerb nemzetet. Micsoda finom horgocska ez! A jó horvátoknak csak belé kell harapniok, hogy azt mondhassák : »Csakugyan, minek is küzdjünk mi a magyar kormány tendencziája ellen, mikor itt vannak előttünk a szerbek«, azok a bizonyosak pedig, a kiknek a kegyelmes ur ezt szánta, csak mondják rá : »Nézd csak, a magyar miniszterelnök kénytelen bennünket a szerbektől megvédelmezni.« Én őszintén bevallom, hogy hálás vagyok ezért a nagyméltóságú miniszterelnök urnak. Most legalább tisztában vagyunk. Először azért, mert néhány hiperpolititkusunk, akik már kalkulálni kezdtek a jóindulattal, hideg tust kaptak, mert tudni fogják, hogy a mai kormánytól mit várhatnak. 0 tehát nem ismeri el a szerbeket Horvátországban. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezt nem mondtam ! Popovics Dusán: Másodszor: tudni fogjuk, hogy a nemzeti párt néhány tagja honnét vette e népszerű slágert, melyet kétségtelenül használni is fog, — harmadszor : a szerbek erős bizonyitékot kaptak arra nézve, hogy politikájuk jó és hogy a koaliczióban kell maradniok. Azok, akik kiléptek belőle, megsimogathatják a szakállukat és kérdést intézhetnek önönmagukhoz : hogy vájjon miért nyelték le a békát ? fDerültség a horvátok padjain.) Csak a szerbeket illetőleg kell ezt tekintetbe venni. A nagyméltóságú miniszterelnök ur azt mondja, hogy most »messzemenő tendencziák« mutatkoznak, mint például a horvát és a szerb nemzet. Itt egy kissé megvágta az ujját, mert ez az álláspont már benne volt a deklaráczióban és a nagyméltóságú miniszterelnök ur ez után mégis tárgyalt a szerbekkel és a koaliczióval. Különben a szerbek Zárában önálló rezolucziót is hoztak, mely közöltetett a magyarokkal és ők nem utasitották vissza. És a mennyire én tudom, maga a nag3 7 méltóságu ur is annak idején elkövetett egy csekélyke árulást, mert tárgyalt egy szerbbe] és két dalmatával. Tehát kettős gonosztett, és ha tekintetbe veszszük, hogy ezek annak a Supilónak a barátai, a kiről tudva van, hogy Olaszország, Szerbia, Magyarország, Oroszország, Svédország és Norvégia, Dél-Amerika és SanMarino köztársaság fizeti, (Derültség. Zaj. Halljuk !) akkor még borzasztóbb az ügy ! Ne vegye tőlem rossz néven a nagyméltóságú miniszterelnök ur, de én őt még eredetinek sem mondhatom. 0 csak másolata liberális alelnökünknek, nagyméltóságú Rakovszky urnak, a ki ma sem tud nyugodtan aludni, mert most sem tudja : vájjon szerbül vagy horvátul beszélek-e én ? (Zaj. Derültség a horvátok faijain.) Tehát másolat, — minek folytán a szerb és a horvát nemzet nevetni fog, a mint én nevettem akkor. Nem, ne ámítsuk magunkat. Mi csak egyet látunk a nagyméltóságú miniszterelnök ur minden fáradsága és szellemessége mellett. A nagy kabinet kicsiny, személyes politikát űz és ezért a szerb és horvát nemzetnek le kell mondania szabad fejlődéséről. Ha a nemzet meg akarja tenni, mi nem akadályozhatjuk meg benne, de mi tőlünk nem is várható el, hogy a kormánynak megszavazzuk az indemnitást és épen ezért én is ellene fogok szavazni. (A szónok horvátul folytatja beszédét.) Elnök (csenget) : Én ugy veszem észre, hogy a képviselő ur szerb nyelven beszél (Mozgás.) és ebben engemet megerősit az ő saját kijelentése, melyet itt a képviselőházban folyó évi Julius hó 4-én tett, a mikor ő kinyilatkoztatta, hogy (olvassa) : »En ezen t. házban eddig az én szerb anyanyelvemen beszéltem és Rakovszky elnök ur kívánságára mondottam, hogy a horvát-magyar egyezmény értelmében horvátul beszélek.« (Zaj.) Ez volt a képviselő ur kijelentése. (Zaj.) Ennélfogva, miután arról értesülök, hogy a képviselő ur szerb nyelven beszél, figyelmeztetem őt arra, hogy az 1868 : XXX. t.-cz. 59. §-a értelmében e házban csakis a horvát nyelvet használhatja, a szerb nyelvet pedig nem. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások : Az mindegy !) Engedelmet kérek, hogy nagy a hasonlatosság a két nyelv között, azt én nagyon jól tudom. (Igaz I Ugy van I) De akkor, a midőn ugyancsak Popovics Dusán képviselő ur Julius 4-ikén tűnte tésszerűleg kijelenti itt, hogy ő eddig szerb nyelven beszélt, (Zaj.) — utólagosan jelenti ezt ki — akkor ezt szó nélkül hagyni nem lehet, mert a törvény szerint itt szerb nyelven nem beszélhet. (Horvát közbeszólások a jobbközépen. Derültség. Zaj.) Elnök : Kérem ne tessék ezen nevetni, mert ez egészen komoly dolog. Popovics Dusán kévpiselő ur maga a június 4-iki ülésen kijelentette, hogy ő a szerb nyelvet használta. Engedelmet kérek, ez ellenkezik a törvénynyel, és ezért kérnem kell őt, most, a mikor értesülésem szerint megint szerb nyelven beszél, hogy olyan nyelvet használjon, a melyet a törvény megenged. Popovics Dusán : Nem fogom többé a szerb nyelvet, csak a horvát nyelvet használni. (Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Azért, hogy eddig a szerb nyelvet használta, rendreutasítom a képviselő urat. Ehhez nem volt joga. (Zaj.) Hoffmann Ottó: Ez visszaélés! (Ugy van!) Markos Gyula: Egyébben is visszaélnek! Popovics Dusán (horvátul folytatja beszédét. Horvát beszéde közben) : Itt csináljuk a programmot Bécsben. (Nagy zaj. Szónok horvátul folytatja beszédét.) Nagy György: Politnak nincs joga horvátul belekiáltani. [**3 Popovics Dusán (folytatólag horvátul beszél).
