Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-206
92 206. országos ülés 1907 Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Popovics Dusán : De a miniszterelnök ur elfelejtette elmondani, hogy hol és mikor mondta ki azt is, hogy a vasúti alkalmazottak kvaüfikácziójánál törvényesíteni fogja a magyar nyelvet. Ezt pedig meg kellett volna tennie. Nem elég az, hogy ideiglenesen kénytelenek voltunk tűrni azokat a rendeleteket, melyek nincsenek összhangban a törvénynyel ? Hát nem a statusquo in peius megváltoztatását jelenti-e az, ha az 1868-iki alaptörvény a mi rovásunkra változtattatik meg ? íme, ez az a valami, a mely, igaz, egy kissé elkésett. És azért sem lehetünk bizalommal a kormány iránt, mert nem engedi meg a dolgok szabad fejlődését, hanem épp ugy,mint Khuen által, ma Rakodczay által akarja Horvátországot gondnokság alá helyeztetni. (Horvát felkiáltások a jobbközépen.) A nagyméltóságú miniszterelnök ur fennakadt Supilo képviselőtársamnak a »n&gy kabinet»-ről mondott szavain. Bocsássa meg ezt nekünk. A mi meggyőződésünk szerint a nagyméltóságú miniszterelnök ur politikája oda irányul, hogy megmentse azt az embercsoportot, mely már maga sem nevezi magát pártnak, s a kiket ő a magyar nemzet barátainak nevez. Ez nem nagy politika és a kabinet, mely ezt a politikát követi, nem nagy kabinet. A rezoluczionisták haláláról van szó, ez a kormány politikájának semper idem-et idemje, melyet a nagyméltóságú miniszterelnök ur beszédében szépen indokolt meg. Ezért ígér Horvátországnak mindent, de azzal a hangsulyozzással, hogy ezen ígéretekhez a rezoluczionistáknak semmi közük. Nem kell ezen csodálkozni. A kabinet premierje vezeti mindig a kabinet politikáját. így van ez itt is. A nagyméltóságú ur, ha őszintén akarna felelni, be fogja vallani, hogy a fiumei és zárai rezoluczió alkotásánál az alaptárgyalások idején aktive nem vett részt. A függetlenségi pártnak Magyarország függetlenségeért való harcza és az ezzel kapcsolatos magyar-horvát-szerb barátkozás őt érintetlenül hagyta. Az ő politikai barátai a régi táborokban keresendők, minek folytán, sajnos, nagyon is érthetőek az események is. E küzdelemtől és segítségtől, melyet e küzdelemben nyújtottak, várták a rezoluczionisták Horvátország alkotmányos újjászületését és felvirágzását. Midőn ez a küzdelem a megfeneklés stádiumába jutott, nagyon érthető, hogy a nagyméltóságú miniszterelnök ur minden erővel oda törekszik, hogy leszámoljon a rezoíuczionistákkal. Wekerle Sándor miniszterelnök: Csak egy részével ! Popovics Dusán : Hogy ez nem megy olyan hirtelen, a mint ezt a nagyméltóságú ur tanácsosai gondolták, annak oka az, hogy beszéde is olyan izgatottságról tesz tanúságot, a milyen egy ilyen hideg politikustól nem volt várható. És ha hihető volna az, hogy e pártakcziókból és tranzakcziókból álló politikából Horvátországnak haszna lenne, a rezoluczionisták még október 30-án, szerdán. képesek volnának e politikát megérteni. De erről szó sincs. Arról van szó, hogy Horvátországban erővel is uj gazda legyen. Khuen már volt, Pejacsevics nem tudott azzá lenni, Rakodczaynak kell reá vállalkozni. (Derültség a jobbközépen.) Ez a következménye a kormány politikája minden vonalon észlelhető fordulatának. Hát persze, mit is tegyünk ? Béküljünk meg a felett, hogy nem kaptuk meg az annabergi csatlakozást, hogy meg kell szavaznunk a kedvezőtlen kiegyezést, a kvótafelemelést ; épp igy Horvátországban is életbe kell léptetni a régi rendszert. Később talán sorra kerül az ujonczlétszám felemelése is, uj hadügyi kiadások és a többi. Markos Gyula: A magyar vezényszó meglesz ! Popovics Díisáil : A kinek sikerült eltemetni a függetlenségi politikát, az logikailag is arra kell, hogy törekedjék, hogy eltemesse a rezoluczionista politikát is. Ezért látja a nagyméltóságú ur nagy türelmetlenségében }3adjainkon az uj embereket. Rakodczay ide-oda utazgat, részletekben magával hozza a programmját, Josipovich miniszter ur (Élénk éljenzés.) interjúkat (Derültség a jobbközépen. Horvát közbeszólások. Hódy Gyula horvátul közbeszél. Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Popovics Dusán : . . . Josipovich miniszter ur interjúkat rendeztet. (Élénk derültség a jobbközépen.) a miniszterelnök ur pedig a rezoluczionisták ellen dörög és már nem tudja, mi módon tegyen különbséget köztük és Horvátország között. Csakhogy az egész számításba két hiba csúszott bele. Az első az, hogy mindennek a vasúti pragmatika terraszán kell megtörténnie, a melyet pedig senki sem fogadhat el, akármelyik párthoz tartozzék is ; a második az, hogy kissé túlságosan optimisztikusan számol a horvát-szerb viszálylyal. No de erről majd a végén. Az elmondottakból kiviláglik, hogy a horvát és szerb koaliczió nem szegte meg a szavát és világossá lesz, hogy a statusquot in peius a kormány változtatta át, világossá lesz az, hogy a kormány Horvátországban nem követ tárgyilagos politikát, a mely megfelelne az ország érdekeinek, hanem személyes politikát, hogy visszaállítsa a régi rendszert és engedékeny delegácziót nyerjen. Kmety Károly: Már megint delegáczió! (Mozgás a jobbközépen. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Popovics Dusán : A nemzeti párt emberei megértették ezt, hallgattak és vártak. De fejtegetések nélkül is ez különböző tényekből kiviláglik. Hol van Rakodczay bán programmja, hol van a pártja ? (Derültség a jobbközépen.) Igaz, a lapok közlik, hogy e párt titokban szervezkedik és hogy a programmon már négy hónapja dolgoznak. (Mozgás a jobbközépen.) Csakhogy ez a programm olyan nehéz szülés-e, hogy a sok bába miatt sehogy sem tud megszületni és ez a párt olyan szégyen-e, hogy csak titokban szervezhető ?
