Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-205
80 205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. osztrákokkal folytatott tárgyalásoknál ezt hasznosíthassuk 6s a csatlakozásért valami előnyt kívánhassunk. És mi lett a következmény? Az, hogy a velünk kötött bizalmas egyezményt bizony a tárgyalások folyamán . . . Egy hang (balfelöl) : Elárulták ! Wekerle Sándor miniszterelnök: .... nem mondom, hogy elárulták, de tudomására jutott az osztrákoknak. Polit Mihály : Horvát pénzen kiépítik ! (Felkiáltások balfelől: Vizet az öregnek !) Olay Lajos: Bécsi zsoldos ! Mondja meg, mennyi a zsoldja, mit kap ? (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Tiszteljék a képviselő urat, uj bibliai alakot fedeztem fel benne. A biblia szerint Krisztus urunk öt kenyérrel megvendégelt ötezer embert, de hogy 6 millió horvát hozzájárulásból hogyan lehet 100 millió költséget fedezni, ezt csak uj bibliai csuda birná megfejteni. (Élénk helyeslés és taps. Folytonos zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Bizony, t. képviselőház, igen jelentékeny áldozatokat hoztunk ezen a téren ; sőt, ott elvállalt kötelezettségünkön túlmenve, még egy más, igen jelentékeny horvát vonal trasszirozásával most is foglalkozunk. Mert mi nem önökkel állunk szemben, t. ház, hanem a horvát nemzettel (Helyeslés.) s az az irányában elvállalt kötelezettségeket ugy politikai, mint gazdasági téren becsülettel fogjuk beváltani. Az iparfejlesztés terén (Halljuk! Halljuk!) inauguráltuk azt, hogy Horvátország abban arányosan részesittessék. És nem csak jelszavakat hangoztattunk, hanem gyakorlati politikát is követtünk. A ki jelen volt az ipartanácsi tanácskozásunkon, ott láthatta ezt a tendencziát, hogy keresve kerestük az alkalmat arra, hogy horvát vállalatokat segíthessünk elő, és hogy épen a t. képviselő ur által elég hálátlanul diabolus rotaenek nevezett államtitkár ur volt ki minden áron titulust keresett arra, hogy az általában követett elvek enyhítésével hogyan lehetne egyes iparvállalatok létesítését elősegíteni Horvátországban. Miben változtattuk meg az állapotokat in pej us ? Abban, hogv itt elvállalt kötelezettségünknek megfelelően horvát osztályok felállításáról gondoskodunk a költségvetésben ? És hogy azt az elvet is meg akarjuk valósítani, hogy ezek a horvát osztályok ne merőben fordító osztályok legyenek, hanem azok élén a horvát viszonyokat ismerő olyan egyének álljanak, a kik a fontosabb ügyek érdemi elintézéséhez, legalább az általános jellegű intézkedések mikénti szerkesztéséhez hozzászólhassanak '? Avagy azzal változtattuk in pejus az állapotot, hogy akkor, a mikor a vasúti pragmatikát megalkottuk, a vasúti pragmatikában többet adtunk, mint a mit abban az idézett programúiban kifejeztem, mert nem csak a közönséggel való érintkezésen kívánunk horvátokat alkalmazni, hanem ebben a j>ragmatikában általában a Horvátországban alkalmazandókra nézve mondjuk ki kötelezőnek a horvát nyelv bírását, tehát sokkal messzebb mentünk, a programmban vállalt kötelezettségünknél ? (Felkiállások balfelől : Elég kár volt! Ez a hála I Folytonos zaj. Elnök csenget.) És t. horvát képviselőtársaim mégis ugy igyekeznek feltüntetni a dolgot egész Európa előtt, mintha itt nem tudom micsoda jogok krudélis elvonásáról vagy más nemzeti sérelmekről lehetne szó ! Bizonyítékát szolgáltattam annak, hogy sokkal messzebb mentünk abban a sokat ócsárolt vasúti pragmatikában, mint a milyen kötelezettséget vállaltunk és mint a mit önök maguk kívántak a legutóbb folytatott regnikoláris tárgyalásoknál. (Zaj.) Én sajnálattal látom, hogy akkor, a midőn mi ilyen nagy előzékenységet tanúsítunk és midőn pl. a horvát ipar fejlesztése, az ottani népesség foglalkoztatása és igy a kivándorlás csökkentése végett épen a legutóbbi napokban igen jelentékeny kőszéntelepeket vásároltunk, a mely üzemnek átvétele épen most van folyamatban : hogy akkor nemhogy elismernék, hogy a legméltányosabban járunk el, hanem egészen uj irányokat, egészen uj politikai tendencziákat kezdenek bevinni a horvát politikába. Ilyenekül kell különösen felemlítenem azt, hogy most már nem a mi törvényeinkben említett horvát nemzetről, hanem »horvát-szerb<< nemzetről beszélnek. Polit Mihály : Büu ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem bün, csak a törvényeknek nem felel meg. Mi Horvátországban egy politikai nemzetet ismerünk, a horvátot, ugy, a mint Magyarországban egyet ismerünk, a magyart; a szerb ott nemzetiség, ép ugy, mint nálunk nemzetiség. (Helyeslés a baloldalon.) Csak olyan tendencziákat nem szeretek a politikába bevinni, a melyek alapvető törvények intézkedéseit ilyen elnevezésekkel szeretnék megváltoztatni, annál kevésbbé, mert ugy látom, hogy azok a politikai tendencziák, a melyeket ott érvényesítenek, nem is záródnak le Horvátország határain, (Igaz! Ugy van! balfelől.) hanem messzebb terjednek. (Zajos közbeszólások a horvátok padjain.) Elnök (Csenget.) : Csendet kérek ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Azok a tanácskozások, a melyeket önök folyton a dalmát képviselőkkel tartanak és más külföldi összeköttetésekkel . . . Kmefy Károly: Osztrákokkal! Wekerle Sándor miniszterelnök: ... azok, azt hiszem, bármily jogosultak legyenek, de igazolják azt a föltevést, hogy önöknek messzebbmenő törekvéseik vannak, a melyeket tettetett vagy erőszakolt mosolyokkal elütni, t. képviselő urak, nem lehet. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Ugron Gábor : Tendencziájuk a hazaárulás ! Wekerle Sándor miniszterelnök: A vakmerőségük annyira ment, (Halljuk ! Halljuk I) hogy e
