Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

78 205. országos ülés 1907 fogjuk találni a megértés fonalát. (Elénk helyeslés.) A históriai igazság kedvéért kénytelen vagyok röviden előadni az előzményeket. Tény, hogy akkor, a mikor a nemzeti küzdelem folyt itt, nem­csak egy korábbi rendszer, hanem egyensesen a mi veszélyeztetett államjogi helyzetünk miatt, akkor egyes barátaink a horvát rezoluezionisták­kal is tárgyalásokat folytattak a végett, hogy közös érdekeinket közössen védelmezzük meg azokkal szemben, akik résziéről azok veszélyeztetve lát­szottak lenni. Midőn mi kormányra léptünk — kormányra léptünk azon pontozatok alapján, a melyeket ö felsége megállapított, — akkor igaz, hogy a statusquo fentartására vállalkoztunk a tekintet­ben, hogy egyes pártok elveiket ezen időszak alatt nem kívánják érvényesíteni, de azokat sértetle­nül fen tartják, hogy igy rendet csináljanak és Magyarország közjogi, állami átalakulásának nagy proczesszusát nyugodtan vigyék keresztül, de azok­ban a pontosatokban Horvátország irányában köve­tendő magatartásunkról semmi sem volt. Mi azok­ban a pontosatokban Horvátország irányában köte­lezettséget nem vállaltunk. (Mozgás.) Ugron Gábor: Külön kötelezettséget! Wekerie Sándor miniszterelnök: A horvát ki­egyezésnek megszavazása természetesen benne volt, hiszen ez a státusquonak a következménye, (ügy van !) És azután jöttek a pour-parlék és ezen koráb­ban folytatott pour-parlék következményeképen azt mondottuk, hogy igenis, Horvátország irányá­ban szorosan az 1868 : XXX. t.-cz. alapján fogunk állani; Horvátország szabad intézményeinek tör­vénybe iktatását a magunk részéről is elő fogjuk segíteni. De azon horvát törekvést, a mely egyúttal magyar törekvés is, és a mely az 1868 : XXX. t.-cz.­ben is kifejezésre jut, hogy t. i. Dalmátország visszacsatolását szolliczitálni kell, ezt ugyebár ki­kapcsoltuk és azt mondottuk, hogy ez a mi mostani politikánknak czélját nem képezi. De arról, hogy ott valami fenntartás lett volna, hogy messzemenő más jogok, mint Dalmáczia visszacsatolása, fenn­tartattak volna a t. urak részéről : nekem tudo­másom nincsen. (Zaj.) Polit Mihály: De pour-parlé volt! Wekerie Sándor miniszterelnök: Kérem, igen sokféle pour-parle van. Én arra a pour-parléra hivatkozom, a melynek alapján mi kormányzati programmunkat megalkottuk. (Igaz ! Ugy van !) Ezen pour-parlénak egyik kardinális és kiinduló pontja az volt. . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk!) Wekerie Sándor miniszterelnök: ... hogy Dal­máczia visszacsatolása nem fog követeltetni ezen idő alatt. (Supilo Ferencz közbeszól.) Bocsánatot kérek, fenntartom álláspontomat. Ne tessék talán azt hinni, hogy az 1868 : XXX. t.-czikkben tör­vényileg biztosított magyar álláspontot csak igy közbevetőleg is feladnám, vagy bevezetni igyekez­ném annak feladását. Hanem kikötöttük, hogy október 20-én, kedden. akut politikánk körébe az nem tartozik. (Helyes­lés.) Ellenben köteleztük magunkat, hogy igye­kezni fogunk Horvátországban is szabad intéz­ményeket létesíteni, Horvátország gazdasági fej­lődését elősegíteni és mindenben az 1868 : XXX. t.-czikkhez ragaszkodni. (Helyeslés.) De messzebb­menő horvát követeléseknek elismeréséről vagy kölcsönös fenntartásáról ugy, hogy ott egy nyugvó pontra helyezkedtek volna horvát testvéreink, egy statusquo alapján : legalább a velem folytatott diskurzusokban nem volt szó. Én, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk I) akkor, midőn ezeket a székeket elfoglaltuk, Hor­vátországról részletesen is nyilatkoztam. (Ugy van!) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy a kérdés igaz elbírálása végett ezeket az akkor mon­dottakat felolvashassam (Halljuk 1 Halljuk ! Ol­vassa) : »Most még Horvátországgal való viszo­nyunkról kell megemlékeznem. Azt hiszem, t. ház, azzal a pénzügyi egyezménynyel, a melyet elfogadás végett a t. ház elé fogunk terjeszteni, helyesebben szólva, a melyet annak idején a regnikoláris bizottságok terjesztettek a t. ház elé, s a melyre nézve a tárgyalások felvételét fogjuk ajánlani, azt hiszem, hogy ezzel a pénzügyi egyez­ménynyel kiadó anyagi eszközöket adtunk Hor­vátország rendelkezésére, hogy saját autonóm szükségleteit ne csak fedezhesse, hanem okszerü­leg és fokozatosan fejleszthesse. De ezeken a ren­delkezésére bocsátott eszközökön kivid az ipar­fejlesztés körében egyenletesen és arányosan ezen országokat is részeltetni kívánjuk, szabad irányú fej lődésüket előmozditj uk. Az 1868 : XXX. t.-cz. azon rendelkezésének, hogy Horvát-Szlavonországok területén belül a közigazgatás nyelve kizárólag a horvát, feltétlenül érvényt fogunk szerezni; ott, a hol arra képesített egyének vannak. — Mert jogosultnak tartjuk — horvátokat alkalmazunk és azon rég fölmerült kívánalmat is honorálni fogjuk, hogy nem az állami közigazgatásban, hanem az állami üzemeknél, a mennyiben a közönséggel való érintkezésről van szó, horvátul is tudó egyéneket alkalmazzunk.« (Helyeslés.) Ugron Gábor itt közbeszólt: »Horvá­tokat is.<< Én folytattam (Olvassa): »A közönség­gel való érintkezésben, méltóztassék tudomásul venni. Netaláni félreértések elkerülése végett ismétlem, hogy az állami közigazgatás körében fel­tétlenül érvényt szerzünk a horvát nyelvnek, az állami üzemek körében a közönséggel való érint­kezésbe fogunk annak érvényt szerezni.« (Élénk helyeslés) ^Egyebekben szigorúan és minden irány­ban szorosan ragaszkodunk az 1868 : XXX. t.-cz.­hez és azt semmi irányban kiterjeszteni, megboly­gatni nem engedjük.« (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Ez volt kormányprogrammuiik és e programm alapján foglaltuk el ezeket a székeket és e kormány ­programm alapján önök itt felszólaltak és ahhoz hozzájárultak. Bozóky Árpád : Ezután jött a deklaráczió.

Next

/
Oldalképek
Tartalom