Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-199
8 Í99. országos ülés 19üf október l$-én, szombaton. meg tud mozgatni, a mi százezer embernek szivében, lelkében és agyában oly indulatokat tud ébreszteni, Hogy ebben a mai drága, nehéz világban, a megélhetésnek ily szerfelett nehéz viszonyai közt, lemond egy napi keresetéről. . . Markos Gyula: Muszáj volt nekik, mert agyonütötték volna. Elnök : Csendet kérek, képviselő ur ! Mezőfi Vilmos: . . . valóban egy olyan jelenségről, a mely igy a százezreket meg tudja mozgatni, nem lehet azt mondani, hogy az nem fontos, hogy az nem sürgős kérdés. En csak ennek a megnyilatkozó nagy közvéleménynek akartam hangot adni október 10-én, a inikor kértem a képviselőház engedelmét, hogy azt az interpellácziót, a melyet ma leszek bátor előadni, már akkor előterjeszthessem. Vezetett engem október 10-én az a szomorú szempont, hogy az idők folyamán mindinkább jobban eltávolodott ez a parlament a népek vágyaitól, törekvéseitől és akaratától. (Felkiáltások : Nem igaz ! Nem áll! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek t. képviselőház ! (Felkiáltások : Nem csoda, ha eltávolodott!) Mezőfi Vilmos : Azt akartam, t. képviselőház, a nagy tömegek előtt dokumentálni, hog3^, a mi a százezrek lelkét betölti, az visszhangra talál itt a magyar képviselőházban is. A t. képviselőház azonban nem adta meg nekem október 10-ikén ezt a jogot (Felkiáltások: Nagyon helyesen!) és nekem nem marad más hátra, mint meghajolni a t. képviselőház határozata előtt; de viszont indokolni akarom ma, hogy az általános egyenlő és titkos választói jog tárgyában előterjesztendő interpelláczióra igenis szükség van. Szükség van arra, hogy megsürgessük e törvényjavaslat előterjesztését, mert a t. kormány eddig nem váltotta be a trónbeszédben és a kormánynyilatkozatban tett igéretét és még e pillanatban sem tudjuk bizton, hogy ezt az Ígéretet mikor fogja beváltani. A mikor ez a nagy, mondhatnám, népmozgalom, a melynek októbor 10-ikén tanúi voltunk, megindult, akkor a kormány hivatalos és félhivatalos szócsövei siettek tudatni velünk, hogy semmi ok a sürgetésre, semmi ok sincsen a kormány noszogatására, (Igaz! ügy van! a baloldalon.) mert a kormány tudja kötelességét, (Élénk helyeslés.) a törvényjavaslat készül, készül és készül. Azonban a hivatalos és félhivatalos szócsöveknek eme biztatásával szemben leszek bátor a trónbeszédnek a következő j>asszusát itt a t. képviselőháznak szíves figyelmébe ajánlani. Egy hang a haloldalon : Kristóffyra miért nem olvastátok rá ? Mezőfi Vilmos: Május 22-ikén nyílt meg a mostani országgyűlés, ekkor a király a trónbeszédben a következőket mondotta (olvassa) : »Az alkotmányos élet korszerű fejlesztésének- szempontjából legfontosabb feladatát képezendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve, a nemzet egészét vigye be a politikai élet sánczaiba.« (Felkiáltások : Meglesz !) »E végből készitendi elő az általános szavazati jog szabad gyakorlására vonatkozó javaslatait, ugy a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar állam nemzeti jellegének megóvása mellett.« (Elénk helyeslés és taps.) Visontai Soma: Ezt a trónbeszédet ez a kormány ellenjegyezte. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos (olvassa) : »Ezek, tisztelt urak, főrendek és képviselők, azok a feladatok, a melyekre kormányunk vállalkozott; vállalkozott oly értelemben, hogy azok elsősorban és feltétlenül megoldandó kérdések, a melyeknek megoldása más kérdések felvetése által sem meg nem hiúsítható, sem el nem odázható. A kormány ezen elvállalt kötelezettségeihez az imént megtartott, képviselőválasztásoknál a nemzet közvéleménye megadta a hozzáj árulást.« Azt mondja tehát a trónbeszéd, t. képviselőház, hogy az általános egyenlő és titkos szavazati jognak megvalósítása semmi más kérdés által el nem halasztható, el nem odázható. A kormány elnöke, Wekerle miniszterelnök ur (Hosszantartó élénk éljenzés.) május 29-ikén a kormány programmnyilatkozatában a következőket mondotta (olvassa) : »Első feladatunk lesz az állami szükségletek fedezése, e végből a felhatalmazási törvényt és működésünk tartama alatt a rendes költségvetési törvényeket fogjuk előterjeszteni,ide értve természetesen a közös ügyek szükségleteinek fedezését is. Javaslatokat fogunk tenni a rendes ujonozlétszám megajánlása iránt, javaslatokat teszünk a Horvát-Szlavón- és Dalmátországokkal előkészített pénzügyi egyezmény elfogadása iránt. Ezen, az állam életműködésének rendes menetét biztosító feladatokon kívül arra a nagy reformra vállalkoztunk, hogy a demokratikus eszme minden modern követelményének érvényesítésével a képviselőválasztásoknál behozzuk az általános szavazati jogot. Ennek a nagy reformnak keresztülvitele után befejezettnek tekintjük azt a politikai feladatot, a melynek együttes megvalósítására most vállalkoztunk.« (Zaj.) T. képviselőház ! Ugy a trónbeszéd, mint a kormány nyilatkozata csak a következő feladatok megoldására vállalkozott: vállalkozott a rendes költségvetésre ; ezt hűségesen megszavazta a képviselőház ; vállalkozott a közösügyi költségvetés megadására ; ezt is hűségesen megadta ez a képviselőház. Vállalkozott az ujonczok megadására ; ezt oly hűségesen megadta a t. képviselőház, hogy még azt is tudomásul vettük a kormányelnök ur szájából, hogy az utolsó utczasarki hordár is tudja, hogy az ujonczlétszám emelésére is szükség van. Megszavaztuk a HorvátSzlavon-Dalmátországokkal megkötendő pénzügyi egyezményt. Ezt mind elvégezte ez a t. képviselőház, sőt elvégezett ezeken a feladatokon kívül sok más olyan dolgot, a mely nem volt a trónbeszédben jelzett feladata ennek a képviselőháznak. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások: Például a munkásbiztositás.)
