Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

205. országos ülés 19Ö7 október 29-én, kedden. 6,1 önök nagyon furcsa tanújelét adják a művelt világ előtt a szabadság felől való felfogásuknak. T. ház! Konstatálom, hogy a kiegyezés az országra nézve káros és csak kényszerhelyzetből lett a kormány által elfogadva. T. ház ! Ezen kiegyezéssel kapcsolatosan és illetve ezen kiegyezésből kifolyólag az országra nézve nemcsak hogy károk származnak, a melyek magában a kiegyezésben foglaltatnak, hanem talán a kiegyezés módja, a kiegyezés huzavonája, a függetlenségi párt és a koaliczió közti eddigi bonvodalmak okozták azt, hogy ma hazánkban olyan szerencsétlen ekonomikus és fmancziális állapot van, a minőre nem is emlékezünk, legalább ebben a generáczióban. T. ház ! Nekem is van annyi belátásom és felfogásom, hogy tudjam, hogy a jiénzügyi helyzet általában véve az egész kontinensen, sőt magában Amerikában is igen feszélyes ; de az az állapot, a mely nálunk van, az nincsen sem a kontinensen, sem Amerikában, és talán nem is volt, nem is lehet, mert ma a vidéken oda jutottunk, t. ház, hogy a legprímább, mondjuk: ezerkoronás váltókat nem lehet egyetlen banknál sem leszámitoltatni a legmagasabb kamat mellett sem. (Zaj. Felkiáltások balfelől: Romániában !) T. ház ! Ez oly kérdés, a melynek elbírálásánál és tárgyalásánál mi a legnagyobb odaadással és a legnagyobb tárgyilagossággal szándékozunk eljárni. De ha önök a mi jóakaró megjegyzéseinket is visszautasítják, arról nem tehetünk. Románia fog gondoskodni az ő fmancziális helyzetéről, de gondoskodjunk mi a mienkről, mert a mienk meg van támadva oly módon, hogy ha a helyzeten segitve nem lesz, nem kell hozzá egy félév és a legnagyobb közgazdasági és fmancziális krach előtt állunk. És, t. ház, nem tudom, hogy olyan könnyedén Ítélik meg t. képviselőtársaim, a kik a vidékről jöttek fel, ezt a helyzetet; de én ugy vagyok informálva — és higyjék meg, hogy én objektív informácziót hozok fel — hogy általában véve nemcsak a nemzetiség lakta vidékeken, de épen a magyarság között az a vélemény terjedt el, hogy ennek a szerencsétlen pénzügyi helyzetnek nemcsak az osztrák-magyar bank és a vele összeköttetésben levő többi budapesti nagy bankok az okai, hanem maga a kormány is oka volna annyiban, hogy ezen az utón akarnák az urakat megpuhítani, azokat t. i., a kik az önálló banknak hivei. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Én sem hiszem ezt, t. ház, mert ha ezt hinném, akkor erkölcsi kötelességem volna egyenesen vád alá helyezését kérni a kormánynak. De kötelességem megmondani azt, a mit tisztán magyar körökből hallottam és tudok. Es, t. ház, épen a kormánynak áll az érdekében, hogy ezt az ügyet tisztázza, mert a helyzet olyan, hogy belőle következtetni lehet arra, hogy bizonyos összefüggés van a kiegyezés, a kvóta, az önálló bank és a jelenlegi fmancziális rossz helyzet között, a mely dominálja Magyarországot. KBPYH. NAPLÓ. 1906 —1911. XIII. KÖTET. És hiába jön az osztrák-magyar bank és kürtöli világgá, hogy az idén, ebben az esztendőben annyi és annyi milliókat adott Magyarországnak, talán többet, mint a múlt években, de egyetértve dolgozik a többi nagy bankokkal. És ha annyi milliót dobott ide, hol van az a pénz, miért nem jut abból a vidéknek ? Ma olvasom a lapokban, hogy a t. miniszterelnök ur oda nyilatkozott a bizottságokban, hogy a jelenlegi feszült pénzügyi helyzet szanálása czéljából körülbelül az állam segélyezi a nagy pénzintézeteket száz millió koronával. Helyesen teszi, jól van igy. De vájjon gondoskodik-e a magyar kormány és a miniszterelnök ur arról is, hogy ne csak a budapesti nagy pénzintézeteken legyen segitve, hanem azok közvetítésével a többi vidéki takarékpénztárakon is, mert tudja-e a miniszterelnök ur, hogy a budapesti pénzintézetek a vidéken az összes jDénzmtézetekkel szemben nemcsak megszüntették a hitelt, de az eddigi visszleszámolás után tőkéiket is visszakövetelik. A kormány az állam pénzét legfeljebb 4—414%-ra helyezi el a nagy takarékpénztáraknál, a melyek azután 10%-ot számítanak a visszleszámitolásnál. A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával szerencsés voltam egy indítványt tenni, a melyet t. ház bámulatomra, de másfelől örömömre is elfogadott és ez az az indítvány volt, hogy utasittassék a kormány arra, hogy a vidéki takarékpénztárak 8%-nál nagyobb kamatot ne szedhessenek. Egyhangúlag lett elfogadva ez a határozat. Szomorú azonban, hogy nemcsak hogy nem szerezhetett a kormány ennek érvényt, hanem ma már oda jutottunk, hogy a nagy takarékpénztárak a visszleszámitolásban 10^'^%-ot számítanak. (Ellenmondások.) Kérem, bizonyítani tudok, ha kell 24 óra alatt beszerzem bizonyítékaimat. A mit állitok, az ugy van, a nagy takarékpénztárak együttesen járnak el, és ez nagyon természetes, mert similis simili gaudet, a nagy ur nagy úrral, szegény ember szegény emberrel tart együtt és sajnos, hogy a tőkejDénzes osztály, a mely összefog, hogy megnyomorítsa az országot és ezt a népet, nem tudja megtalálni azt a határvonalat, a melyen túllépni nem szabad, és nem tudja, hogy tulajdonképen a tőkepénzes osztály a nép nélkül, a közbirtokosság nélkül, a nélkül az iparos és földmivelő nép nélkül tőkéjét nem tudja értékesíteni. Az a kár, hogy olyankor, a mikor összebeszélnek, hogy bizonyos érdekeket támogassanak, istápoljanak, akkor nem nézik, hogy puhitási czélokkal az egész országot a tönk szélére juttatják. Felhívom a t. ház figyelmét ezen igen fontos körülményre, mert ha ezek a bajok szanálva nem lesznek, ha a fmancziális helyzet Magyarországon legalább újévig némileg megjavítva nem lesz, akkor a legnagyobb katasztrófa elé nézünk és higyje meg a t. ház, hogy nem tréfa dolog, hogy akkor, a mikor az összes hitel a vidéken meg van szorítva, akkor előáll a kormány és a legszigorúbb módon hajtja be az adókat. Ne ugy fogják fel a dolgot, t. ház, hogy csak 9