Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-203

W3. országos ülés 1907 mételyező és tönkre teszi az ifjak jövőjét, egész valóját az ilyen czinikus szofizma ; az ellen tehát nekünk föltétlenül és okvetlenül tiltakoznunk kell és tiltakozunk is. (Helyeslés.) Mintka ismerném már én ezt a szellemet. Madách »Az ember tragédiájáéban van egy igen alkalmas passzus erre nézve, mikor Luczifer vitat­kozik az Úrral, mondván : »Egy talpalattnyi földet adj nekem, Hol a tagadás lábát megveti; Világodat meg fogja dönteni.« Ez a tagadás szelleme az, a melyet Pikler tanár ur hirdet. »Legyen.« mond az Ur, »de előbb azt a helyet megátkozom.* A gonosz tudás fája volt az a hely. Azért tartom én kárhozatosnak Pikler ur tanitását, mert az meg van átkozva és azok, a kik azt befogadják, szintén átkozottak lesznek, kárhozatot hordozván magukban, saját önmagukkal jönnek összeütközésbe, boldogtala­nok lesznek egész életükön keresztül, mert elvesztik erkölcsi erejüket. (Igaz. ügy van.) Harmadik tantétele Pikler -urnak a czélsze­rűség elmélete. Ez a czélszerűségi elmélet azt tanítja, hogy voltaképen lopni, csalni szabad, csak arra kell ügyelni, hogy rajta ne érjék az embeit. (Ellenmondás.) Szabad gyilkolni is, mert nem az a bűn, ha valaki elköveti a gyilkosságot, hanem az, ha elárulja magát. A dánosi gyilkosok egészen ártatlan emberek, mert csak abban vétkeztek, hogy el hagyták fogni magukat. Ez a Pikler tanár ur tanitása. Most tessék mosolyogni Mezőfi ur ! Mezőfi Vilmos: Tessék bizonyítani. Markos Gyula : Olvashatta volna, hogy tanít­ványai nyilvánosan panaszkodtak erről a czélszerű­ségi elméletről, a melylyel ő maga is megjárta egyszer. A hazáról azt hirdeti, hogy tulaj donképen nincs is, épugy mint az Isten, legfeljebb a nomád életüket élő vándornépeknek lehetett bizonyos tar­tózkodási helyük, a czivilizált világban azonban erre a fogalomra szükség nincsen. ,: ; A tudósnak és művésznek igaz, hogy hazája a nagy világ, de ne felejtsük el, hogy mi magyarok vagyunk és a magyarnak csak egy hazát adott végzete. Egy hazánk van, de azt akarjuk is, hogy hazánk legyen, mert a magyar közmondás szerint a kinek hazája nincs, az »jött-ment<<. Sehonnai. (Helyeslés.) Itt hazával ellenkező tanokat nem sza­bad hirdetni és nem is fogjuk megtűrni, bárki emberfia legyen is, hogy a magyar hazában a haza és a honszerelem fogalmával szemben sikra merjen szállni. (Élénk helyeslés.) A honszerelemről ne is beszéljünk. Szent István, Szent László, Hunyadi János vagy Rákóczi neve ha előfordul a professzor ur ajkán, ezek mind »sajnálatos figurák* csak, a kiknek a haza, a nem­zet nem köszönhetett semmit. Egy igen t. barátunk, nem Mezőfi, a »sajnálatos figurát« átváltoztatta már, mert ugy látszik ő is Pikler ur tanitványa; egyszerűen kultur-bestiára. Bocsánatot kérek, október 23-án, szerdán. 53 ha ilyen tanokat hallunk, kíváncsi az ember, hogy mi azoknak az embereknek az ideálja. Megtette a tanúvallomást a professzor \u a pécsi szabad­tanitási kongresszuson, A mi ideálunk 33ózsa György, a ki az osztályuralomra törekvő oligarchák­nak torkukra forrasztotta gazságaikat és bűneiket. Vérbefojtotta az egész társadalmat. Tisztelt ház ! Katedráról ilyen tanokat hir­detni talán még sem volna szabad, megtűrni pedig egy perczig sem lehet, mert a példa veszélyesen ragadós. Hiszen alighogy Pikler tanár ur elmélete kiderült, azonnal akadt egy uj követője, valami Kunfi, előbb Kohn Zsigmond, temesvári profesz­szor . . . (Derültség és zaj a középen.) Mezőfi Vilmos: Talán rossz néven veszi a névmagyarosítást ? (Zaj.) Markos Gyula: Nem veszem rossz néven, én csak tanitása ellen teszek kifogást. A neve nekem rendkívül tetszik. Csak azért emlitem, hogy job­ban megismerjék, a kik még ezen a néven nem ismerik. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Bocsánatot kérek, ez is október 10-én reál­iskolai tanár létére olyan tanokat hirdetett az utczai mobnak, hogy nem is lehet jóformán elmondani. Itt vannak kezein között, beküldötték ma expressz hozzám, hogy miket mondott. Szívesen szolgálhatok vele a t. kultuszminiszter urnak. Hajmeresztő dolgok vannak itt is. Es ezeket a katedrán megtűrik. Az igazgató eltiltotta a követ­kező előadástól és egy-két napig szilencziumot kapott, azonban a kultuszminiszter ur intézkedése folytán újra visszahelyezték. Mondhatom, ez a gyengédség és különös figyelem idővel nagyon megbőszülj a magát, mert ennek a romlott szellem­nek ma már iskolája van, a mely megmételyezi a nemzet ifjúságát. (Ugy van/ Ugy van! a bal­oldalon.) Ez ellen feltétlenül tiltakozni kell. (Helyes­lés a jobb- és baloldalon.) T. ház ! Ezzel a szellemmel szemben, bár­milyen nagy barátja vagyok is a szabadságnak, a szabad tanításnak, és bármilyen nagy barátja vagyok is minden szabad eszmének, én a futó bolondot megfogatom és kényszerzubbonyba helye­zem, mert annak ott van a szabadsága. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Egy régi pedagógiai elv, hogy kés, villa, olló, szóval kártékony eszköz gyermek kezébe nem való. Ezt mint pedagógusnak tudnia kell a tudós tanár urnak is, mert a gyermeknek nem ott kezdődik a szabadsága, hogy magában kárt tehessen, hanem ott, hogy nem adnak neki alkalmat arra. T. ház ! Akármilyen nagy barátja vagyok is a szabadságnak, de én a virágos kertben a disznót sohasem tűröm meg. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Annak ott nincs helye, annak ott nincs szabadsága, azt onnan ki kell kergetni. (Elénk helyeslés bal­felől.) Emődy József: Nem iskolába való ! Markos Gyula: A lépfene, a száj- és köröm­fájások ellen a községek határzárt szoktak elren­delni. Mennyire sajnálatos, hogy ezek ellen a ka-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom