Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-222

222. országos ülés 1907 november 20-án, szerdán. 315 hatók, — nem azért, hogy azok megtoroltassanak, hanem azért, hogy a való tényállás kiderittessék — én hajlandó vagyok a vizsgálatot elrendelni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hajdu Frigyes: T. képviselőház! Az igazságügyminiszter ur válaszát tisztelettel és köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a képviselőház az igazságügyminiszter ur válaszát az előadott interpelláczióra: igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen!) Ha igen, akkor ekként mondom ki a határozatot. Következik ? Veríán Endre jegyző: Farkasházy Zsigmond! Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, t. képviselőház, hogy az előrehaladott idő daczára és annak ellenére, hogy itt most a házban és a politikai világban a kedélyeket nagyfontosságú és nagyszabású, igen érdekes és izgalmas kérdések tartják mozgalomban, egy egészen szerény, roppant kis kört érdeklő, mindössze 10—15 millió ember érdekébe vágó kérdéssel vagyok bátor itt alkalmatlankodni, . . . (Zaj és mozgás a baloldalon.) . . . egy olyan ügygyei, a mely az egész országot tagadhatatlanul ma nagyobb izgalomban tartja, mint a horvát obstrukczió és az elnök-válság . . .; (Zaj és mozgás a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Nincs! Nem is volt! Folytontartó zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, hogy talán ne követné a rossz példát. Ez még sem tartozik az interpelláczióhoz! (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : . . . egy olyan kérdéssel, a mely az ország lakossága túlnyomó részének legszükségesebb életfentartását illeti. A dolog egyszerűen abban áll, hogy az országban nincsen só. {Félkiáltások balfetől: Dehogy nincs!) Nem egy-egy helyen, nem időközönként, hanem állandóan, az ország minden részében sóhiányt tapasztalunk. Hogy ez mit jelent, t. ház, azt nem szükséges megmagyaráznom annak, a ki nem a kupé ablakából nézi a vidéket és az ország lakosságának a helyzetét. Nagy György: És nem a paloták ablakából! Farkasházy Zsigmond: T. ház. Hogy egy ország életében mit jelent a sószükséglet, azt semmi sem bizonyítja világosabban, mint a magyar törvénytár, a melyben már az arany bullának 25. §-a gondoskodik az országnak sószükségletéről; az összes régi törvényhozásokon keresztül mindig állandóan gondoskodtak arról, hogy az ország sószükséglete el legyen látva és hogy a szabad sóforgalom biztosíttassák. Es ma, t. ház, a XX-ik században, a gőznek, a villanynak, az automobilnak korszakában az országban nem lehet sót kapni! Hát mi ennek az oka? Talán Magyarország sóbányáiból kifogyott a készlet? Talán redukáltatott az üzem ? Hiszen Magyarország sóbányáiban annyi só van, hogy ezer esztendőre egész Európát el lehetne látni! Annak, hogy az országban nem lehet sőt kapni, és hogy ezért az ország lakossága lázong, és kétségbe esik, oka abban áll, hogy a magyar államvasút nem tudja a sószükségletnek megfelelő sókészletet oda szállítani, a hol a fogyasztók várják. A vaggon-hiány, a mely ezt a kormányt, mint árnyék kiséri, kormányra léptének első perczétől kezdve, okozza azt a szerencsétlenséget, a mely az országot érte, és a mely a többi örvendetes közéleti eseményeken kivül izgalomban tartja a kedélyeket. Szokoly Tamás (közbeszól). Farkasházy Zsigmond: Szokoly Tamás t. képviselőtársam az előző kormányt okolja ezért a vaggon-hiányért. Szokoly Tamás: Xern is ezt! Farkasházy Zsigmond : A tavalyi esztendőre vonatkozólag ezt magam is konczedáltam, elismertem, a midőn először hoztam szóba a képviselőház előtt a vaggon-hiányt. Megengedem, hogy a tavalyi esztendőben, a régi kormányokra lehetett rákenni ezt a vaggon-hiányt. Hozzájárult tavaly, hogy az Úristen kegyelme segitségére jött a kormánynak és azon óriási havazással, amely az országot ellepte, ujabb módot adott arra, hogy ideig-óráig a forgalom teljes szünetelését és a képtelen helyzeteket okozó vaggon-hiányt indokolja. (Mozgás jobb felöl.) De, t. ház, hogy most már éveken keresztül és előreláthatólag még évekig tartóan mindig a múlt kormányok bűneivel lehessen a vaggon-hiányt indokolni, ennek kellő alapja nincs. (Mozgás a baloldalon és a középen.) A múlt esztendőben mindjárt tavaszszal, a mostani kormány uralomra kerülése idejében egy küldöttség kereste fel a kereskedelemügyi miniszter urat azzal apanaszszal. hogy a vaggonhiány üzemeket tesz tönkre, megasztja a forgalmat és lehetetlen helyzeteket teremt. És akkor a kereskedelemügyi miniszter ur azt válaszolta, hogy »17 —19.000-re rugó va-ggonhiány mutatkozik. Ebből mi az akkori esztendőben, vagyis 1906-ban, be fogunk szerezni 4000 vaggont, a következő esztendőben 3500 vaggont, összesen 7500 vaggont; a többi hiányt nem tudjuk pótolni, mert nincs pénz. Nagy György: De csatahajóra van! Farkasházy Zsigmond: Én akkor még a kormány mögött álló sorokból kifogásoltam ezt a nyilatkozatot; kifogásoltam azt, hogy olyan téren, a hol az állam monopóliumot tart fenn a maga számára, mert kizárja a forgalmat minden más üzemre nézve, azt lehessen mondani, hogy nincs j)énz vaggonra, tehát a hiány azután is fog tartani. A kereskedelemügyi kormány programmját hűségesen betartotta. 4000 vaggont igért a múlt 40*