Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-214
248 lik. országos ülés 1907 november lí-én, hétfőn. rnány az önálló vámterület felállítása tekintetében fokozatosan végbevitt. Én azt tartom, hogy Magyarország gazdasági önállóságát jogilag legjobban Deák Ferencz törvénye biztosította 68. §-ában. Azt tartom, hogy ezt nem rontotta le, de nem is javította ki az 1898 : 1. t.-cz. Azt tartom, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. nem hogy megerősítette volna e^t a jogot, hanem megrontotta. És azt tartom, hogy a jelenlegi kormány, mikor békét és rendezést hirdet, akkor azáltal, hogy az 1899 : XXX. t.-czikknek pontról-pontra való megszegését ezen ház által törvényesíttette ; az 1899 : XXX. t.-czikk ellenére elkövetett törvényszegéseket, a viszonosság megsértését, a mely ennek az állapotnak az alapját képezi, eltűrte ; hogy jóváhagyta azt a politikát, hogy a kormányok által megkötött kiegyezést, a melyet készek voltunk megszavazni, az osztrák kormány visszavonta, abban a tudatban, hogy jobb kiegyezést kényszeritsen ki Magyarországtól, hogy ebbe a t. kormány belement és ezen harcz végén maga is beismeri, hogy rosszabb kiegyezést kötött, mint eddig volt : ezáltal nemcsak az eddigi helyzetet nem hagyta meg nekünk, hanem annyira megrontotta azt, hogy Magyarország 1917-ben sem tényleg, sem jogilag nem lehet abban a helyzetben, hogy gazdasági önállóságát megcsinálhassa. (Mozgás.) Az 1899 : XXX. t.-cz. szerint a kereskedelmi szerződéseket a külfölddel nem lehet hosszabb időre kötni, mint annak a törvénynek tartania idejére, vagyis 1907-ig. Ez a törvény azt mondta ki, hogy az uj vámtarifa, a melyről itt szó van, a külföldi szerződési tárgyalások megkezdése előtt törvénybe lett volna iktatandó. Azt mondta ki, hogy ezen feltétel meg nem tartása a viszonosság megsértését jelen ti,a mi annyit jelent,hogy Magyar országnak azonnal joga van vámsorompókat felállítani, a kormánynak pedig haladéktalanul kötelessége intézkedni, hogy Magyarország jogai megvédessenek. Ez volt a jogi állapot. A törvénysértések egész sorozatán keresztülmentek a kormányok, keresztülment az osztrák hatalom, és most itt nekünk az a kötelességünk, hogy ezen törvénysértéseket mind törvényesitsük, lenyeljük, elhallgassuk, sőt a t. kormány kötelességévé teszi ezen oldalnak, hogy mindezt nemzeti vívmányként, dicsőséggel és görögtüzzel intézze is el. Ez a tényleges állapot azokkal szemben, a mik itten beszédként elhangzottak. A parlamenti állapot pedig az, hogy annakelőtte volt egy kormánypárt, a mely tényleg hirdette, hogy a közös vámterület alapján á'.l és volt egy ellenzék, a mely mumusként itt állt és azt hirdette, hogy ő Ausztriával felveszi a harczot és szakítani fog. Ez a kormánypárt, ha erősen állott a lábán, engedményeket tudott Ausztriától kicsikarni annak fejében, hogy azt mondta, hogy ezáltal a nemzeti közvéleményt leszereli; mert egy ellenzék van, a melyet nem enged megerősíteni az által, hogy jó kiegyezést köt. Tényleg ismerjük be, mert be kell ismernünk, hogy ugy a Bánffy-Badeni, mint a Széll-Körberféle kiegyezés Magyarország fokozatos gazdasági előhaladását jelentette, hogy ezekben fokozatosan oly régi jogaink voltak megtestesítve és keresztülvive, a melyek az ország azelőtt nem élvezett. Nem akarok hivatkozni a papiros-formulákra, csupán az átutalási eljárásra, a czukor-surtaxe-re stb. hivatkozom. Most ezek a tényleges eredmények is mind szétfoszlottak. A tisztelt kabinet egy nagy nemzeti többséggel a háta mögött, a mely azért állt elő, hogy érdekeinket hathatósabban képviseljük Ausztriával szemben, rosszabb kiegyezést kötött. Feladta az annabergi csatlakozást, a kassaoderbergi vasútnak osztrák vonalait, megengedte a tescheni igazgatóságot tarifaképzési joggal. .. Szterényi József államtitkár: Egy árva szó sem áll. Lengyel Zoltán : . . . megengedte a budapest— bécsi vonalon a tarifasérelmeket, a dalmát vasutak a magyar állampénzén épülnek ki, és ezzel az ala-i vonalon a liszt-szállitást tönkretette. (Zaj.) Mindezekre ráadásul a kvóta-emelésébe is belement, a mely kvóta-emelésnek, — igy mondják — az egyik százaléka a szerződési formáért jár, a másik a bankszabadalomnak a formulájáért. Szterényi József államtitkár: Hogy lehet ilyent komolyan állitani ? Lengyel Zoltán : Ezt a koaliczió kebelében mesélik nekem. Szterényi József államtitkár: De csakis mesélik. Lengyel Zoltán: Egész jó forrásból és egész jó oldalról mesélik. Mert én máshol az ellenértéket nem is tudtam megtalálni, mint ezekben a formai dolgokban. És ezen formai dolgokat a látszat kedvéért kell nekünk, kell az országnak készpénzzel megfizetnie. (Mozgás.) T. képviselőház ! Eddig az volt az állapot, hogy a kormány engedményeket tudott Ausztriával szemben kivivni, mert egy ellenzékre hivatkozhatott, a mely ellenzék más programmot hirdetett, a mely ellenzék félelmetes volt, a melynek megerősödését meg kellett gátolni. Most más a helyzet. Most egy olyan többség van, a melyre ki van mondva, hogy hazaáruló, a ki a kvótaemelést meg nem szavazza, és hogy egy sem maradhat benn a koaliczió kebelében, ha meg nem szavazza. Most más a helyzet. Most az osztráknak odamondjuk, hogy köthetünk akármilyen rossz kiegyezést, felemelhetjük a kvótát, az ország dicshimnuszszal, görögtűzzel, zsebkendőlobogtatással, vállveregetéssel keU, hogy fogadja, megszavazunk mindent és kipusztítani kell nemcsak minden ellenzéket, hanem minden ellenzéki hangot is. Igen t. képviselőház, ez most a tényleges állapot. És a tényleges állapot az, hogy e többség, a függetlenségi többség programmja ellentétben áll azzal a politikával, a melyet a valóságban csinál. Hogy pedig a látszat mégis az legyen, hogy azon az utón megy, a melyen megindult, kénytelen kvótaemeléssel, vasúti tarifapolitikával, osztrák,
