Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-213

214 213. országos ülés 1907 november 9-én, szombaton. annak rászedésével, másra ruházta át a bérletet. Miután pedig ilyen bérleteket az üzletYezetőség jóváhagyása nélkül felmondani vagy átruházni nem lehet, ennélfogva felmondatott neki a szerződés, és rendes pályázat utján az uj pályázaton legtöbbet ígérőnek adatott ki a vendéglő, minthogy a legtöbbet igérő különben is megfelelőnek bizonyult. Az üzletvezetőséget itt hibáztatni nem lehet, sőt, bocsánatot kérek, bizonyos tekintetben elismerés illeti, annyiban, hogy a nem alkalmas bérlők ajánlatával szemben magát szorosan a szabályokhoz tudta tartani. (Helyeslés a baloldalon.) A t. képviselő ur az alantas közegekkel való rossz bánásmód illusztrálásául azt hozza fel, hogy egy vasúti portással méltánytalanul jártak el. Ezt is megvizsgálta a kereskedelemügyi miniszter ur, bár ez egy tisztán adminisztratív dolog, a melybe beleavatkozni még az ellenőrzés szempontjából is igen bajos. A kereskedelemügyi miniszter ur arra a meggyőződésre is jutott, hogy az elkövetett vissszaélésekkel szemben ez a portás csak igen enyhén lett megbüntetve. A t. képviselő urnak többi általánosan tartott vádjai, hogy t. i. a személyzettel embertelenül bánnak és hogy áthelyeztetnek minden igaz ok nélkül, engedelmet kérek, miután konkretizálva egyáltalán nem voltak, az üzletvezetőség pedig — jelentése szerint —• a legméltányosabban szokott eljárni és csak szolgálati szempontok vezetik, elbírálás tárgyává tehetők nem is voltak. És, t. képviselőház, bocsánatot kérek, de ha egy üzletvezetőség és a közszolgálatban és becsületben megöregedett emberek ilyen vádaknak tétetnek ki, akkor itt, a képviselőház színe előtt kötelességem nekem kijelenteni azt, hogy az a miskolczi üzletvezető a legderekabb tisztviselők egyike, (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) a kinek működése kifogás alá nem esik és a kinek — és e tekintetben több oldalról tájékoztuk magunkat — eljárása ugy a közönséggel szemben, mint minden tekintetben dicséretet érdemel. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszem, hogy a t, képviselő ur ezen felvilágosítások után válaszomat szívesen tudomásul veszi. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Samassa János : T. képviselőház ! Mindenekelőtt tisztelettel kijelentem, hogy én interpellácziómban senkit személyében bántani nem akartam. Mielőtt interpellácziómat beterjesztettem volna, több mint egy fél évig érintkeztem személyesen ós írásban a t. kereskedelemügyi miniszter úrral, majd a t. államtitkár úrral. Mindent, elkövettem, hogy a panaszok békésen orvosoltassanak, azonban, sajnos, több mint egy fél esztendei törekvésem daczára ezt elérni nem tudtam. Erre ezt az ügyet a kerületben illetékes egyénekkel megvitattam és őket . minden módon kapaczitálni akartam, hogy engedjenek még hosszabb időt, a niig ezek a bajok szanáltatnak. Ok azonban csak rövid időt adtak, a mely alatt újból kezembe vettem a dolgot. A midőn azonban czélt nem értem és én ezt az illető panaszosoknak — több mint 32 a számuk — tudomásukra adtam, azok oly módon léptek fél velem szemben, hogy én akarva, nem akarva, ezt az interpellácziót ilyen alakban megtenni kötelességemnek tartottam. A t. miniszterelnök ur válaszában hivatkozik azokra, a miket a vonatmegállásokról felhoztam és azt mondja, hogy egyesek kivételes kényelmi igényeinek nem lehet eleget tenni. Általában pedig ugy adja elő a dolgot, mintba személyes érdekből szólaltam volna fel. Vagyok bátor erre tisztelettel megjegyezni, hogy engem abszolúte nem érint az, hogy az a vonat megáll-e vagy nem, mert akár képviselő vagyok, akár nem, mig a vidéken lakom, mindig módomban van, hogyha félórai késéssel is, de kényelmesen meleg bundában mindenesetre jobban utazzam, mint a nagyon elhanyagolt, hideg és piszkos gyorsvonat! kupékban. Hogy a gyorsvonat megnemállása a közérdeket mennyire sérti, azt itt bizonyíthatom. A mióta a budapestkassai és még továbbmenő vonat létezik, a gyorsvonat mindig megáll Kápolnán, mert ez összekötő vonat nemcsak Barátfürdő felé, hanem más irányban is és igy maga a józan ész diktálja, hogy inkább álljon nieg ilyen nagyforgalmu állomáson, mint Ludason, a hol abszolúte semmi forgalom nincs. (Felkiáltások: Ki itt a ludas?) Az a csekély adat, a mely rendelkezésemre áll, bizonyíthatja, hogy Ludason alig van forgalom, mig ennek havonként 200—250 a forgalma. Szász József: Valami gróf lakik ott. Szterényi József államtitkár: A vasút nem tesz különbséget gróf és nem gróf között. Samassa János: Én nem említek neveket sehol sem, mert nem akarom, hogy az alkalmazottakat ezért bizonyos inzultusok érhessék. Magáról a kérdéses gyorsvonatról csak azt jegyzem meg, hogy a mióta ez a gyorsvonat életbelépett, Kálkápolnán mindig megállott és csak három év óta szüntették azt meg és azóta áll meg helyette Ludason. A forgalma havonként 200—250, de csak azért ilyen kevés, mert négy koronát kell fizetni a legközelebbi állomásig is. Számtalan esetben, ha öt-nyolcz-tiz utas akar ezzel a vonattal elutazni, mint ez legutóbb az alispánnal és többedmagával megtörtént, visszamaradnak a négy korona miatt, mert _ez pénzpocsékolás volna. Éber Antal: Nem való ez a parlamentbe. Samassa János: A ludasi forgalmat a kápolnaival össze sem lehet hasonlítani, mert az