Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-213

212 213. országos ülés 1907 november 9-én, szombaton. bennünket a jövőre is és azért kérem a t. képviselőházat, hogy ez irányban adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hencz Károly." T. képviselőház ! A miniszterelnök ur válaszát köszönettel tudomásul veszem, engedje meg azonban az igen t. miniszterelnök ur, hogy válaszára néhány megjegyzést tehessek. Sajnálom, hogy a mikor ezeket a szerencsétlen embereket ezek a vállalatok elbocsátották, ezek az áldozatok a bujtogatóknak voltak áldozatai. És mégis, a mikor a társulat embereit visszavette, azt tapasztaltam, hogy elsősorban épen azokat vette vissza, a kik a tömeget felbujtogatták. Bocsánatot kérek, itt bizonyos tendenczia van, a mit én nem tudok kívülről megitélni. De nagy elkeseredést szül ez érdekeltek között maga az a látszat is, a mit igazol az a tény, hogy a kimaradottak között körülbelül 200-an vannak olyanok, a kik már 17—20 évig, sőt húsz esztendőn tul is szolgáltak, a kik ott lettek nyomorékokká vagy betegekké, a kik tehát most azzal a nem minden jogos látszat nélküli panaszszal állanak elő, hogy őket az ő jogos nyugdijuktól akarta a társulat megfosztani, midőn 20 évi szolgálat után őket egyszerűen kidobj tlj cl nyomornak teszi ki csak azért, hogy a társulatnak nagyobb haszna legyen azáltal, hogy egészen uj, kezdő embereket vesz fel. Ha igy volna a dolog, akkor már a humanizmus nevében is tiltakoznom kellene ilyen embertelen eljárás erén. Hiszem és merem reménylem a kormánytól, hogy jóindulatát és befolyását oly irányban fogja ezen társulatoknál latba vetni, hogy ezek a szerencsétlen áldozatok, a mennyire csak lehetséges, visszavétessenek, (Helyeslés.) hiszen mód van rá, mert ugy tudom, hogy ujabb vonalak fognak létesülni. Ezekre e gyakorlott embereket lehetne alkalmazni. Egyébként a t. miniszterelnök ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Gr. Batthyány Tivadar: Megtiltották, hogy nem szabad nekik hazafias szervezetbe belépni! Ma sem. szabad ! Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök urnak Hencz Károly képviselő ur interpelláczójára adott válaszát: igen vagy nem. (Igen !) Kijelentem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök ur válasza Somogyi Aladár képviselő urnak a budapesti kerületi betegsegélyző és munkáspénztárnál előforduló rendetlenségek tárgyában a kereskedelemügyi m'niszterhez intézett interpelláczió'ára. WekerLe Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Somogyi Aladár képviselő ur a múlt év deczember 19-én a következő interpellácziót intézte a kereskedelemügyi miniszter úrhoz (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a budapesti kerületi általános munkásbetegsegélyző pénztár Abbáziában a dr. Goldner Adolf tulajdonát képező u. n. szanatóriumban munkásokat helyezett és helyez el üdülés végett ?« »Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy ezen szanatóriumnak csúfolt épületek berendezése a lehető legkezdetlegesebb, s hogy a hiányos berendezés és rossz ellátás miatt a fenti pénztár igazgatóságánál panaszok emeltettek ?« »Van-e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy a vizsgálatot teljesitett főorvos a panaszokat alaposaknak jelentette, s hogy a pénztár igazgatóságához beadott ezen jelentésében az állapotokat, melyek a szanatóriumban uralkodnak, olyanoknak jelzi, a milyenek hazánkban az intézet bezáratását vonnák maguk után ?« »Van-e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy ezen előfordult botrányos állapotok daczára a betegsegélyző pénztár igazgatósága 10 éves szerződést kötött ezen abszolúte megbízhatatlan emberrel : dr. Goldner Adolffal, a mely szerint 50 ág}*at 10 évre bérbe vett 1« »Szándékozik-e a t. miniszter ur intézkedni, hogy ezen szerződés haladéktalanul felbontassék ?« Mielőtt a balesetbiztosítási törvény folyó évi Julius 1-én életbe lépett volna, mi az egyes magánpénztárakra felügyeleti jogot abban a tekintetben, hogy minő terhes szerződéseket köthetnek, nem gyakorolhattunk ; ennélfogva annak a kérdésnek érdemébe, hogy miért kötöttek ilyen szerződést, helyes-e ez a szerződés vagy sem, nem bocsátkozhattunk, hanem igenis, már az interpellácziót megelőzőig és annak következtében is, miután a kormánynak tudomására jutott, hogy csakugyan me-' rülnek fel ezen intézet ellen panaszok, a mennyiben a betegek nem megfelelő elhelyezésben és ápolásban részesülnek és azon kivül a veszélyes tüdőbetegek nincsenek annyira elkülönítve, hogy a többiek egészsége veszélyeztetettnek ne volna tekinthető : két rendbeli vizsgálat folytattatott le. Az első vizsgálatnál hiányok konstatáltatok. Ezután azonban javult a helyzet, s a későbbi, a második vizsgálat folytán — mert a felmerült panaszok orvosoltattak —• egy minden méltányos igénynek megfelelő szanatórium állíttatott fel, a mely további kifogásokra, panaszokra okot nem szolgáltat. Ez a mai állapot. Hogy terhes-e ez a szerződés, ennek bírálatába nem bocsátkozhatom, mert ismétlem, hogy ezen uj törvény hatálybalépte előtt felügyeleti jogunk ebben a tekintetben nem volt. Most azonban,a mint méltóztatnak tudni,a munkásbiztositási hivatal gyakorolja a felügyeletet és a jövőre kötendő szerződések tekintetében már felügyeleti joga van nemcsak abban a tekintetben, hogy megfelelő ellátásban részesüljenek az ápoltak, hanem abban is, hogy az illető egyesületeknek és pénztáraknak anyagi érdekei is megfelelő gondozásban részesüljenek. Miután tehát ezen korábban kötött szerződések érvényére befolyást nem gyakorolhattunk, miután az ápoltakra vonatkozó bajok időközben megszüntettettek, csak annyit Ígérhetek a kereskedelemügyi miniszter ur nevében a t. képviselő