Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-200

200. országos ülés 19u7 október 16-án, szerdán. 21 nak mellőzhetetlen előfeltételét képezi az, hogy ezt az adót gyökeresen rendezzük. (Helyeslés.) Nem kívánok a szesz-adóra vonatkozólag további részletekbe bocsátkozni; majd akkor, a mikor erre vonatkozólag javaslataimat a t. ház elé terjesztem, leszek bátor tervezetemet részleteiben megvilágítani. Csak annyit vagyok bátor fölemlíteni, hogy tökéletesen szabad kezet biztosítottunk magunknak, — a mint az egyébként eddig is megvolt — kontingensünknek, ugy a termelők, mint a mezőgazdasági és ipari szeszgyárak között való föl osztása tekintetében. (Élénk helyeslés.) És hogy ugy e tekintetben, mint más egyes kérdésekre nézve az érdekelt körök és mezőgazdák meghallgatása után fogunk csak végleges állást foglalni. (Élénk helyeslés,) A söradónál a kisebb és közép sörgyáraknak nyújtható kedvezményekre, továbbá az átutalásnál a sörlé extrakt-tartalmának 12 fokról. 12% fokra emelésére szorítkozik a módosítás. A petróleum-adónál a petroleum-monoj^olium behozatalának szabadságát magunk részére fentartottuk, (Helyeslés.) A czukor-adóra nézve változatlanul fentartottuk a mai terményadó-rendszert, de egyúttal a czukor-adóval kapcsolatosan rendeztük a surtaxe kérdését. (Halljuk ! Halljuk !) Tudva van a t. képviselőház előtt, hogy midőn a brüsszeli konvenezióban a legtöbb állam egyesült arra, hogy megszünteti a kiviteli prémiumot, 6 frankra korlátozza a beviteli vámot és azon bevitt ezukorra nézve, a mely a konvenczióhoz nem tartozó állomokból kerül és premiroztatik, különbözeti vámot állapit meg, akkor mi csak azzal a feltétellel járultunk hozzá a brüsszeli konvenczióhoz, helyesebben a hozzájárulás kérdését később akként szabályoztuk, hogy a behozott czukornak minden métermázsája után kölcsönösen 3V4 korona, a nyers czukor után pedig 3 K 20 fillér surtaxe szedessék, nem a befogadó, hanem a küldő állam javára. Ez a megállapodás azonban csak papíron szerepel, ez effektuálva nem lett. Azóta a körülmények két irányban változtak meg. (Halljuk! Halljuk I) Változtak először is abban a tekintetben, hogy czukorgyáraink megegyezésre jöttek az osztrák gyárakkal arra nézve, hogy 225.000 métermázsa czukrot bocsátanak be Ausztriából, illetőleg ennyire korlátozzák az osztrák behozatalt. Változás állott be másodszor a brüszszeli konvencziónál annyiban, a mennyiben a legnagyobb fogyasztó, Anglia, kijelentette, hogy premirozott czukrot is enged bevinni, ugy hogy, miután Ausztria ha kilépne is a brüszszeli konvenczióból, eszerint könnyebben értékesíthetné saját czukortermelésének jelentékeny részét, — minden esetre kevesbednek azok az indokok, a melyek Anglia magatartása és a brüszszeli konvenczió ily alakban való megújítása következtében Ausztriát a konvenezióban való maradásra kényszeritik. Ennélfogva ugy sikerült egyezményileg a surtaxe kérdését szabályozni (Halljuk !) Halljuk !), hogy mi Ausztriából 225.000 métermázsa czukornak surtaxementes behozatalát, viszont Ausztria nekünk 50.000 métermázsa czukor surtaxementes behozatalát engedi meg, mig a többlet az eredetileg megállapított surtaxe alá esik. A boszniai ezukorfogyasztásra nézve megállapittatott, hogy a Boszniába bevihető czukornak kétharmada Magyarországot, egyharmada pedig Ausztriát illeti. A surtaxera nézve a leglényegesebb változás egyébként nem a bevihető mennyiség, hanem az a kikötés, hogy nem a küldő, hanem a befogadó állam javára szedetik. (Élénk helyeslés.) Ez által tehát keresztül vittük azon jarinczipiumot, hogy a fogyasztó állam szedje a fogyasztási adó ezen részét is. (Helyeslés.) Engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy a jaénzügyi kérdésekkel kapcsolatosan három olyan kérdésről emlékezzem meg, a melyek a kiegyezéssel szoros kapcsolatban ugyan nincsenek {Halljuk! Halljuk!), de mégis vitálisán érintik gazdasági érdekeinket és ezért a szabályozás keretén kívül hagyhatók nem voltak. Ezek : az államadósságok rendezésének kérdése, az u. n. block-kérdés, másodszor a bankügy és harmadszor a kvótának az ügye. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Tudva lesz a t. ház tagjai előtt, (Halljuk! Halljuk!) hogy az 1867 : XV. t.-cz. nem ismerte ugyan el azt, hogy az Ausztria által korábban csinált adósságok Magyarországot terhelik, de a nélkül, hogy a kötelezettséget elismerte volna, méltányossági indokok alapján hozzájárult ezen államadósságok terhéhez s az évi járulékot 29,180.000 forintban és ezenkívül törlesztés fejében 1,150.000 forintban állapította meg. Ezen törlesztési járulékban és kamatokban benne foglaltatnak az u. n. domaniális kölcsön kamatai is, a nélkül, hogy megállapittatott volna az egyezményben, hogy a kamatjárulékból mennyi számítandó ezen domaniális kölcsönre. Rendeznünk kellett ezt az utóbbi kérdést, t. ház, mert a szerződési idő tartama alatt ezen domaniális kölcsön törlesztése lejár; tudnunk kell tehát, hogy mennyivel apad a mi kamatjárulékunk és mennyivel törlesztési járulékunk. Törlesztési járulékunkra nézve egyébkénx kétség nem lehet, mert magában a törvényben meg van állapítva, hogy ennek a törlesztési járuléknak összege 150.000 forint, azaz 300.000 korona. Az államadóssági járulék megállapításakor 1867-ben azt is kikötöttük, hogy jogunk van az államadósságot tetszésünk szerint törleszteni és akkor a törlesztett államadósságnak megfelelő kamatjárulékkal apad a mi évi hozzájárulásunk. Vitás kérdés volt azonban, hogy ezen kamatjárulék miként számíttatik ki. Az államadósság névleges kamatja 5% volt a szerződés megkötésekor, de ez az 5%-os kamat 7% kamatadó alá vonatott, ugy hogy a tényleges kamat 4'65% volt. Már a szerződés megkötésekor kilátásba