Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-212

212. országos ülés 1907 november 8-án, pénteken. 197 tálat a municzipális gondolat megerősítését tolta ismét előtérbe. így határozott a kormány és a közigazgatási bizottság is, mikor egyhangúlag kimondotta az 1891 : XXXIII. t.-cz.-be lefektetett államosításnak az eltörlését, és a mikor egyhangúlag elfogadta ezen törvényjavaslatot a közigazgatási bizottság. Van tehát .szerencsém ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki hozzászólani? Csizmazia Endre jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! A háznak régi tagjai emlékezni fognak arra a véghetetlenül erős, kitartó, heves küzdelemre, a mely 1891-ben az akkori függetlenségi párt és a többi pártok közt lefolyt. Néhányan az akkori mérsékelt ellenzék, vagyis a nemzeti párt tagjai közül is a függetlenségi párttal tartván és szavazván, boldogult,, fényes tehetségű, képviselőtársunk, Beöthy Ákos ekkor mondta egyik legragyogóbb beszédét. Erre a nehéz küzdelemre jól esik visszaemlékeznem, mert ez a nehéz küzdelem a függetlenségi pártnak diadalmas erőpróbája volt. (Ugy van! balfelöl.) A függetlenségi párt mindenkor büszkén tekinthet arra vissza, hogy minden más pártok, megengedem, jóakaratú álláspontja ellenében — de voltak olyanok is, a melyeknél a jóakaratot is kétségbe lehet vonni, mint pl. azok részéről, a kik azt a törvényjavaslatot beterjesztették — mondom, mindezek ellenében a függetlenségi párt a vármegyék, az alkotmány ezen ősi védbástyái jogainak megőrzése érdekében teljes meggyőződéséből és teljes erejével emelt szót és heteken, sőt hónapokon át nagy erőfeszitéssel küzdött. ( Ugy van! Ugy van!) Ez a küzdelem eredményes is volt, a menynyiben az akkori kormány azt az egész nagy apparátussal kidolgozott törvényjavaslatot — látván, hogy azt nem vihetik keresztül — kénytelen volt visszavonni és annak csak egy csonka darab jak éj^en, egy megmentett kis ruinaképen az u. n. lex Szapáryánát iktatták törvénybe, t. i. az 1891: XXXIII. t.-czikket, mely tudvalevőleg csak pár szakaszból áll. Törvénykönyvünknek ezt a két szakaszát mindig megbélyegzőnek tekintette a függetlenségi párt és épugy ki óhajtotta küszöbölni a törvénykönyvből, mint azt az 1715: XLIX. t.-czikket, (Ugy van! balfelöl.) a mely a legnagyobb, a legdicsőbb magyarok egyikének, Rákóczi Ferencz fejedelemnek emlékezetét akarta megbélyegezni. A magyar törvénykönyvnek ez szégyenfoltja volt, (Ugy van! Ügy van! balfelöl.) és a jelen kormánynak egyik dicsősége, hogy ezt a szégyenfoltot a törvénykönyvből kitörölte. (Élénk helyeslés.) Hasonló szégyenfolt a függetlenségi párt szempontjából ez a lex Szapáryana is, a mely — mondom — egy ruináját hagyta meg annak a törekvésnek, a mely a vármegyék kezéből az alkotmányosság védő fegyvereit, ki akarta csavarni, holott bebizonyult a legújabb törvénytelen időkben, — a mint rövid szóval az előadó ur is rámutatott erre — hogy milyen kincsünk nekünk a vármegyéknek minden joga, a melyet szaporítani kell, nem pedig kevesbíteni, a mint az akkori törekvés volt. Az alkotmány védői és biztositói közül a legerősebbeknek, a leghazafiasabbaknak, a legszívósabb ellenállást kifej tőknek legújabban is a vármegyék bizonyultak. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Mikor tehát a függetlenségi párt mint az ő akkori nehéz küzdelmének eredményére és sikerére mutathat rá arra, hogy sikerült neki akkori szivós küzdelmével a vármegyék jogait megmenteni, csak ez a kis ruina maradt még meg: én nagy örömmel üdvözlöm a mai napot, mely hivatva van ezt_ az undok ruinát és annak emlékét elseperni, (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) és a függetlenségi párt akkori álláspontjának mai országos diadalairól örömmel emlékezem meg. (Élénk helyeslés balfelöl.) A miért akkor a függetlenségi párt úgyszólván egyedül, de mégis eredménynyel küzdött, annak ma üdvös, hasznos voltát elismeri az egész ország, (Ugy van! Ugy van ! bal felöl.) mert a vármegyéknek ama legutóbbi dicsőséges küzdelemre módjuk nem lesz vala, ha a függetlenségi párt a Szapáry-féle törvényjavaslatot el nem buktatja. (Ménk helyeslés.) Én a függetlenségi párt politikájának ezen eredményére akartam rámutatni, (Ménk helyeslés és taps balfelöl.) és részemről, de azt hiszem az egész függetlenségi párt részéről is, köszönetemet fejezem ki gr. Andrássy Gyula belügyminiszter urnak, (Élénk éljenzés.) a ki az alkotmányunk ellen való küzdelem ezen ruinájának végleges eltakarítását kívánta megvalósítani ezen törvényjavaslat által. Én tehát ezt a törvényjavaslatot, mint a függetlenségi politika diadalát és eredményét Örömmel elfogadom, és azt hiszem, hivatkozhatom arra is, hogy azt az a párt is, a melyhez annyi évek óta tartozom, (Éljenzés.) örömmel fogadja el. (Ménk helyeslés, éljenzés és taps.) Csizmazia Endre jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. kéjyviselőház! A magam részéről én is üdvözlöm az igen t. belügyminiszter urat e javaslat benyújtása és az alkotmánybiztosi tékok keresztülvitele alkalmából. (Helyeslés.) Azokhoz a szavakhoz, a melyeket Thaly Kálmán t. képviselő ur kifejezésre juttatott, csak annyit akarok hozzátenni, hogy a t. belügyminiszter úrral szemben az elismerés azért is kétszeres, mert ő is egyike volt azoknak, a kik ezen törvény megalkotása mellett küzdöttek és igy az elismerés annál nagyobb, hogy levonta a konzekvencziát a nemzeti küzdelemből és férfiasan tudta álláspontját megváltoztatni akkor, a mikor álláspontjának hely-