Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-200

200. országos ülés 1907 és általunk is jogosnak elismert vágyódását képezi. Azon az értekezleten, a melyet a múlt évben a horvát képviselőkkel tartottunk, megígértük ennek a vasútnak a létesítését és az uj bán állásának elfoglalásakor ennek az uj vasútnak mielőbbi léte­sítését kormányzati programmja egyik sarkalatos követelményeképen állította fel. Polit Mihály : Helyes ! Wekerie Sándor miniszterelnök: Miután, t. ház, ígéreteink beváltása és Horvátország irányá­bani eljárásunkat (Halljuk I Halljuk !) nem teliet­jük egyes képviselő urak magatartásától függővé, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem szorosan az 1868 : XXX. t.-czikkben szabályozott közjogi alajjon állva, a horvát nemzet irányában mind­azon gazdasági kötelezettségeknek hiven és egy­formán kívánunk eleget tenni, a melyek teljesí­tését ígértük (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen) és a melyeknek kielégítése szükségesnek mutatkozik, ezen vasútnak létesítését javaslatba hozni kívánjuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Miután az Ausztriával folytatott tárgyalások során biz­tosítékot nyertünk ugy a forgalommegosztásra, mint a díj képzésre nézve: ennélfogva hozzá­járultunk ahhoz, hogy Károly városon át Krajna irányában és Knin felé Dalmáczia irányában ezen vasút összeköttetést nyerjen, hogy így ez a költséges vonal ne maradjen holt vonal. (Helyes­lés.) Felemlíteni kívánom, hogy ezen igéretünk beváltásának egyik feltételét az képezi, hogy a határőrvidéki alapból megfelelő hozzájárulást nyer­jünk a vasút létesítésére. (Halljuk! Halljuk/) A második csoport, a melyet megemlíteni kívá­nok, a tarifák csoportja. (Halljuk! Halljuk!) A szerződés szerint is kifejezést adtunk annak, — egyébként ez a korábbi egyezményekben is benne volt, — hogy a német szerződés azon hatá­rozmányai, a melyek szerint ugyanazon reláczióban a saját áruknak adott díjkedvezmények a másik állam áruinak is javára válnak és hogy köteleid díjszabások állíttassanak fel, közöttünk is kölcsö­nösen alkalmaztatnak. Ezenkívül részletesen, min­den főbb kivitek irányra és minden főbb áruczikkre nézve tételenként állapítottuk meg a szerződési idő tartamára a tarifát. Ebben keressük annak ellenértékét, hogy a korábbi egyezményekben kikötött és 1899-ben, de csak az 1907. év végéig terjedő hatálylyal életbeléptettetett az a tarifális intézkedés, hogy attól a kedvezménytől, hogy ha Ausztria valamely külföldi államnak egy kivitek pontra nézve kedvezményes tarifát ad, ugyan­azon kedvezményes tarifák a mi áruinknak azon kiviteli pontra nézve más reláczióban is meg­adandók, elálljunk. Miután mi más relácziókban és rövidebb vanalakon vehetjük igénybe kilometricze ugyanazokat a kedvezményeket, a melyek egy hosszabb vonalra adattak, ez által Ausztria abba a helyzetbe jutott, hogy a mi áruinkat olcsóbban szállította egy hosszabb vonalon, mint ugyanazon vonalnak rövidebb részein saját áruit. Hogy ez Ausztriának díjképzési fenségjogát és a vasúti tarifák kihasználását nemcsak a mi október 16-án, szerdán. 19 áruinkra nézve, hanem a saját áruira nézve is kor­látozta, eztalánbizonyitástnemigényel. (Helyeslés.) Hasonló lekötöttségünk volt a keleti tarifákra vonatkozólag nekünk is, ugy hogy ma is fennáll még az a viszony, hogy keíeti irányba hosszabb vonalakon mi olcsóbban szállítunk idegen árut, még pedig nemcsak osztrák, hanem bolgár, román és szerb árut is, mint szállítjuk saját áruinkat ugyanazon vonalnak egy rövidebb részén, f Ugy van ! jobbjelől.) Ezért ezt a kötelezettséget kölcsö­nösen megszüntetjük. (Elénk helyeslés jobbjelől.) De midőn ezen elvi rendelkezést, a mely különben sem a mi áruink ellen irányult, hanem a nyugat­európai vizi versenynyel szemben csak a nyuga ­európai kikötőkbe szállított idegen gabona szállí­tásának megszerzése végett hozatott be, Ausztriá­ban megszüntetjük, azt a tarifáknak tételenkénti szabályozásával helyettesitjük, főbb kiviteli irá­nyainkra és minden jelentékenyebb áruczikkünkre kitérjedőleg, ugy hogy elmondhatjuk, hogy tari­fális igényeink e tekintetben kielégítést nyertek ; a magyar kivitel nemcsak korlátozva nem lett, hanem miután ezek a tarifák az egységes köteléki díjszabásban talán nagyon kevés kivétellel mind elenyésztethetők lesznek, kivitelünk nagyobb ta­rifákkal dolgozni nem lesz kénytelen. (Helyeslés.) A harmadik csoportja a vasúti ügyeknek a kassá-oderbergi vasút ügye. (Halljuk ! Halljuk !) Eégi vág}'ódásunk volt, hogy a legjelentéke­nyebb kiviteli irányunkat képviselő Kassa-oder­bergi vasút akként rendeztessék be, hogy a foko­zottabb forgalom igényeinek is képes legyen meg­felelni. Egy másik kívánalmunk volt, hogy a közbe­eső osztrák északi, most államosított osztrák északi vasút mellőzésével direkt összeköttetést nyerjünk a porosz államvasutakkal. Ez az úgynevezett annabergi csatlakozás kérdése. Ezen annabergi csatlakozás által és a Kassa-oderbergi vasúttal kapcsolatosan teljesített kívánalmak kettőre irá­nyultak ; először a forgalom szabályozására, má­sodszor pedig a dijképzés biztosítására. Az annabergi csatlakozást Ausztria csak azon föltétel alatt volt hajlandó megengedni, ha bele­egyezünk a Kassa-oderbergi vasút államosításába. (Mozgás.) Mi ebbe bele nem egyezhettünk, (He­lyeslés.) hanem ezt — a bár elismerem, igen jelen­tékeny, de még sem olyan nagy horderejű kérdést, mint a milyenné politikai szempontokból odaállí­tották — akként szabályoztuk, hogy biztosítottuk a Kassa-oderbergi vasúton a forgalomnak minden akadálynélküli lebonyolítását. Jelesül biztosítot­tuk azt, hogy kettős vágány lesz Jablunkától Teschenig, Teschenen túl pedig Oderbergig a vasút akként fog felszereltetni kitérőkkel és egyéb fel­szerelésekkel, hogy minden fokozott forgalmi igénynek is megfelelni képes legyen. Ezenkívül, miután Teschentől, a. hol a kettős vágány megszűnik, most két összeköttetést nye­rünk a j3orosz vasutakkal, t. i. egy összeköttetést, a mait, Oderbergen át Annaberg felé ós a másik összeköttetést Teschentől északkeleti irányban Dziedzic felé; s miután még azt a biztosítást 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom