Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-208

208. országos ülés 1907 november í-én, hétfőn. 141 elveibe ütközik, a közös ügyeket el kell törölni egészen, ellenben a közösiigyi kiadásokhoz nagyobb mérvben hozzá]árulni, az teljesen és tisztán hazafiság annyira, hogy kutya hazaáruló darabont, a ki mást cselekszik. T. képviselőház! Én nem tudom, hogy ma kinek van igaza, kinek nem, de Kossuth akkor, a felemelendő kvótával szemben, avval szemben, hogy az átutalási eljárásból mi folyik be, mi nem, ezzel szemben a kvótát igy jellemezte (olvassa) : »Növekedni fog először azért, mert a kvóta nagyobb; növekedni fog másodszor azért, mert a közös ki, adások folytonosan növekednek, még pedig ugy, a mint növekedtek a lefolyt 30 év alatt, a miitor 60%-kal növekedtek. Tehát bebizonyítottam, t. ház, még pedig, azt hiszem, ellenmondhatatlanul, hogy a fogyasztási adókból befolyó összeg mindenesetre, gazdagodjék vagy szegényedjék az ország, csökkenni fog, a kvótából eredő összeg pedig mindig növekedni fog. Ebből az tűnik ki, hogy sovány kompenzáczió äZ, EL melyre az igen t. előadó ur reflektált, hogy t. i. az egyik kompenzálja a másikat, mert a kompenzáczió mindig kisebb és kisebb lesz.« De azt is mondotta Kossuth Ferencz, hogy »egészen izlés dolga az, hogy mi rosszabb : egy bizonytalan rossztól félni, vagy pedig egy biztos rosszat a nyakunkon hordozni«. Ennélfogva benyújtotta a következő határozati javaslatot, a melyet én annak idején nem tapsoltam meg, mert nem voltam tagja a pártnak. Kelemen Samu: Most pótold a mulasztást! Lengyel Zoltán : Lehetőleg nagyon fogok neki tapsolni. Határozati javaslata a következőkéj)en szól (olvassa) : »Elsősorban, tekintve, hogy a közösügyes költségek létezése össze nem egyeztethető a magyar állameszmével és hogy ennélfogva a közös költségekhez való hozzájárulásnak bármilyen aránya beleütközik az ország természetes és eltörölhetetlen jogába, mely jogot a független állami lét teljes épsége képezi; tekintve továbbá, hogy e természetes jog bármilyen ellentmondó törvények daczára mindig létezik és létezése meg nem semmisíthető semmi törvény .... Buza Barna : Ez mind igaz ! Ma is igy áll a dolog ! Lengyel Zoltán (olvassa) : .... semmi alku által: mondja ki a ház, hogy a közösügyes költségeket nem tartja összeegyeztethetőnek az önálló magyar államiság létezésével, .... Benedek János: Felemelt fővel és felemelt kvótával! (Zajos derültség.) Lengyel Zoltán (olvassa) : .... és hogy e költségekhez ezentúl hozzájárulni semmi arányban nem szándékozik, de utasítja a kormányt, hogy a pragmatiea sanctióból eredő, kölcsönös védelmi kötelezettség teljesitését biztositó és teljesen önálló rendelkezésekre vonatkozólag nyújtson be haladéktalanul törvényjavaslatot; és másodsorban : a mennyiben ezen hazafias kötelességének azonnali teljesítésében a fennálló törvények a kormányt hátráltatnák, addig is, mig e törvények eltörlésére a szükséges lépések megtehetők lennének, a képviselőház elhatározza, hogy az eddig fizetett kvótát semmi esetre sem emeli.« Mezőfí Vilmos : Ez is igaz, ez is helyes ! Lengyel Zoltán : Igy áll a kvóta kérdése, t. ház, Igy igen sokat tudnék még e kérdésben felhozni. Éber Antal: A többit a Napban ! Lengyel Zoltán : Helyes, a többit a Napban, de félek, hogy a többit a képviselő urak a holdban fogják megtalálni. (Derültség.) Még nagyon sokat tudnék e mellett felhozni, hogy mi a függetlenségi párt régi álláspontja és mi nem. De habemus papám. Nekem nem szükséges vitatkoznom, nekem nem szükséges egy szót sem felhoznom, én csak azon az állásponton állok ma is, a melyen állottam mindig, és azt mondom, hogy a kvóta-fizetés egyáltalában nem függetlenségi álláspont, de a kvóta-felemelés már semmiképen sem lehet az. Ma tehát a kvóta-felemelést hazafias kötelességgé tenni, ez legalább is egy kicsit furcsa dolog ; egy kicsit tréfás, a mikor azt mondjuk, hogy nem kell kvóta, nem kell közös ügy, de azért isten neki, a kvótát felemeljük. Én nem vitatkozom, mert azt mondják először, hogy lehetetlenség mást csinálni; másodszor bogy Kossuth Ferencz ma csalhatatlan és mindenki, a ki mást csinál, az hunczut; a pártvezér felvilágosításai után lehetetlen a kiegi*ezést meg nem szavazni. Azt mondják aztán : az országos függetlenségi és 48-as párt kötelessége, hogy hallgassa meg a vezér szavát; a mit Kossuth mond, nem lehet gyanús függetlenségi ember előtt, álljon elő, a ki jobb hazafi akar lenni és jobb függetlenséginek hiszi magát, mint Kossuth Ferencz. Én, t. képviselőház, nem vagyok jobb hazafi és nem hiszem magamat jobb függetlenséginek, én csak azt tudom, a mit Kossuth Ferencz mondott ; én tökéletesen azt vallom ma is, a mit Kossuth Ferencz vallott a nemzeti küzdelem idején és azért az urak, a kik én velem ellentétben vannak, ne engem vádoljanak, hanem vádolják Kossuth Ferenczet, mert ő vitt engem ebbe a politikába, (Zaj. Felkiáltások : Éljen Kossuth Ferencz I) mert ha abban az időben a kvóta felemelésében akartam volna részt venni, akkor nem is lettem volna függetlenségi párti, hanem inkább lettem volna szabadelvű párti, mert a szabadelvű párt mindig a kvóta felemelése ellen volt, nem is emelte a kvótát 30 esztendőn keresztül, önök pedig két esztendő alatt emelik ezt a kvótát, a melyet már 10 éven belül emeltünk. Azt mondják önök, hogy lehetetlenség mást csinálni. Én bebizonyítottam Wekerle Sándor beszédéből, hogy nem lehetetlenség. Mert rossz kiegyezést kötni nem volt kénytelen az ország ; a státus quót fentarthatták volna a bankszabadalom meghosszabbítása nélkül is. De ezzel a kiegyezéssel még a bizonytalanságot sem oszlatták el, mert e kiegyezés sorsa ma is ép oly bizony talán, mint a másik kiegyezésé volt, mert száz eshetőség közül kilenczven van, hogy vagy Ausztriában vagy minálunk január elsején nem lesz még belőle semmi. Buza Barna : Pláne ha obstruálnak !