Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-208

208. országos ülés 1907 november í-én, hétfőn. 137 mondottam és a miért a függetlenségi párttal sok vitám volt, az az, hogy a párt ne elégedjék meg azzal, ka csupán pártpolitikát üz, a mint hogy a nemzetiségi szervezet sem elégszik meg csak azzal, hogy politikát üz, hanem csinál közgazdasági politikát, igyekszik a közgazdasági életet, a kultúrát fejleszteni és a románságnak egész nagy — akármennyi, mégis elég nagy — vagyoni, kulturális, számbeli erejét egyesíti a Ligával, s ezt az egyesitett erőt ott használja fel legjobban, a hol szükséges, a veszélyeztetett pontokon. Ezeken mi mindig összeütközünk, s mindenütt ők győznek, mert a románság a maga egész erejét veti az egyes magyar emberrel, birtokossal, vagy politikussal szemben. Ez volt közöttünk az első ütközési pont, hogy t. i. a függetlenségi politikát alulról kell felépíteni, hogy a pártpolitikának olyan szervezetet keü adni, a mely közgazdasági hatalomra támaszkodjék. Magyarországnak függetlenségét és a nemzetiségi kérdést másként nem lehet elintézni, mint ugy, hogy igenis, a magyarságnak egész erejét egyesitjük. közgazdasági életét szervezzük, ezt a pártpolitikával és pártczélokkal egyesitjük és ezen egyesitett erővel ütközünk meg a nemzetiségekkel, s akkor, minthogy nagyobb ereje van a magyarságnak, mi győzünk minden ponton. Ebből pedig nem az következik, hogy a magyar gyerekből lesz oláh gyerek, hanem az, hogy az oláh gyerekből lesz magyar ; nem az következik, mint ma történik, hogy a magyar birtokot veszik meg és a magyar birtokot parczellázzák, hanem az következik be, hogy megtartja a magyar birtokos a földjét. Igaz, hogy a románságnak a viszonyokhoz képest kevés földje van, de nekünk szükségünk van a magunk földjén és birtokán olyan politikára, pártéletre és kormányra, a mely nekünk azt biztositani tudja. Ma is az a helyzet, hogy a románság az által, hogy megélhetési viszonyai olcsóbbak, igényei kisebbek, előnyben van a magyarsággal szemben, mert a románság megél és szaporodik azon a szegény, gyenge területen, mig a magyarságnak nagy az igénye, a magyarság nem tud megélni és kivándorol, a románság ellenben mindig terjeszkedik lefelé kövérebb és jobb területekre. Ezt a kérdést nem lehet itt elintézni sem azon a módon, a hogyan azt az általam igen tisztelt b. Bánffy Dezső képviselőtársam gondolta, nem lehet elintézni azon az utón sem, a hogy azt a t. kultuszminiszter ur gondolja, de nem lehet azon a téren sem elintézni, a mint a függetlenségi párt gondolja. Ebben a parlamentben való verekedéssel, orditással, veszekedéssel, béküléssel nem lehet azt elintézni. A faji politikának megvannak a maga törvényei, s önök t. uraim (A nemzetiségiek felé fordulva.) nagyon jól megtanulták ezt. A hat államban szétszórt románságot a kulturligában egyesitették egy titkos társasági szervezetben. Belenevelik egész középosztályukba a fanatizmust a magyarsággal szemben. Nem lehet román embert találni, a ki magyarul is tud, nem lehet az embernek saját cselédjei között olyat találni, a ki magyaKÉPVIL NAPLÓ 1906 1911. XIII. KÖTET. rul beszéljen, mert a papja megeskette, hogy nem fog magyarul beszélni. (Zaj a középen. Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Mesebeszéd I) A többi uraknak mondhatják ezt, nekem azonban nem. Én tapasztalásból beszélek ! (Halljuk ! Halljuk !) Igenis az az állapot áll fenn, a melyet vázoltam. És ezzel szemben nekünk, a magyarságnak, semmiféle erőnk nincs, ámbár a magyarságnak, a függetlenségi politikának a czéljai hasonlithatatlanul kisebbek, mert hiszen mi nem akarunk Oroszországból, Ausztriából, Magyarországból, Bulgáriából, Maczedóniából, Romániából, Besszarábiából egy államot csinálni, a mi az önök végczélja. És azért önök ezt a politikát hiszik, ezért dolgoznak, ezt a politikát egy egységes szervezetbe tudták hozni, ellenben mi, a kiknek sokkal kisebbek a czéljaink, a kiknek semmi egyéb törekvésünk nincs, mint az, hogy ezen a földön visszavívjuk az osztráktól, a mi bennünket megillet és hogy a magyar hatalmat és túlsúlyt megtartsuk, a mi eddig is megvolt, teljesen szervezetlenül állunk az egész vonalon, nemcsak idebenn, nemcsak az osztrákkal szemben, de önökkel szemben is. A mikor, t. ház, ezen kérdésekre a figyelmet felhívtam és a magam csekély erejével kifejtettem, nem az az intenczióm, hogy felkeltsem a magyar és román kérdésben a viszálykodást, mert önök sokkal jobban tudják, hogy ha szláv-német harczban a magyarság és a románság egymásra van utalva ; ha egymást falják fel, mindkettőt felfalja a németség és a szlávság. önök jól tudják, hogy nekünk az a czélunk, a mit Lukács László képviselő ur mondott, hogy megértsük egymást, de ehhez nem az vezet, ha a magyarságot az erdélyi részekben szétzülleni hagyjuk, ha a magyarságot egy ilyen, érdekeivel ellentétes egyházi és iskolai politikával megrontjuk, hanem vezet az, — a mit állitok és hirdetek — ha a magyar politikai élet végre rászánná magát arra, hogy egy olyan szervezetet teremtsen és olyan irányban menjen, a melylyel harczképes állapotba jut a társadalmi és nemzetiségi kérdésekben, harczképes állapotba jut az osztrákokkal szemben való kérdésben is. Kérek öt perez szünetet. Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök : T. ház ! Az ülést megnyitom. Lengyel Zoltán képviselő ur folytatja beszédét. Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Megelőző fejtegetéseimben azt igyekeztem bemutatni, hogy a nemzetiségi politikának, a nemzetiségi kérdésnek vannak egyes alapfeltételei, a melyeket nélkülözni nem lehet a kormányzati politikában, a magyarság társadalmi és gazdasági politikájában. Ugy, a mint a tanitóképzés államosítása és az iskolaügy rendezése, az iskolák számának megálla18