Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-207

207. országos ülés 1907 október 31-én, csütörtökön. 127 szavazom meg, mert szerintem nem jól kötötte meg, vagy azért, mert egyáltalában megkötötte a szerződést és a kiegyezést. Ezért még nem vonnám meg tőle a bizalmat. De, t. képviselőház, én emlékszem arra, a mikor 1906. április havában, a Royal-szállóban történt, a mikor a kormány bemutatkozott és elmondotta azt, hogy 1917. deczember 31-éig fenn akarja tartani a közösséget Ausztriával, és ha ez nem sikerül, akkor az 1899 : XXX. t.-cz. meghosszabbításával is megcselekedjük. Mi ezt a programmot vallottuk, t. ház, és e programmal mentünk bele a választási küzdelembe, e programmal vállaltunk mandátumot és épen csak azért, mert nem állitják fel máról holnapra az önálló vámterületet és az önálló nemzeti bankot, szerintem még nincsen jogunk a bizalmat a kormánytól megvonni. Vannak egészen más és igen lényeges okok erre vonatkozólag. Nevezetesen az, t. képviselőház, hogy a kormány nagyon sokat taktikázott és a magyar állam kárára taktikázott e kérdésben, mert a nélkül, hogy szükség lett volna rá, a nélkül, hogy az átmeneti kormánynak programmjába benne lett volna, a kormány felhozott itt a parlament előtt oly kérdéseket, a mely kérdésekkel meg lett bontva a magyar állam ereje. Ha volt nemzetiségi kérdés, azt még jobban felélesztette a tanítói javaslatok utján. Lengyel Zoltán : Haszon nélkül! Bozóky Árpád : Ugy van. haszon nélkül. Ha volt, t. képviselőház, szocziálizmus, azt még jobban felélesztette, még pedig szükségtelenül a cselédtörvény benyújtása által, és ha volt, t. képviselőház, horvát kérdés, azt még jobban elmérgesitette, szerintem szükségtelenül, a vasúti pragmatikának beterjesztése által. Hiszen nem mondom én azt, t. képviselőház, hogy nekünk sokat ér a horvátok barátsága, de ha egyszer megszereztük, legalább tartottuk volna meg két hónapig,mig ezt a dolgot elintézzük az osztrákokkal. Ezt annál is inkább hangsúlyozom, mert 29-én épen Wekerle miniszterelnök ur mondotta, hogy majd a kiegyezési tárgyalások során meg fogja mondani, hogy milyen partnerei voltak neki és hogy épen talán a horvát képviselők milyen ellentétes és magyarellenes állást foglaltak el a kiegyezési harcz folyamán. Érezte az osztrák kormány, hogy milyen gyenge a magyar kormány álláspontja ... Pető Sándor: A kormány gyenge és másra szeretné tolni! Bozóky Árpád: ... hogy itt a koaliezió kebelében is egyre villongások törtek ki. . . Muzsa Gyula : Lásd Bozóky ! Bozóky Árpád : Egyik párt le akarja járatni a másikat; érezte, hogy a szocziálizmus veszedelme gjrengiti a magyar állam erejét; érezte, hogy a horvátok, szerinte, veszedelmesek ; a nemzetiségi kérdés is gyengiti a magyar állam erejét. Ezeknek a tudatában olyan merész volt az osztrák kormány, a milyen eddig sohasem. Pedig a kiegyezési tárI gyalások során egy másik baklövést is követett el a kormány. T. i. márcziusban, áprilisban tárgyalták a két állam kiküldöttei ezt a kérdést, a mikor is a magyar kormány azt a jóhiszemű, de nagyon helytelen lépést követte el, hogy elárulta mindazt, a mi a magyarság követelése volt. Lengyel Zoltán : Az egész függetlenségi párt programmja ellen ! Muzsa Gyula: Ugyan Zoltán, magad sem hiszed ! Bozóky Árpád : Letárgyalták az osztrákok a magyar követeléseket, de egy árva szót sem szóltak arról, hogy nekik mi a követelésük. És mikor, magyarán mondva, hasába vágták a magyar kormánynak, mikor tudták, hogy mi a követelése, hol engedhet, hol nem engedhet, az osztrákok felpakolták Írásaikat és azt mondták : hazamegyünk megcsináljuk az osztrák választásokat, majd megtudjuk az osztrák parlamenti vezérférfiak akaratát, s azután majd alkudozunk tovább. így is volt a magyar kormány nagy meglepetésére, ugy hogy mikor később a kiegyezés fonalát az osztrákok felvették, akkor még mindig nem tudtuk, hogy mit akarnak az osztrákok. A magyar kormány azonban már elárulta szándékait. Azt hiszem, ennek is nyoma van abban a kiegyezésben, a melyet a kormány benyújtott a képviselőházba. T. képviselőház ! Különösen belpolitikai okok azok, a melyek miatt nekem a kormány iránt bizalmam nincs. Szerintem nagyon rosszul, nagyon gyengén kezeli a kormány a nemzetiségi kérdést. Mindahhoz, a mit Bánffy t. képviselőtársam elmondott, szivem egész melegével csatlakozom, de azoknak kiegészitéséül még bátor vagyok elmondani, hogy 1905 július elején módja lett volna a jelenlegi kormánynak kormányt vállalni ugy, hogy teljesen szabad kéz adatott volna neki belügyi kérdésekben és a közoktatásügynek radikális módon magyar szempontból való kezelésére. 1905 Julius 1-én ez az alkalom ismét megnyilt neki és akkor csupán azért, mert a magyar vezényszót nem lehetett behozni, a koaliezió nem vállalta el a kormányt, pedig szerintem jobb feltételek mellett és jelenleg a nemzetiségi kérdés szempontjából jobb feltételek mellett elvállalhatta volna. És most tárgyaltuk a tanitói javaslatokat; ott én olyan inditványt tettem, hogy minden elemi népiskolában magyar legyen a tanitási nyelv. Azt hallottam, hogy ezt azért nem lehet behozni, mert Bécs nem engedi. Hát ez határozottan nem igaz. ö felsége ebbe nem avatkozik bele és ezt olyan egyénektől tudom, a kik nem egyszer beszéltek már ö felségével közvetlenül; ha ugy tetszik, megmondom: b. Bánffy Dezsőtől tudom, hogy abszolúte nem törődik Ö felsége az ilyen kérdésekkel. De abban a leiratban, a melyet 1905. június 1-én Khuen-Héderváry átadott a koaliezió vezéreinek, a mely leiratot Eötvös Károly csinálta, abban határozottan benne van, hogy a belügyi kérdésekben, különösen pedig a közoktatásügy terén teljesen szabad keze lesz a koalicziónak.