Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-199

199. országos ülés 1907 október 12-én, szombaton. 13 Ezt a Magyarországot, a melyben a népparlament a reális hazafiság szellemétől áthatott szocziális törvényeket és intézményeket alkot, a mely törvények megalkotásában pártunk is közreműködhet, mi is meg fogjuk védelmezni lelkesedéssel, minden ellenséggel szemben.« (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Nem ugy viselkednek !) »Ez a mi hazafiságunk . . . (Zaj. Közbeszólások.) ... a melyet meg fogunk tartani és ennek a hazafiságnak a követésére akarjuk megnyerni egész Magyarország népét.« Markos Gyula : A városligetben mást mondtak ! (Zaj.) Mezőfi Vilmos : Őszintén megvallom, hogy nekem nagyon jól esik a nemzetközi szocziáldemokratáknak ez a hitvallása. Annál inkább jól esik, mert az a párt, a melynek én szerény tagja vagyok, a magyarországi újjászervezett szocziáldemokrata párt már 1902-ben egy országos kongresszusán kimondta, hogy küzd az önálló és független Magyarországért, elismeri a magyar állameszmét, s magát jó hazafiasnak vallja és tartja. Örülök, hogy a nemzetközi szocziáldemokraták, a kik akkor ezen pártállásfoglalás miatt a leggyűlölködőbb támadásokban részesítették a mi pártunkat, néhány év alatt ennyire közeledtek hozzánk, s ők is mellénk álltak a hazafiság követésében. (Zaj.) Markos Gyula: Vissza akarsz menni hozzájuk ! Elnök : Markos Gyula képviselő urat rendreutasítom. Mezőfi Vilmos : Ez, mondom, benső örömmel tölt el. Es én azt hiszem, hogy a t. képviselőháznak valóban hazafias tagjai csak örülhetnek annak, ha egy eddig hazaárulónak kikiáltott, (Zaj.) ha egy eddig idegen érdekek felé kancsalító párt nyiltan és egyenesen a képviselőház elnöke előtt azt mondja : Mi ezentúl hazafiak leszünk, az ország függetlenségét és szabadságát akarjuk. (Zaj. Közbeszólások : Fogás az egész !) T. képviselőház ! Nem bocsátkozom annak vitatásába, vájjon annak a szónoknak kijelentése fogás-e — mint itt mondják — vagy sem. De bizonyos az, hogy — és ezt a törvényhozás e termében egyszer már meg kell állapítani, — bizonyos, az, hogy a külföld szocziáldemokrata pártjai nem engedik a hazafiságot maguktól elvitatni. (Mozgás.) Bizonyos és tény az, hogy például Németország parlamentjében az a nagyelméjű Bebel Ágoston, a német szocziáldemokrata párt élő nagy vezére mondotta nyíltan és hangsúlyozta, hogy ha Németországban ellenség fog támadni, ő lesz az első, a ki öreg ember létére kardot fog hazájáért. (Zaj.) És én kijelentem, hogy a kormány egész nyugodtan megvalósithatj a az általános kötelező és titkos szavazati jogot; mert az idejövő szocziáldemokrata képviselőktől nincs oka félteni sem az ország alkotmányát, sem az ország érdekeit, mert a szocziáldemokrata képviselők bebizonyították Ausztriában is, Németországban is, Francziaországban és Angolországban is mindenkor, hogy szeretik hazájukat, védik az ország érdekeit a parlamentben és csak addig, akkor és azért távolodnak el a parlamentben képviselt pártok felfogásától, a parlamenten kívül levő jogtalan szocziáldemokrata milüók a maguk felfogásában, a mig nagy és mély ür választja el őket a parlamentben képviseltektől: a jogtalanság űrje. T. képviselőház ! Lehetnek itt a képviselőházban egyesek, — bizonyára vannak, — a kik sehogy sem szeretik az általános titkos szavazati jogot, a kik valami váratlan csodában reménykednek, valami véletlent esdve várnak, a mely meghiúsítsa az általános választói jog meghozatalát. Ezeknek befejezésül {Elénk helyeslés.) idézem Daschinsky osztrák szocziáldemokrata képviselő következő kijelentését, a melyet az osztrák parlamentben mondott el azoknak, a kik a választói jogot megvalósítani nem akarták (olvassa); »Ha önök abban reménykednek, hogy egy csodás természeti tünemény, földrengés, vagy pestis azt a kötelező ígéretet, vagy azt, a ki a legmagasabb helyről e kötelező kijelentést tette, elpusztíthatja, legyenek tisztában azzal, hogy reményeikben csalódni fognak, mert vannak ígéretek, a melyek teljesítése elől kibújni nem lehet. Ez a parlament pedig elvesztette a nép tiszteletét, ennek a parlamentnek vesztenivalója más nincs, csak az élete, ezt az életet pedig nem használhatja fel jobban, mint ugy, hogy jobb, nemesebb parlamentnek ad életet«. Interpeiíáczióm így hangzik. (Zaj.) Interpelláczió az összkormányhoz. 1. Szándékozik-e a kormány a trónbeszédben és programmnyilatkozatban vállalt törvényjavaslatot az általános választási jogról végre-valahára a képviselőház elé terjeszteni ? 2. Ha igen, hajlandó-e az ország lázongó és bizalmatlan közvéleményét (Nagy zaj és ellenmondás. Elnök ismételten csenget.) megnyugtatni az iránt, hogy a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslat valóban általános és egyenlően minden magyar állampolgár részére biztosítani fogja a titkos szavazati jogot. (Mozgás.) 3. Végül hajlandó-e itt, az ország szine előtt már most határozottan, minden kétséget kizáró módon megjelölni az időpontot, a mikor az általános, egyenlő és titkos választási jogról szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztem fogja ? Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a miniszterelnök urnak. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljak!) Van szerencsém az összkormány nevében a most elhangzott interpelláczióra választ adni. Az első kérdés ez (olvassa) : »Szándékozik-e a kormány a trónbeszédben és a prograinmnyilatkozatában foglalt törvényjavaslatot az általános választói jogról végre-valahára a képviselőház elé terjeszteni ?« Igen csodálkozom, hogy ezt a kérdést a t. képviselő ur itt hozzám intézi. Nem szoktam meg azt, hogy szavaimban kételkedjenek. (Éljenzés és