Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-207
207. országos ülés 1907 október 31-én. csütörtökön. 119 még olyan utón sem, a milyen utón ők akkor azt akarták, hogy a magyar király és a magyar kormány ellen az osztrák császárnál keresnek orvoslást. Lukács László : Ez nem igaz ! (Nagy zaj és ellenmondások. Felkiáltások balfelől: Birói ítélet ! Megint tagad ! Hazudnak !) Sümegi Vilmos: Azóta is mentek többször Bécsbe ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! B. Bánffy Dezső: Én beismerem, hogy az akkori kormány talán tulenyhén járt el, midőn a felséges urnak a megkegyelmezést ajánlatba hozta. Beismerem, mert azóta a viszonyok kétségtelenül nagyon romlottak, s ma már a nemzetiségi törekvések nagy hullámokat vernek fel, ma már nem künn a vidéken, a perifériákon, hanem itt, a kép.viselőházban is hirdetnek elveket, a melyeket akkor csak odahaza titokban mertek hirdetni és itt ma követelnek olj r an alakulást a magyar állam számára, a mely alakulás a magyar állam számára a halált jelentené. T. ház ! Ha itt szólanak az urak, egyik durvábban, egyik finomabban, egyik, mint a képviselő ur, igen ügyes, körültekintő számítással, annak ne méltóztassanak felülni, mert az, hogy a jó hazafiságot hirdetik és ennek a hazának mint igaz honfiai akarják magukat talán jóhiszeműen bemutatni, az csak látszat, ha tekintetbe veszszük, törekvéseiket, végezeljaikat. (ügy van ! ügy van !) Én szerintem, a ki ennek az államnak poliglott jelleget akar adni, az a magyar államnak jövőjét biztositani nem akarja és én szerintem a magyar államnak nem jó hazafia. T. ház ! Megoldhatatlan kérdés ez az ajánlott béke és kiegyezés utján. A végezel tekintetében itt egyetértés nincs, nem lehet. Mi az egységes magyar nemzeti államot akarjuk megalakítani, akarjuk létre hozni, biztositani, ezt a problémát akarjuk megoldani, mint egyetlen biztositékát az állam jövőjének. Lukács László : Nemzetiségi egyenjogusitás ! B. Bánffy Dezső': A t. urak a poliglott jelleget keresik, (ügy van! ügy van! balfelől. Felkiáltások : Egyesülést Romániával!) és a nemzetiségi egyenjogúságra hivatkozva, a magyar államnak azt az alapját akarják megingatni, a melyen egyedül épült fel. Azt mondja a képviselő ur, hogy minden kormány hirdette, hogy a nemzetiségi egyenjogúságot ugy fogja alkalmazni, a hogy ők értelmezik, de a mikor hatalomra jött, akkor másképen járt el. Hát lássuk. E tekintetben én is nyilatkoztam. 1895 január 19-ikén bemutatkozó beszédemben egyebek közt ezt mondottam (olvassa) : »Az egységes magjrar állam magyar jellegének első sorban leendő ápolását korlátok közé szoríttatni nem engedjük. Tekintetbe veszszük azonban azon jogos igényeket, melyeket nem magyar ajkú honfitársaink az 1868 : XLIV. t.-cz. alapján az egységes magyar nemzeti jelleg korlátozása nélkül támaszthatnak.* Tehát az egységes magyar nemzeti állam kiépítése a czél és az 1868 : XLIV. t.-cz. végrehajtása csak az állam nemzeti jellegének teljes biztosítása mellett történhetik, és kimondtam akkor, hogy annak korlátokat nem engedünk állítani. De nincs is a képviselő urnak és a képviselő uraknak igaza akkor, mikor azt mondják, hogy velük szemben törvénytelenül járunk el. Én beismerem, hogy az 1868 : XLIV. t.-cz. egynémely intézkedése több jogot biztosit, mint a mennyit ma élveznek. Azonban méltóztassanak meggondolni, hogy a törvénynek azon intézkedései abrogáltattak később alkotott törvényeinkkel. (Halljuk! Halljuk!) Akkor, mikor 1868-ban ez a törvény létrejött, akkor a törvényhatóságok kezében volt a kormányzás minden részlete : a közigazgatás, a bíráskodás, a pénzügyek, a közutak ügyeinek intézése, stb. stb. Akkor tehát lehetett beszélni arról, hogy a törvényhatóságokban bizonyos vonatkozásban a nem magyar anyam/elvű állampolgárok a maguk nyelvét használják. De az időközben alkotott törvények, ha határozottan nem is mondják ki, de létrejöttük által abrogálták ezen intézkedéseket (Ügy van! ügy van! balról) és ma már ezen törvény minden betűjére hivatkozni nem jogosult és nem törvényes alapon álló. (Helyeslés a baloldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy erről a kérdésről a múltban helyes volt lehetőleg nem beszélni. A nemzeti állam kiépítésének kérdése, a nemzetiségi kérdésnek kezelése nem helyes, ha naponta vita tárgyává tétetik. Az állam a maga nemzeti jellege érdekében kell, hogy tovább dolgozzon, s ezen kérdések felett vita ne is provokáltassék. Sajnos, a mai körülmények között ugy alakultak a viszonyok, hogy az urak itt beszélhetnek jogosulatlan sérelmeikről, jogosulatlan igényeikről. Szomorú, hogy beszélhetnek, de nincsen más fegyverünk, mint ezzel szemben határozottan a tiltakozás szavát felemelni, és valahányszor önök jogokat követelnek, melyekhez igényük nincsen, mindannyiszor elmondani, hogy kívánságaik nem jogosultak, és túlfelől a kormányzat kell hogy a legmesszebbmenő erélylyel érvényesüljön az önök államellenes törekvéseivel szemben. (Élénk helyeslés.) Ez az én nézetem. És nem az én eszemben villant meg, hogy ki kell építeni az egységes magyar nemzeti államot, mint megoldandó problémát. Mert utoljára is, Európában — a szerencsétlen osztrák viszonyoktól eltekintve, mert csak nem veszszük követendő például az ottani széthúzó állapotokat — a nemzeti államok kialakulása az irányzat, (ügy van! ügy van! balról.) A nyugati államok már mind nemzetiek; a keleten alakult államok pedig: Románia, Szerbia, erre az alapra fektették uj alakulásukat. (Igaz ! ügy van !) És én csak abban a nézetben vagyok, hogy nem kívánhatják tőlünk azt, hogy mi másként járjunk el, mint a hogy eljárnak ke-