Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

104 206'. országos ülés 1907 október 30-án, szerdán. dolkodésmódot, különösen a szláv népeknél oly fontosnak tartom, hogy én még a politikai gondolkodás módjára nézve . . . Elnök (csenget) : Kérem a szónokot, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Vlád Aurél: Ez a szólásszabadság ! Elnök : Vlád képviselő urat rendreutasítom. Ugron Gábor: Nem értekezést kell mondani, mikor ily szomorú eset van! Hodzsa Milán: T. képviselőház! Miután a képviselőház óhajával nem kívánok szembe helyezkedni, tisztán egyes adatok felsorolására fogok szorítkozni. Az én véleményem szerint. . . . (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház! A csernovaiak, a midőn templomot építettek, azt saját költségükön építették fel. A püspök urnak akkor egyáltalán nem volt sürgős a felépítés, sőt, mikor segélyt kértek tőle, akkor a püspök részéről a segély megtagadtatott. A midőn azonban a templom már készen volt és a felszentelésre került a sor a amikor a felszentelést maguk a csernovaiak kérelmezték, csak azzal a feltétellel, hogy az időközben hivatalától felfüggesztett plébánosuk legyen a felszentelő, akkor a püspök a felszentelést elrendelte, azonban nem járult hozzá ahhoz a kéréshez, hogy a fölszentelést a rózsahegyi, tehát a csernovai, ez idő szerint felfüggesztett plébános végezze. Tehát a felszentelés elhalasztását kérték, avval a czéllal, hogy a felszentelés majd akkor eszközöltessék, nűkor a felfüggesztett plébános vissza lesz helyezve. Ezt a kérelmet azonban visszautasították : a mig előbb száz esztendőn keresztül nem volt sürgős a tomplom felépítése, ugy egyszerre sürgős lett annak felszentelése. A felszentelésen maga a püspök személyesen kívánt eleinte megjelenni. Miután azonban a püspök és a nép között régi idő óta viszály forgott fenn, a melyet . . . Szmrecsányi György: A népet maga izgatta fel a lapjában ! (Zaj.) Hodzsa Mihály : A melyet én jellemezni kívántam volna előadásom bevezetésében, de nem jutottam hozzá. Ezen viszály folyamán mindkét fél intranzigens álláspontra helyezkedett; egyrészt a püspök, a mint kifejtettem, a másrészt a nép, a mely azt mondotta : ragaszkodunk a saját papunkhoz, mert bizalmunk van hozzá, mert szeretjük. A viszály áthidalhatatlan volt. A püspök mindamellett görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy a felszentelés mielőbb megtörténjék. (Helyeslés.) Eleinte személyesen kivánt a püspök résztvenni a felszentelésen, de azután informálták, hogy Csernova meg akarja ismételni azt a régi rózsahegyi szokást, hogy a lakosság bojkott alakjában távollétével demonstrál. Ugyanis szintén az ügy historikumához tartozik, hogy két esztendő óta, mióta a papság és a nép közt bizonyos félreértések támadtak, a nép bojkottal tüntetett. (Zaj.) Liptómegyének egjaiéhány községében megtörtént (Folytonosan tartó zaj.) az az eset, a melyet a kulturhistória eddig csak az osztrák birodalom Bicmanje szlovén községéről jegyzett fel, hogy a hivők nem távolodtak el egyházuktól, ahhoz ép oly hűek, ép oly mélyen vallásosak maradtak, azonban a pap iránti eUenszenvből megtagadták önmaguktól a papi functiót az egész vonalon. (Zaj.) Ugron Gábor: Szép dolog ! Hodzsa Milán : Azt mondották ezek az emberek : hiszünk Istenben, hiszünk Krisztusban, de nem hiszünk az emberekben ! (Zaj.) Ugron Gábor : De hittek egynéhány gazembernek. (Folytonosan tartó zaj. Elnök csenget.) Hodzsa Milán: Szóval, a püspök lemondott arról, hogy személyesen jelenjék meg a csernovai templomszentelésen. Megbízta egyik kanonokját, hogy őt képviselje, a volt rózsahegyi plébánost, Kurimszky Antalt. Ez a megbízást megkapta, azonban ugy látszik, hogy ő is mérlegelte a helyzetet és nem akarta kitenni magát annak a veszélynek, hogy saját néhai egyházában (Zaj), a melynek annak idején lelki gondozója volt, bojkottnak legyen kitéve . . . Zlinszky István : Magyarul dorongnak hívják ! (Zaj.) Hodzsa Milán : . . . ugy hogy közben tovább adta a megbízatást. Elhatározásában valószinüleg megerősítette azon távirat, a melyet közben Csernováról kapott. A távirat szövege ez volt (olvassa) : »Nagyságos Kurimszky kanonok urnak, Szepeshely. Felkérjük, ne fáradjon el Csernovára, a templomszentelési nem tartjuk meg. A község nevében aláírás.<< (Felkiáltások johbfelől: Ki volt aláírva!) Kalián Máté. A sürgöny elküldetett október hó 25-én reggel 8 órakor. (Folytonos zaj. Halljuk I Halljuk ! Elnök csenget.) Az egyházi hatóságok tehát tartottak a bojkottól és azért, hogy a bojkottnak ne legyen meg a hátrányos következménye, ők maguk, a névszerint megbízott papok saját községeikben gondoskodtak arról, hogy a csernovai templomfelszentelésen nép legyen jelen, gondoskodtak pedig olyan formában, hogy a szószékről hirdették ki, mikor lesz a csernovai templomfelszentelés és felszólították a népet, hogy ezen a felszentelésen vegyen részt. (Zaj.) Megjegyzendő, hogy a püspök, illetőleg a kanonok megbízottja, Pazurik Márton, a ki huzamosabb idő óta tartózkodik már a nép között s a ki valószinüleg nagyon jól ismeri a helyzetet, mérlegelve ezt a helyzetet, annak idején becsületszavával fogadta, hogy a csernovai felszentelésen a felfüggesztett plébános, Hlinka jelenléte nélkül részt nem vesz. (Zaj.) Hogy a felszentelés meg ne történjék — ez az én informáczióm — naiv cselhez folyamodtak a csernovaiak és valaki közülök azt a hírt bocsátotta világgá, nyilván a végből, hogy a templomfelszentelés megakadályoztassák, hogy ők a templomot be fogják csukni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ennek neszét vette egy Eacskor nevű osernovai kisbíró, a ki, hogy elejét vegye ennek a csel vetésnek, a templom zárát levette, magához vette, ugy ' hogy a templom ajtaját becsukni nem lehetett.