Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-194

19í. országos ülés 1907 Julius 9-én, kedden, 69 kormány, hogy a tariffa méltányos és a többinek megfelelő legyen, azonban bizonyos és abból, hogy kivétetik a berni egyezmény alól és abból, hogy a Dolhától Kovácsrétig terjedő vonalrészt szárnyvonalnak minősitik, következik, hogy ennek tariffája magasabb lesz. Semmivel sem látom indokoltnak, hogy ez a vonalrész, a mely tovább megy, szárnyvonalnak minősittessék, hacsak arra nem gondolok, hogy a tarifa megállapítása szempontjából a szegény hegyvidéki nép javára akarják ezt szárnyvonalnak minősíteni. Azt a kedvezményt, a melyet a vasútépítő társaság ad, hogy 90 év helyett hajlandó 70 évvel megelégedni, nagy vívmánynak nem tekintem. A gyakorlati életben láttuk, — itt van pl. Budapest fővárosnál a lóvasut átalakítása—hogy mi történik? Mikor lejárófélben van a szerződés, akkor konczeszsziót kap, hogy csinálhat egy szárnyvonalat, kiépít egy tápvonalat és azt mondja : építettem egy tápvonalat, tessék már most meghosszabbítani a szerződést, mert csak akkor csinálom meg. Es mi hűségesen hozzájárulunk. Ezek a kedvezmények, a mint említettem, t. i. a külön állami segélynek az üzlet javára adása, a berni egyezmény alóli kivétel, és az, a mit a közlekedésügyi bizottság is helytelenített, — hogy t. i. az 1868 Julius 8-ikán kelt vasutengedélyezési szabályrendeletben megirt kölcsönösség mellőztessék — olyan kedvezmények, a melyeket ajánlom a háznak, hagy meg ne adjon. Még egy megjegyzést kell tennem az indokolásra. (Halljuk !) Itt az mondatik : »Minthogy a kérdéses vasutengedélyezési szabályrendelet az országgyűlés hozzájárulásával lett kibocsátva, — t. i. az 1868 Julius 8-ikán kibocsátott szabályrendelet — az a vasutengedélyezési törvény meghozataláig törvényerővel bír, ennélfogva annak határozmányától való fentebb jelzett eltéréshez is a törvényhozás hozzájárulását kérem.« Kénytelen vagyok tisztelettel megjegyezni, hogy Magyarországot rendeletekkel kormányozni nem lehet. Közjogunk értelmében a rendeletek Magyarországon soha törvényerővel nem birtak. A rendelet lehet törvényt pótló, lehet szükségrendelet vagy végrehajtási rendelet, de különbséget tenni a rendeletek között, hogy az egyiket törvényerővel bírónak minősítsük, azt helyesnek nem ismerem el. (Helyeslés halfelőL) Közjogunkkal ellenkezik az is, hogy ha az ilyen rendeletet az indokolásban felemlítjük és megállapítjuk, mint hogy ha Magyarországon volnának rendeletek, a melyek csak egyszerű rendeletek jellegével birnak és volnának oly rendeletek, a melyek törvényerővel bírnának. (Helyeslés. Ugy van !) Ezért indítványozom, hogy méltóztassék ezt a vasutat, a melyet én is szükségesnek, hasznosnak és jónak látok, a törvényjavaslat 2. §-ának mellőzésével, a mely az üzlethez való hozzájárulásban adja meg a segélyt, elfogadni és a kormányt utasítani, hogy az eddig követett gyakorlatnak megfelelő engedélyezés mellett adja meg a további lépésekre az engedélyt. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi államtitkár ur kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! Mielőtt az elhangzott észrevételekre a kereskedelemügyi miniszter ur nevében reflektálnék, a ki a kiegyezési tárgyalások miatt el lévén foglalva, személyesen nem képviselheti a javaslatot, méltóztassék megengedni, hogy esetleg a tárgytól el is térve, néhány általános szemponttal foglalkozzam, a melyek a vita során részben t. barátom gr. Esterházy Móricz által, részben Zboray Miklós t. barátom által említtetett fel. (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Méltóztatik a t. ház megengedni, hogy az államtitkár ur esetleg a tárgytól is eltérhessen ? (Igen!) E szerint a ház a kért engedélyt megadta. Szterényi József államtitkár: Az első kérdés, a mely tisztázást igényel, s a melyben nem érthetek egyet gr. Esterházy Móricz t. barátommal az, hogy ez a javaslat tulaj donképen és szorosan véve a törvényhozás elé tartozik-e vagy nem ? Esterházy t. barátom, ugyanis a törvénynyel kezében azt magyarázta, hogy a javaslat feltétlenül a törvényhozás elé tartozik ; én viszont, t. ház, kizárólag a kereskedelemügyi miniszter ur legmesszebbmenő alkotmányos érzékének (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) tulajdonítom azt, hogy ezt a javaslatot . . . Kubik Gyula: A felelősség áttolása! Szterényi József államtitkár: Nem a felelősség áttolása, (Ugy van! ügy van! bal felől. Zaj.) mert ha a törvényhozás határozata kéretik ki, akkor felelősség áttolásáról szó nem lehet, (Ugy van ! Ugy van! halról.) hanem a legmesszebbmenő alkotmányos érzék vezette a törvényhozás határozatának kikérésében. A kettő között pedig igen nagy különbség van. (Igaz ! Ugy van! Halljuk! Halljuk !) Én tehát, t. ház, állítom, hogy ez a javaslat szorosan véve nem tartozik a törvényhozás illetékessége körébe. Es ebben a kérdésben köztem és gróf Esterházy Móricz között tisztán csak abban van a differenozia, hogy t. barátom a helyi érdekű vasutakról szóló törvényből dedukálja a maga érveit, holott ha ezt a törvényjavaslatot a kereskedelemügyi miniszter ur csakugyan helyi érdekű vasútról szólónak czimezteti, akkor azzal egyáltalában nem kell ide jönnie a törvényhozás elé. Mert a törvény értelmében csak két esetben tartozik a helyi érdekű vasutak engedélyezése a törvényhozás illetékességi körébe : ha határra megy az a vasút, vagy ha államvasuti vonalakat köt össze. (Igaz! ügy van !) Ez sem az egyik, sem a másik eset, ennélfogva nem tartoznék szorosan véve a törvényhozás körébe és ha a kereskedelemügyi miniszter ur mégis ide hozta, ismétlem, tisztán legmesszebbmenő alkotmányos érzéke diktálta ezt. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.)